MERRY XMAS!

Sziasztok Draga Mindenki!

Hat megerkeztem Londonba, a jaraton alig volt par utas, szam szerint 48. Nagyon kis baratsagos ut volt, mindenki aludt, elvolt. Kepzeljetek, a talcakon volt kis meglepi csoki karacsonyi csomagolasban!:) aranyos volt, tetszett az utasoknak is!

Hat, most mindenki otthon disziti a karacsonyfat, eszi a halaszlevet vagy a toltott kaposztat, meg karacsonyi zeneket hallgat, en pedig gondolok Ratok, es gondolatban azert otthon vagyok Anyu, Apu, Ocskos es a Mamikam mellett! Mamikam, egyel szaloncukrot helyettem is, ok?:)

En ahogy megerkeztunk, akartam menni futni egyet, de a gym mar bezart 6/kor, ugyhogy jottem netezni!:) De lattam, hogy fel ora mulva kezdodik a Shrek a BBC/n, ugyhogy megyek is, megnezem, az ugyis nagyon vicces!

Szoval a lenyeg, hogy mindenkinek, elsosorban a CSALADOMNAK, meg persze a draga barataimnak is NAGYON BOLDOG, MEZESKALACS ILLATU, KELLEMES, BEKES KARACSONYT kivanok innen Londonbol!!!!

Sok puszi!!!

Nori :))))

SYD

Sziasztok Mindenki,

Most jól megleplek Benneteket, hogy milyen hamar jelentkezem, igaz???:))) De annyira sok jó élményem van Sydney-vel kapcsolatban, hogy egyszerűen nem bírom magamban tartani, muszáj elmesélnem Nektek!:)

Szóval, a Sydney járat már eleve jónak ígérkezett, mert az utolsó előtti napon feltették Alisont is a járatra, a lakótársamat, barátnőmet, a dél-afrikai lányt.:) Ő eredetileg standby-okat kapott, meg available-ket, és valahogy egyszercsak azt látta, hogy megkapta ugyanazt a Sydney-t, mint én!:) Ő annyira nem örült, mert kicsit beteg volt, és nem érezte igazán ezt az ultra hosszú utat, de én boldog voltam, mert Őt ismerem, tudom, hogy milyen, és biztos voltam benne, hogy jó vele dolgozni.
Gondolkodott rajta, hogy beteget jelentsen-e, de aztán inkább úgy döntött, hogy eljön, mert a Sydney után van négy szabadnapja, utána Johannesburg, megy haza karácsonyra. És nem akarta, hogy esetleg ezzel összefüggésben elvegyék a szabadnapjait, vagy megváltoztassák a Johannesburg-ját.
Szóval, eddig először egyszerre készülődtünk, indultunk, együtt vártuk a transzportot, együtt ültünk be briefingre…J Fura volt, de jó!
Aztán elindultunk, és hát, szegénykém, a pihenőidőnk után végighányta az utat. Ivott egy korty sima fekete teát üresen, és kb. 5 perc után már rohant is. L Igyekeztem ápolgatni, de hát ismertek, irtózok, félek mindenféle egészségügyi rendellenességtől. Nade mégis, barátnőm, nem hagyhattam ott szenvedni szegénykét. Úgyhogy életemben először kinyitottam a First Aid Pouch-ot, és kiszedtem a hányás elleni gyógyszert neki. Persze annyi minden volt abban a hülye csomagban, alig találtam meg, de végül hál istennek kicsit jobban lett, és már nem kellett folyton a mosdóba rohangálnia.
Ok, megérkeztünk este, másfél órás késéssel… (fúúú, tényleg, azt nem is mondtam, hogy késtünk másfél órát, mert egy utas becsekkolta a bőröndjét, de nem boardingolt. Ilyenkor mindig elő kell szendi a bőröndöket, megkeresni, stb. mert ilyenkor elkezdenek gyanakodni, hogy nehogy bomba legyen, vagy ilyesmi…És mire kiszedik a bőröndöket, meg kikeresik azt az egyet, ami ahhoz az emberhez tartozik, aki becsekkolt, de nem szállt fel a repülőre, az időbe telik… De aztán megoldódottJ, és elindultunk) Szóval, másfél órás késéssel ott vagyunk Sydney-ben, az ottani idő szerint este 9, fél 10-et jelentett. Nem ment ki senki, mentünk egyből aludni, azért elég fárasztó 14 óra. Reggel reggeli (képzeljétek, volt a választékban igazi méz is. Az a blokk méz, amit úgy szednek ki a méhek közül szerintem. Tudjátok, én nem annyira szeretem a mézet, de gondoltam ezt azért ki kell próbálnom. És basszus, össze se lehet hasonlítani az ízét az üveges mézekkel. Ez baromi finom volt!:) Mindkét reggel ettem ebből a mézből), jön Alison is, kérdezem hogy van? Szegény, hasmenés. Ugyanaz, mint nekem volt legutóbb. Esküszöm valami nincs rendben Sydney-vel, itt legalább 1-2 crew mindig beteg. Hasmenés, hányás, vagy valami mindig van. Úgyhogy ő nem jött sehová, de a többiekkel mi kimentünk a városba.
Az 1. nap az egyik srác kitalálta, hogy menjünk el a Manly-re. Ok, azt sem tudtam, hogy mi az, de végülis miért ne? Hajókáztunk egyet 15-20 percet kb., és már ott is voltunk. Nahát, ez a Manly ez egy olyan igazi álom-szerű hely. Egy utca, ami levezet a bícsre, tele sok bolttal, szép fiatalokkal. Megállapítottuk a többiekkel, hogy ez a szép emberek országa. Tényleg itt kb. mindenki, fiúk is, lányok is, baromi szépek, helyesek, csinosak, sportosak. (Ne beszéljünk ugye a szörfösökről… Atttyyyyaúúúúristen, csajok, ez valami paradicsom, de tényleg!) Nagyon furán éreztem magam Abu Dhabi, a csúnya emberek városa után…

Visszafelé úton a hajókázás közben láttam egy gyors-hajót, de az ment mindenfelé. Csinált olyan kanyarokat, hogy csodálkoztam, hogy hogyhogy nem borult fel, meg belement tök nagy hullámokba is…J Izginek nézett ki. Aztán kiderült, hogy ez a városnézés egy új formájaJ Jet boat. A kedves utast beültetik egy ilyen baromi gyors csónakba, elviszik mindenhová, de kicsit izgalmasabb, mint a normál nagy hajón ücsörögni és fotókat készíteni. Most nem volt alkalmam kipróbálni, de majd legközelebb!:)
Aztán második nap csak sétálgattam mindenfelé a környéken, megnéztem a városházát, lementem a másik kikötőhöz (Darling Harbour), ott találtam egy China-Town utcát (ezt nem hiszem el amúgy, hogy minden egyes városban van China Town… ) Ezek a kínaiak mindenhol ott vannak.

Jaaa, várjatok, majdnem elfelejtettem mondani, hogy a magyarok is ám!!!!:) Sétáltunk az első nap a boltok között, és egyszer csak hallottam pár szót magyarul… Woooow, tök fura volt. Odamentem, egy idős néni volt, meg egy kicsit fiatalabb (45+), és hát az igazi magyar mentalitás a fiatalabbnál egyből megmutatkozott…L Az idősebb néni nagyon aranyos volt, egyből megörült, kérdezgette, hogy mit csinálok itt, hogyhogy itt vagyok, mennyit maradok, stb. De aztán megérkezett a fiatalabb, és az arcán az az igazi, jól ismert magyar-narancs-savanyú arckifejezés ült, láttam, hogy ő annyira nem örül. Ezt olvastam ki az arcáról: „Mi az, hogy itt nem csak mi vagyunk magyarok? Ez hihetetlen, még itt sincs nyugtunk…?!?! Különben is, mit beszélget már ez a kiscsaj az anyámmal, nem látja, hogy sietünk???„ Úgyhogy el is köszöntem, nekem nem hiányzik… Az mennyire durva már, hogy az előző napi utasaim, akikkel összefutottam szintén ugyanott, ugyanazon az utcán jobban megörültek nekem, mint a magyarok? Ezen egy kicsit felhúztam magam, de végülis mindegy. A visszafelé úton azért egy idősebb házaspár megvédte a magyarok becsületét!:)
Képzeljétek el, visszafelé úton pont ahol én kezdtem a szervizt, pont abban a sorban ült egy idős házaspár. Szolgáltam ki őket, és valahogy váltottak két szót egymás közt, és mintha magyar lett volna. De hirtelen nem fogtam fel, hogy most csak hallucinálok, vagy tényleg? Úgyhogy megkérdeztem Tőlük magyarul, hogy Ők is magyarok-e, jól hallottam-e a magyar szót? Láttam rajtuk, hogy először Nekik sem esett le, nem tudták hová tenni a kérdést, de utána hirtelen realizálták, hogy úúúúú, magyar kislány! Megörültünk egymásnak, és a szerviz után visszamentem beszélgetni. Hát még két ilyen édes embert…
Mamikám, a néni nagyon emlékeztetett Rád! Olyan kis jószándékú, kedves, érdeklődő volt, mint amilyen Te vagy!!! Annyira jó volt velük beszélgetni!!! Képzeljétek el, hogy 50 éve költöztek ki Sydney-be, azóta is ott élnek, most meg mentek meglátogatni az unokáikat Dohába, mert a gyermekeik meg most Quatar-ban élnek. (Vicces, lehet még a Robi ismeri is őket…J). Kérdeztem Tőlük, hogy hogyhogy ennyi év külföldön élés után még mindig magyarul beszélgetnek egymás közt? Mondták, hogy mindketten magyarok, miért beszélnének más nyelven? És végülis igaz is, csak olyan fura. De jó volt hallani. Képzeljétek, egy egyetemre jártak Pécsett, ott ismerték meg egymást, és azóta is együtt élnek. Amúgy meg győriek. Hjajjj, ez olyan szép történet! Annyira imádtam Őket! Megadtuk egymásnak az elérhetőségeinket, mondták, hogy ha legközelebb járok Sydney-ben, keressem fel Őket! És persze én is felajánlottam ugyanezt Abu Dhabi-val kapcsolatban, de sajnos lássuk be, ennek az esélye sokkal kisebb. Én gyakrabban járok majd Sydney-ben, mint ők itt.

Amúgy Alison a visszafelé úton jól volt, hál istennek kikúrálta magát. Nem volt persze 100%-os, gyengének érezte magát, de hát ezen nem is csodálkozom, alig evett valamit az elmúlt két napban. Viszont hogy visszafelé úton se ússzam meg az orvosi dolgokat, volt egy pasi, aki odajött hozzám, hogy neki kellene inhaler, mert nehezen kap levegőt, érzi, hogy nehéz a mellkasa. Nah, asztma. Szuper. Ilyenkor meg kell kérdezni, hogy asztmás-e, meg hogy használja-e a ventolint általában? Meg hogy nincs-e nála a sajátja? És hát igen, asztmás volt a drága, és használja is a ventolint, csak nem rendszeresen, és most elfelejtette elhozni. Ilyenkor mi is odaadhatjuk neki a cuccot, nem kell felhívni a MedLinket, hál istennekJ. Amúgy még őket is fel kellett volna hívni tanácsért, hogy most akkor mi a teendő. Szóval, a cabin manager aludt, úgyhogy mehettem a helyetteséhez jóváhagyásért, aztán a kapitányhoz, elkérni az engedélyével az Emergency Medical Kit-et, és kivenni a ventolin-t. Ezt sem csináltam még soha, ideje volt megtapasztalni… Szóval, helyettes mondta, ok, rendben, mentem a kapitányhoz, ő is mondta, hogy ok. Aztán előkerestem az EMK-t, de alig tudtam kiszedni, mert elé voltak pakolva a pilóták cuccai. Na mindegy, sikerült nagy nehezen, kinyitottam, de azt sem tudtam hogy hol van a ventolin. Annyi minden cucc volt benne. De hál istennek találtam egy listát, hogy melyik dobozban mit találok, és így már kicsit könnyebb volt. Előszedtem, vittem az embernek, belélegzett abból a cuccból, és már jobban is lett. Aztán mikor felkelt a CM, együtt kitöltöttük a papírokat (egy csomó papírt kell kitölteni, ha kinyitsz valami orvosi csomagot…L), és kiderült, hogy ő sem nyitotta még ki soha az EMK-tJ. Szóval mindketten csak nézegettük, hogy mik vannak benne. Egy csomó izgis dolog egyébként. Abban van benne a szüléses-felszerelés is, meg egy csomó injekció, meg minden.

Jah, úgyhogy nagyjából ezeket tapasztaltam meg ezen az úton. Egy csomó dolog történt. J Visszatérve a második napra, semmi izgiset nem csináltam, csak körbesétáltam, megtaláltam egy csomó mindent, ami érdekes, meg hát ámuldoztam, hogy mennyire szép a hely. Voltam a Hyde Park-ban isJ Meg annyira fura volt, hogy mindenhol Merry Christmas feliratok lógtak, meg karácsonyfák voltak mindenfelé, és közben kb. 28-30 fok lehetett. Baromi jó idő volt. Ha jó a net, feltöltök néhány képet, ha nem, akkor bocsi, nem tudom megintcsak megmutatni milyen gyönyörű is.

ImiTomi, kicsit irigykedem, hogy Te itt élhettél egy ideig. És egyben csodálkozom, hogy hogyhogy nem ragadtál ott?

Na mindegy, lényeg, hogy hazaértünk épségben, egészségben, aludtam most délután kettőig, és már írom is az élményeimet!

Holnap-holnapután szabadnapom van, szerintem elkezdek karácsonyfát meg dekorációt beszerezni. Még mindig akarok karácsonyfát!:) És hát 24-én nem leszek itt, de 23-án igen. Úgyhogy majd remélem Alisonnal sikerül szépen feldíszíteni!

Apropó, nem tudom, hogy jelentkezem-e még karácsony előtt, vagy nem, de ha nem, akkor már előre is Nagyon Boldog, Kellemes Karácsonyt Mindannyiótoknak!

Sok puszi!
N.

KL

(Öhm... Hozzáadtam az első képet, egészen pontosn 32 és fél perc alatt, aztán a net úgy döntött, hogy szétkapcsol. Kicsit felhúztam magam rajta, de úgy határoztam, hogy nem idegeskedek, inkább megírom, hogy majd feltöltöm megint máskor a képeket...:) Ha nem haragszotok...:) Ha lesz normális netkapcsolatom... Lehet hogy az csak jövőre lesz... De ígérem, bepótolom:))) )

Hello Drága Otthoniak,

Újra elérkezett az idő, itt vagyok, írok, frissítek, tudósítok, prezentálok!
Szóval, Amman után voltam ilyen helyeken, hogy Muscat (2x), Karachi (2x), Chennai (2x), Bahrein, Dammam, Islamabad, Doha, és KUALA LUMPUR!:)

Hát, igen, a kicsi flightok annyira nem voltak érdekesek, de talán kiemelném a mostani Dohát. Odafelé menet a gép tele volt pakisztániakkal. De ha még éltetek büdöset… Úristen. Sajnos azt a pozíciót kaptam meg, amikor felszálláskor, meg leszálláskor a kabinban lévő széken kell ülni. Hát, azt hittem ott fulladok meg. Egyszerűen alig tudtam levegőt venni. Szegények, szerintem akkor jöhettek munkából, és már nem volt idejük zuhanyozni a gépindulás előtt, de hogy a szag egyenesen az agyamig hatolt, az biztos. Nagyon kemény élmény volt, de hál istennek visszafelé már egész más volt a légkörJ.

Karachiról még annyit mondanék, hogy az mindig egy rémálom. Az út 1 óra 40 perc odafelé, visszafelé kicsit több mint két óra. (vegyünk átlagban 2 órat, legyünk jóindulatúak). Számoljunk full kabinnal az economy classon, az 120 ember. 2 óra, az 120 perc, de ketten vagyunk a kabinban a szervizre, ami azt jelenti, hogy 1 emberre 2 perc jut összesen. Nade, valaki, aki kitalálja, hogy mit szolgáljunk fel ezeknek a jóembereknek, eldöntötte, hogy meleg kaját kell nekik adni, két választással (vega-nem vega), persze egy itallal, ami lehet bármi, narancslétől kezdve a gin-tonic-ig, aztán kávé és tea, közben persze összegyűjteni a tálcákat, aztán meg a kávés-teás csészéket, biztosítani a kabint leszállás előtt. 2 perc alatt utasonként. És közben nem számoltam hogy hátul át kell öltöznünk, elő kell készíteni a kocsikat, meg kell melegíteni a kaját, kihúzni a kocsikat, visszatolni, újakkal kijönni újra, és az összeszedésnél is így van. Jaaa, és akkor még a felszállás és leszállás idejét nem is számoltam. Nah, old meg… Nem is értem amúgy, hogy aki ezt kitalálta, nem számolt az idővel??? Vagy figyelmen kívül hagyta, vagy mi? Őt küldeném ki legszívesebben egy full flightra, 1.40 percre, és mutassa meg, hogy hogy gondolta, hogy hogyan kell csinálni. Na mindegy, ez egy kicsit kaotikus mindig, mert sajna majdnem mindig tele van, de végülis túléltük mindkétszer…J

Ok, de térjünk át a lényeges dolgokraJ Kuala Lumpur… Háááát, srácok, ez egy gyönyörű hely. Tele van pálmafával, meg mindenféle egyéb fákkal, virágokkal… igazi dzsungel. J

És nagyon nagyon olcsó. Nem csak a kaja, hanem többségében a ruhák is, meg az IT cuccok. Basszus, van egy IT-mall, ami tele van mindenféle legújabb technológiákkal, régiekkel is, és tök olcsón meg lehet venni. Mondtam, hogy Abu Dhabiban kicsit olcsóbbak a műszaki termékek. Hát, igen, ez így is van, de KL-ben sokkal olcsóbbak! Nem is tudok most példát mondani, de mindenesetre azt tudom, hogy megéri ott venni minilaptopot, vagy telefont, vagy bármit.
Én mondjuk nem ilyen cuccokat vettem, hanem pár felsőt, meg beach-nadrágot, meg cipőt. Fú, azok is baromi olcsók voltak, és találtam pár egész szépet!:)
De azért KL nem csak erről híres, van ott pár egyéb dolog is, amit érdemes megnézni. Pl:
KLCC (Petronas Twin Tower). Nem tudom, hogy hallottatok-e már róla, de így néz ki messziről:
026
A látogatók arra a hídra mehetnek fel, körbenézni a város felett. Ez amúgy a 43. emelet talán, ha jól emlékszem (mindenesetre negyven valahanyadikJ), és a lift kicsit gyors volt, 1 emelet/mp. Kevesebb mint egy perc alatt értünk fel. Durva, nem? Sok embernek be is dugult a füleJ.
A híd amúgy így néz ki belülről076, 082
És ez a kilátás az egyik irányba:
090 (egész szép ez a park szerintem)
094 (ez a másik irányba
093 (és nem tudom észreveszitek-e a turpisságot ezen a képen…?!) Ők is a rossz oldalon vezetnek… Én tök meglepődtem ezen, nem tudtam. És első este rám is dudáltak, hogy ne balra nézzek mikor lelépek a járdárólJ De itt nem írják, mint Londonban, a hülye turistáknak, hogy merre kell nézni… Na mindegy, mostmár tudom.

Jah, aztán még van a Monorail, ami izgis. Nem tudom ki hallott már róla, bocsi azoktól, akik számára ez egyértelmű. Csak leírom, mert pl. én nem tudtam mi az, vagy mitől híres. Szóval, ez olyan mint a metró, csak nem a föld alatt közlekedik, hanem a föld felett, és egy sínen. Így:
041 (amúgy ez a maláj zászló, amit láttok a vonaton. Olyan majdnem, mint az amerikaiJ) 064
042 (ez a kilátás pl. egy utcában a monorail-ről)J Tök jó szerintem. Sokkal jobb, mint a föld alatt közlekedni.

Aztán voltam még a Central Market-ben is, ahol a helyi kézművesek termékeit lehet megvenni. Volt egy csomó ezek közül a batikolt kendők közül, volt egy csomó fa termék, orchideák üvegbe fagyasztva (azok nagyon tetszettek, így néznek kiJ
034
Meg még rengeteg másféle termék. Fúúú, meg tudjátok mit rágcsálnak ők folyton. Halchips-et. Tök fura, bizarr íze van, de nem rossz, és sokkal egészségesebb, mint a rendes chips. Meg megkérdeztem ebben a chipses boltban, hogy mi az ilyen hagyományos maláj cucc, és mondták, hogy a coconut cookie. Minden ami kókuszos, az náluk ilyen hagyományos termék.
Megkóstoltam ezt a kókuszleves italukat, hát, nem bírtam meginni. Borzalmas íze volt.
114
Ezeket az ízeket kóstoltam még meg egyébként, mindent ami tök fura, meg nem hétköznapi. Többsége jó volt, de ezt a kókuszlevet egyszerűen ki kellett öntenem.

Jah, és még egy érdekesség: 071
Singing Bowl, éneklő edény. Ez elvileg a buddhistáknak van, segít a meditációban, koncentrációban. Úgy működik, hogy tartanod kell a tenyereden az edényt, és azzal a fapálcikával körözni kell az edény körül, de úgy, hogy hozzáérjen. És akkor egy idő után elkezd ilyen búgó hangot kiadni. És kipróbáltam, és adott ki hangot nekem is. Csak aztán ilyen karcos hang is jött, és azt azt monták, hogy azt jelenti, hogy nem koncentrálok eléggé… Hát, lehet, épp örültem a fejemnek, hogy egyáltalán megszólalt nekem az edényJ.

És még egy kép, ez már útban a reptér felé volt, mikor mentünk hazafelé. Épp naplemente volt, és szerintem ahhoz képest, hogy buszról fényképeztem, tök jól sikerültJ. 121

Hát, azt hiszem, hogy nagyjából ennyi KL-ről.

Amúgy még voltam képzeljétek Dubai-ban tegnap előtt a Global Village-ben. Az arról szól, hogy a különböző országok odamennek, és a saját termékeiket bemutatják, árulják. Ott volt pl. Csehország is az üvegkristályaival. De Európából ők voltak az egyetlenek. Jah, bocs, nem hazudok, ott volt még Törökország is. De ennyi. Szóval Európa valahogy nem képviseltette ott magát teljes mellszélességgel, de azért jó volt. Volt ott Pakisztán, India (jaaa, tudtátok, hogy az indiai zászló majdnem ugyanolyan, mint a magyar? Csak nekik van középen egy malomkerék a fehér csíkban), Sri Lanka, Beirut, Yemen, stb, egy csomó környező ország. De Magyarország nem. Pedig nagyon reménykedtem. Akartam venni TúróRudit.:( Na mindegy, majd remélhetőleg februárban, vagy márciusban.

Nah, bocs, mindenki, most megyek lassan készülődni, ma este indulok Sydney-be!:) 48 óra! Tök jó, már alig várom! Kíváncsi vagyok nagyon, legutóbb sajnos nem sikerült igazán felfedeznem! De majd most!!!:)))

Képzeljétek, nem tudom mondtam-e de kezdem egész szépen berendezni a szobát. Már összeszereltem a szekrénykéket, amiket vettem az IKEA-ban, van már nagy növényem a sarokban. (Igaz, kcisit haldoklik szegény, nem tudom miért?!?! Lehet a környezetváltozás nem tetszik neki, megszokta már nagyon a boltban…J )Meg van már szép állólámpám is. Na majd ha jöttök, meglátjátok!:)

Sok-sok pusssz a legközelebbi jelentkezésemig is!!!!

ISZPESÖLI a családomnak, imádlak Benneteket!
N.

pótlás

Sziasztok, bocs, pótolok!:) íme az előző bejegyzésemből lemaradt fotók. Szerintem mindenki tudja majd melyik kép melyik szövegrészhez tartozik! :)

És természetesen mindenkinek BOLDOG MIKULÁST!!!!:)))

Jaaah, és van egy valaki, aki ma ünnepli a születésnapját! ISTEN ÉLTESSEN DRÁGA Vincze Gabi!!!!:)))))

Sok boldog szülinapot!!!!

Puszi Mindenkinek, és hamarosan jelentekzem a Kuala Lumpur-beszámolómmal meg a sivatagból pár képpel!:)

Nóri

Amman - új lakás:)

Sziasztok Végre Újra kicsit bővebben!:)

Szóval, igen. Nagy hírek vannak itt kérem szépen. Átköltöztem, megkaptam az új programomat, közben repülgetek még mindig szorgalmasan!

Az decemberi műsort már feltöltöttem, látjátok merre töltöm az ünnepeket. Biztos fura lesz, ez az első karácsony amit távolt töltök otthontól. És ráadásul még csak nem is itt Abu Dhabiban, hogy legalább pár ismerőssel körülvéve ücsörögjünk a mű-karácsonyfánk mellett valami jóféle koktéllal a kezünkben, vagy a bícsen, fürdőruhában énekeljük a Jingle Bells-t, hanem Londonban (ahol ugyanolyan hideg van mint otthon), egyedül a hotelszobában. Ilyenkor sok crew megy haza, tele lesz a járat szerintem brit stewardessekkel, úgyhogy még csak velük sem valószínű, hogy össze tudunk ülni. L (Arról már szót sem ejtek, hogy ugye szenteste egész Európában minden zárva van… Esetleg a mekiben tudok venni egy szendvicset éjfélig, ha nagyon éhes volnék… Milyen mázli, hogy utálom a mekit…)
Na mindegy, annyira azért nem tragikus a helyzet, de aki eddig utált kicsit a sok napsütésért, meg tengerpartért, utazgatásért, az most egy kicsit sajnáljon is, ok?

Nah, viszont az új hely az valami csodálatos. Töltök fel pár képet, hogy lássátok hogy indult az egész. Aznap költöztünk be, szóval még elég kezdetleges, kicsit üres. De szerintem már akkor is látszott, hogy szép. Azóta már van növény a szobámban, cipősszekrény, állólámpa, kisszekrény a fürdőben, szóval kezdjük belakni. Vettem 3 faliórát is, az egyiken Abu Dhabi idő van, a másikon GMT, és van egy, ami meg magyar idő lesz. Tudom, hogy csak egy óra eltérés a GMT-től, de akkor is. Olyan jó látni pontosan hogy otthon mennyi az idő.:) Majd ha minden fel lesz fúrva, össze lesz szerelve, töltök fel újra képeket. Még egyelőre a cipősszekrény az ikea-s dobozában van összeszerelésre várva, nincs ugyanis még kalapácsom, meg csavarhúzóm meg ilyenek. Majd kérek kölcsön a biztonsági őréktől, nekik biztos van.
Jaaa, meg képzeljétek, már az IKEA-ban is, meg az itteni Tesco-ban már tök karácsonyi hangulat van. Árulják a mű karácsonyfákat, dekorációt, mindent. Vettem is már ilyen kis öntapadós világítós csillagokat, feltettem a tükröm köré, hogy egy kicsit én is érezzem már hogy mindjárt itt a karácsony. Eddig nagyon fel sem tűnt, otthon az ilyen idő még mindig nyár. Fura nagyon, hogy mindjárt december van, és valahogy nem akar itt hideg lenni. (Bár, pl. tegnap, mikor jöttünk haza a bícsről, már kicsit hideg volt a csónakban, felvettem hosszú ujjú felsőt!

Jaaa, tegnap tök jó volt, (ezt elmesélem, mert szerintem nem mindennapi) mentünk a bícsre, 10,5-en voltunk, volt egy kisgyerek is. Ennyi ember, 6 különféle országból, és tök jól megvoltunk. (1cseh, 1portugál, 2,5francia, 2német, 2magyar, 2brit) BBQ party volt, sütögetés, a srácok mentek wakeboardozni meg szörfözni, mi csajok szokás szerint: csacsogás, magazinok tüzetes áttanulmányozása, ebéd-készítés. Látnotok kellett volna, hogy micsoda kihívás volt számunkra beizzítani azt a hülye grill-t. Első lépés, kicserélni a palackot. Nah, hát ez már magában jelentős fejtörést okozott, de végül megoldottuk. Ok, akkor ez megvan, gyújtsuk be. Nem jöttünk rá elsőre, hogy azt az egyetlen egy gombot, ami volt a szerkezeten, nem nyomkodni kell, hanem tekerni…J De végül sikerült. Nagyon büszkék voltunk. Úgyhogy mire a srácok visszaértek, kész ebéddel vártuk őket. Odajöttek páran, hogy hi, láttuk hogy egész nagy társaság vagytok, honnan jöttetek? Hát igen… J a válasz meglepte őket.

Nah, utazás: Azt hiszem, hogy Sydney volt az utolsó, amiről írtam, igaz? Azóta viszont csak egy layovert csináltam, Jordánia, Amman. Arról tudok nektek most mesélni kicsit, aztán ma este meg megyek Kuala Lumpurba, ott egész sok időm lesz (53 óra), úgyhogy majd ha hazajövök, arról is lesz mese. Szóval, Amman. Megérkeztünk 13-án délután olyan 5-6 körül, és gondoltuk az egyik lánnyal, hogy nekivágunk a városnak, megnézzük mi fán terem Amman. J A recepción ajánlották, hogy menjünk el a Rainbow street-re, az a hoteltől kb. 5-10 perc séta, és a helyi kézművesek árulják ott a jordán tradicionális cuccokat. OK, elindultunk, meg is találtuk könnyen, de kb. 5 perc alatt végigsétáltuk. Nem volt túl hosszú, nem volt túl nagy nyüzsi, és nem voltak túl szép termékek. L Úgyhogy megkérdeztünk ott egy fiatalt, hogy ha az „igazi Jordániát” szeretnénk látni, igazi jordánokkal, nem turistákkal, akkor hová menjünk? Mondták, hogy menjünk a „Bassman Street”-re, ami igazából a régi piac utcája, és hogy ott van aztán az igazi nyüzsi…J Elindultunk hát az életet keresve Jordánia szívében, és mondjuk úgy, hogy megtaláltuk. Nem volt semmi, egy egész tágas utca tömve emberekkel, autókkal, árusokkal és az áruikkal. És összesen, ha 5 nővel találkoztunk, akkor sokat mondok, azok is turisták voltak. Nem volt semmi élmény… J Többnyire azok az igazi gagyi boltok voltak, mint otthon a rosszabb piacokon, de voltak igazi kis kincsesbányák is. Helyben pörkölt mogyoró, különféle magok (mandula, kesudió, pisztácia, stb.) helyi édességek, csokik, stb. hm….:) Meg találtunk egy fűszerboltot is. Hát, hatalmas volt, és tele volt olyan fűszerekkel, amikről még csak nem is hallottam soha életemben… Itt van két kép róla.

Jaaa, és a bolt még bent, hátul folytatódott. Ott a végén el lehetett kanyarodni balra, és ott még volt egy csomó minden.
De azért elrettentésként mutatok egy ilyen képet is:

gyíkbőr, vagy mi… ilyet is lehetett ott kapni. Rendesen mint a Harry Potterben. Nem kérdeztem meg, hogy ezzel főznek, vagy varázsláshoz kell, de azért biztos ami biztos, semmi főtt ételt nem ettem a környéken. J

Másnap ismét nekivágtam a városnak, és próbáltam egy kicsit a helyi nevezetességekre hangsúlyt fektetni. Gondoltam hátha a turistáknak szánt helyeken nincs olyan nagy tömeg. És igazam voltJ.
Voltam a „Római színházban”:

A citadellán:
huh, bocs, töltök fel legközelebb képet, de mindjárt lemerül az aksim...

bementem a múzeumokba is, mindkét helyen, de azokról nem töltök fel fotót, mert uncsi lenne magyarázat nélkül.

Inkább töltök fel egy két hangulat képet Ammanról, láthatjátok, hogy az egész ilyen dombos-völgyes. Jó kis torna volt fel-le mászkálni a lépcsőkön, utakon…J
118 119 120 (az a zászló a földtől számítva a legmagasabbra tűzött zászló a világon. állítólag. Nem láttam leírva, csak mondták a helyiek…, az meg persze sosem biztos…J )
130 134 174 177 189 197 218 233(végre visszaértem a hotelbe… gyors zuhany, készülődés, és már indultunk is vissza.)

Nagyjából ennyi történt velem az elmúlt napokban, a legtöbb időmet most a repülésen kívül a szoba meg a lakás berendezése tölti ki. Igyekszem minél otthonosabbá tenniJ. De jó úton haladok szerintem.
Amúgy a hely tényleg kicsit távol van a belvárostól, de nem baj, mert kétóránként van busz befelé, tehát ha kell, akkor tudok tervezni vele. Viszont a reptértől 15 percre van, ami baromi jó. Nem kell repülés után még másfél órát ülnöm a buszon, hogy végre hazakeveredjek. J És odafelé sem másfél órával a briefing előtt jön értem a busz, hanem csak 45 perccel. Így is tutira 20-30 perccel hamarabb ott vagyok, van időm mindig pénzt váltani, még a repülőgép típusra vonatkozó infókat is bőven van időm ott átolvasni, nem kell itthon készülnöm rá. Szóval teljesen meg vagyok elégedve. Nem is beszélve arról, hogy januárban megnyit a nagy bevásárlóközpont a komplexus elejében, úgyhogy még csak a napi bevásárlás miatt se kell majd bemenni a városba. Tök jó!:)

Jaaa, majdnem elfelejtettem, új infókat tudtam meg a jegyekkel kapcsolatban. (Az egyik crew mondta, úgyhogy azért senki ne vegye készpénznek) Összesen 10 jegyet kapunk ugye egy évre, 5 ID50-t és 5 ID90-t, szóval majd el kell dönteni, hogy hogyan éri meg legjobban. A szülőknek még mindig korlátlan számú jegy van, és bármelyik légitársaságra, akivel Etihad szerződött. Tesóknak (akiknek ugyanaz a vezetékneve, mint nekem), ők már beletartoznak a 10 jegybe, de nekik legalább még mindig vehetek „idegen” légitársaságra is jegyet. És a barátoknak, akik szintén a 10 jegybe tartoznak bele, nekik csak Etihad-ra tudok érvényesíteni ID50-t vagy ID90-t. Szóval bonyolódik a helyzet. De nem baj, megoldjuk.

Apropó, akivel már beszéltük, hogy szeretne kijönni, kérek szépen tőle SZÍNES útlevél fénymásolatot (Elég ha bescannelitek, és átkülditek e-mailen, ki tudom nyomtatni), FEHÉR HÁTTERES, de SZÍNES útlevélképet (szintén, kérjétek el légyszi elektronikusan, és dobjátok át e-mail-en), illetve SZÍNES fénymásolat a születési anyakönyvi kivonatról (ez is ugyanúgy scannelve, e-mailen jó!) Jan 13 után tudok intézni mindent! Előtte nehezen, mert nem nagyon találtam olyan crew-t, aki nem használta volna fel azt a 4 jegyet, amit ők kaptak az elmúlt évbenL. Meg különben is december a legzsúfoltabb hónap utazás szempontjából, minden gép szinte tele van, úgyhogy ID jegyekkel felkerülni szinte lehetetlen. De január vége, február tökéletes!
Holnap elvileg megkapom a 2009-es szabadság-beosztásomat. Kiderül, hogy mikor akarják, hogy szabadságra menjek, ettől függően azért majd haza is megyek valamikor!:)

Most viszont még mindig itt vagyok, úgyhogy még mindig messziről kell köszöntenem a SZÜLETÉSNAPOSOKAT:

Drága W.Évi! Hallottam, hogy elég sok minden történik mostanában Veled, de azért remélem a születésnapod legalább szépen alakult! ISTEN ÉLTESSEN, és így 1,5 napot késve, de annál nagyobb szeretettel kívánom, hogy forduljanak a dolgok a legjobb irányba, és legyen elég mostmár a rosszhírekből!

Drága PaliAkirály!:) Neked holnap lesz a nagy napod, de sajnos akkor én már repkedni fogok valamerre az éterben, és nem vagyok benne biztos, hogy a hotelben van crew lounge internettel… Ezért neked meg 1 nappal előtte, de annál nagyobb szeretettel kívánok BOLDOG KÉTDIPLOMÁS SZÜLETÉSNAPOT Neked, TevagyalegjobbPali! ;)

Na de mostmár megint elég sokat írtam, elég legyen a sok beszédnek sok az alja!

Kívánok mindenkinek hóangyalkás, szép napokat!

Puszi,
Nóri

decemberi műsor

Sziasztok Drága Mindenki,

Megint nem lesz hosszú, csak gondoltam a decemberi műsoromra azért kíváncsiak lehettek...

Szóval:
Dec 1: Kuala Lumpur
Dec 2: KUL - AUH
Dec 3: SBY
Dec 4: AVLB
Dec 5-6: OFF
Dec 7: AUH-DMM (Dammam) - AUH
Dec 8: OFF
Dec 9: AUH - ISB (Islamabad) - AUH
Dec 10-11: AUH - DOH (Doha) - AUH (este, ez tök jó, mert kb. 1 óra oda, egy óra vissza, de két nap a programban, duplafizu:) )
Dec 12: SBY
Dec 13-14: OFF
Dec 15-19: AUH - SYD - AUH (48 óra Sydney-ben:) )
Dec 20-21: OFF
Dec 22-23: AUH - CCJ (Calicat) - AUH (este:), úh ez is két nap:) )
Dec 24-25: AUH - LHR (London) - AUH (szóval a szentestét Londonban töltöm majd...)
Dec 26: AVLB
Dec 27-28: OFF
Dec 29-31: AUH - DME (Moszkva) - AUH (este 9 körül érek vissza, úgyhogy még tudok egy nagyot ünnepelni valahol itt...:) ) Bár, itt annyira nem ünneplik az újévet, náluk ez máskor van, itt nincsenek tüzijátékok sem, meg semmi...:( Szóval majd szerintem házibuli lesz valahol...

Nem annyira rossz azért ez szerintem. Meg tök jó, hogy megkaptam a hosszú Sydney-t, örülök neki nagyon!:) Most legalább meg tudom nézni rendesen.

Jah, az új apartman gyönyörű, tök nagy, még nem laktuk be igazán. De mit is várjak egy hét után, nemigaz? :)

Képeket is töltök majd fel. Lehet még ma este...

Addig is pusssz

gyors bejelentkezés

Hello Srácok,

Csak egy gyors helyzetjelentés:

Jordánia tök jó volt, majd mesélek legközelebbi alkalommal, meg töltök fel képeket is!:)

Fontosabb info: Megkaptam a kulcsaimat végre az új lakáshoz!!!:)))) JUpppíííí, 20-án költözöm. Végre valahára.

Jaaa, és képzeljétek, még egy nagyon fontos dolog történt ma reggel. ESETT AZ ESŐ. Kemény 15 percen keresztül. És rendesen, nem csak csepegett, rendesen tényleg esett az eső. Úgy, mint otthon:).

Na jó, ezeket csak gondoltam gyorsan megosztom veletek, legközelebb írok bővebben!

PUszi mindenkinek

CAI-CDG-SYD

HeyHoooo!

Tudom-tudom… Szégyen-gyalázat, mea culpa!!! Bocsánat, múlt héten egyszerűen nem volt időm feltölteni az újabb eseményeket…
De most íme, itt vagyok, írok nektek!:) Csak az a baj, hogy hirtelen most nem is tudom mik is voltak az elmúlt kb. másfél hétben. Erősen kell gondolkodnom…

Nah, hát valahol ott kezdeném, hogy nem jutottam el mégsem az Atlantisba múltkor, mert ugyan elindultunk, de csak pár órával később, mint ahogy terveztük, aztán tök nagy dugó volt a Dubaiba vezető úton, egy csomót álltunk, meguntuk, és inkább bementünk az egyik kintebb eső bevásárlóközpontba. Úgy voltunk vele, hogy talán akkor majd máskor… igyekszünk jobban időben elindulni, meg hátha nem lesz baleset az úton.
Aztán 30-án Cairo: Őszintén szólva nagyon féltem tőle, mert mindenki azt mondta, hogy ez baromi rossz járat, mindenki nagyon követelőző, rosszabb, mint Bombay meg Delhi… Nah, mikor ezt hallottam, gondolhatjátok mennyire volt kedvem menni. De végülis tök jó járat volt. Egészen csendes, mindenki aludt, én voltam a Duty Free Operator, és még adtam is el. Cairo járaton.:) Fura, mi? Szóval egészen kellemes csalódás volt. Bár, valószínűleg szerencsés voltam, mert a crew azt mondta, hogy ez egy egészen szokatlan Cairo járat, alapvetően teljesen más szokott lenni. Szóval hála az égnek ezen a járaton túl vagyok szerencsésen, és egész dec 2-ig biztos nem is lesz hozzá újra szerencsém!:) Nem kell aggódnom.

November 1: Párizs: Mivel idén áprilisban vagy májusban voltam kint Párizsban, és végigcsináltam a „turista-sétát”, úgy gondoltam azt most annyira nem vállalnám be a 8-10 fokban. Gondolkodtam rajta erősen, hogy elmegyek Disneylandbe, de megintcsak úgy éreztem, hogy ez elég erősen hűvös időjárás a vidámparkhoz. Majd nyáronJ. Úgyhogy végülis csak a reptér melletti bevásárló-falucskába mentem ki szétnézni. Volt ott egy IKEA is, persze hogy be kellett mennemJ. Itt Abu Dhabiban az IKEA tök pici, a magyar sokkal nagyobb. De ez még a magyarnál is nagyobb volt, tök sok szépet láttam!:) (Persze azért a svédnél kisebb, de hát ez gondolom nem is volt kérdés:)) Maga a bevásárlófalu amúgy nem volt túl nagy attrakció.
Tök rossz amúgy, hogy ilyen jó desztinációkat kapok mostanában, de annyira hozzászoktam már a jó időhöz, hogy egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam, hogy valami értelmeset csináljak ilyen hidegben. Na de meg kell erőltetnem mostmár magam, nem mulaszthatok el több lehetőséget!:) Nem vagyok én Pató Pálné…
Jah, a crew-ról: minden OK volt, semmi szeszély, semmi viszály, sokat nevettünk. Az egyik srác játszik hegedűn, mondta, ha jövök haza, mindenképp szóljak neki, szeretné, hogy vigyek neki egy igazi magyar hegedűt, azt mondta, hogy azok a világon a legjobbak… Ti tudtátok? Én nem, kicsit szégyellem is magam…

Szabadnapjaimban aztán voltam grill-partyn, az egyik ismerősünknél a tetőn szerveztek egy grillpartyt, szuperül sikerült. Vittem magyar zenét, hallgattunk azt is!:)
Meg voltam bícsen, paprikára sültemJ Jaaa, meg mentünk szörfözni is. Kicsit műszörf volt, mert itt annyira nincsenek hullámok, de legalább kipróbáltam a szörfdeszkát is, milyen egyáltalán rajta állni? Nem rossz…

Aztán a legutóbbi sztori: Sydney: Kicsit hosszú út, 14 óra oda, 14.40perc vissza, de nem vészes. Odaúton fullon voltunk a turista osztályon, úgyhogy mindenki csak 4-4 óra pihenőt kapott, de visszafelé úton 40 utas volt, úgyhogy fejenként 5-5 órát kaptunk. Mindkétszer a második körös pihenősök közt voltam, úgyhogy kb. frissen érkeztem a desztinációra. Csakhogy mikor odaértünk Sydney-be, helyi idő szerint este 9-10 körül, már éreztem, hogy a pocakom nincs rendben. Mindegy, gyorsan lezuhanyoztam, kimentem, készítettem pár fotót, sétáltam egyet. Baromi jó hangulat volt egyébként a városban, hát szombat este, gondolhatjátok. Buli mindenfelé, party-hangulat, zene, fények. Kicsit más, mint Abu Dhabi.:). A hotel, ahol laktunk, kb. 5 perc sétára van amúgy az Opera Házhoz, úgyhogy arról tudok nektek feltölteni néhány jobban sikerült képet.

Nah, aztán hazamentem, és kezdődött a nehezebb része a sydney-i tartózkodásomnak. Olyan rosszullét jött rám, hogy onnantól kezdve fél óránként kellett a fürdőszobába rohannom… Még reggelizni sem tudtam lemenni, annyira nem éreztem jól magam. Úgyhogy ki sem mentem egész nap. Még az volt a szerencse, hogy visszafelé csak 40 utas volt, így úgy voltam vele, hogy visszajövök. Ha tele lettünk volna, akkor biztos, hogy beteget jelentek. De így estére egész jól lettem, próbáltam enni egy kis kenyeret, meg inni üres teát, így már elviselhető volt.
Meg ugye nagyon sok szabadidőnk volt, úgyhogy megnéztem pár filmet én is hátul, amíg mindenki aludt… Köztük a Mamma Mia!-t Az annyira jóóóó! J Mindenki mondta, és igazuk volt. Alátámasztom mostmár én is. Aztán láttam még az X-aktákat (tök szar) meg a Meet Dave-et Eddie Murphy-vel (ez viszont nagyon vicces, ajánlom a vígjátékosoknak!)
Szóval nagyon sajnálom, de az első Sydney-i tartózkodásomból nem sok érdemleges marad majd meg. De nem baj, mert kértem hosszú Sydney-t decemberre. Remélem megkapom, és akkor majd jól bepótolom amit most kihagytam! Hoztam kis sydney útmutatót, úgyhogy még fel is tudok készülni, hogy mit akarok majd megnézni!

Most, hogy már jól vagyok, tényleg idegesít kicsit, hogy ebben a szép időben ami volt kihagytam mennyi mindent, helyette a hotelszobában rohangáltam az ágy meg a fürdő közt, de sajnos tényleg nem tudtam mit tenni.:(

Ma este meg magyar estet szerveztünk pár magyarral. Készítünk krumplis tésztátJ az egyik srác azt akart enni, mert már tök rég nem evett, és gondoltuk, hogy ok, akkor legyen ez az esti kaja, utána meg persze egy kisebb party. Nem nagy, mert páran mennek holnap dolgozni, de azért biztosan jó lesz.

Utána a két szabadnapomra mi a progi, azt még nem tudom, elég flexibilis. Tervezzük megint az Atlantist, de ki tudja, már előre nem írok semmit. De az is lehet, hogy megint megyünk sivatagi túrára. De az is lehet, hogy csak bícs. Vagy wakeboard. Vagy szörf. Vagy egyszerűen csak relax. (bár, ennek őszintén szólva nem adok sok esélyt…J )

Mindenesetre igyekszem majd jelentkezni megint jövőhéten!

Addig is sok sok puszi nektek, mindenkinek otthonra kisvárosba, nagyvárosba, kertesházba, téglaházba, panelbe!

Nóri

PS: Jaaa, szurkoljatok légyszi, hogy dec 18-22-ig kapjak 4 nap szabadot egyben. Képzeljétek, van egy ismerős pár (cseh srác, portugál lány), Portugáliában, Lisszabonban lesz az esküvő, dec 20-án, és hát: „hivatalos vagyok oda éééén is…” . És úúúúgy szeretnék elmenni! Bár, őszintén szólva elég kevés esélyt látok rá, de ha mindenki közös erővel szurkol érte, hátha meglesz!:) KÖSZI

hosszú hét

Hello Magyarok,


Legutóbb, ha jól emlékszem 19-én frissítettem a blogomat (most megnéztem, és igen!:) ), nah hát azóta megint felpörögtek az események körülöttem. Gondolkodom, hol is kezdjem, de szerintem időrendben haladok, úgy a legegyszerűbb, és én szőke vagyok.

Szóval, 20-án voltam Muscat-ban, gyönyörű az a járat, imádom. 40-45 perc az egész út. Abból 10 perc leszállás, másik 5-10 perc felszállás, úgyhogy a szervizre marad összesen 20-25 perc. Kiosztjuk villám sebességgel a szendvicseket, meg az üdítőket, végigtoljuk a szemeteskocsit a kabinon (hál istennek senkinek nem is nagyon kell mondani mi a dolga, pakolják bele szépen a szemetet, mint a katonatiszt maguktól), és addigra már top of descent (bocs, aki nem angolos: az a pont, ahonnan elkezdünk süllyedni). Akkor már el kell kezdeni biztosítani a kabint, meg a konyhát, és nekünk is le kell ülni. J Szóval pikk-pakk megvan. Délre meg is érkeztem, de már csörgött is a telefonom. Az iroda hívott, hogy a 21-22-ei stand by-omat nem bánnám-e, ha átcserélnék Dublinra? Hát, igazából választásom annyira nem volt, de kedvesek voltak legalább. Mindegy, Dublin az jó, azon a járaton legalább beszélnek az emberek angolul, és ha csirke vagy vega szendvicset ajánlok, nem kérnek tonhalas szendvicset. Szóval végülis örültem neki. 13 kemény órát töltöttem ebben a gyönyörű városban, mégpedig esti leosztásban. Du. 7 körül érkeztünk meg a hotelbe, ami hozzáteszem a város közepén van, és gyönyörű!!!, és másnap reggel 7-kor indultunk vissza a reptérre. Ez az időzítés már magával hozza azt a tényt, hogy max 2-3 órát tudtam volna a városban tölteni, még akkor is ha túltengett volna bennem az energia. Na de az, hogy kb. 5 fok volt odakinn… Az már sok volt, úgy döntöttem nagyon szép a hotel, nagyon jó lesz nekem ott eltölteni azt a kis pihenési időt, amit kaptunk. Majd egy legközelebbi Dublin alkalmával kimegyek a városba. Van egyébként egy másik járat is, amikor harminc valahány óra van ott. Úgyhogy úgy döntöttem majd akkor, így a városbeszámoló is halasztódik… Bocsi…
A csapat egyébként aranyos volt, voltunk mindenhonnan, Lebanon, Thailand, Bulgaria, Philippines (természetesen…), volt egy csaj valahonnan Afrikából, de azt elfelejtettem, mert az afrikai országokkal nagyon nem vagyok képen. Meg volt egy román „supi”-nk is, akinek ez volt a második „megfigyelő járata”. Jó kis csapat volt, meg hosszú az út, úgyhogy csináltunk egy kisebb fajta bulit hátul a konyhábanJ. A thai kiscsajnak tök jó hangja volt, elkezdett énekelni valami számot. Nah, több se kellett, mindenki becsatlakozott, tök jó volt. Jött ki az egyik utas a mosdóból, benézett hátra, mosolygott: „wooow, koncert van, lányok?” Jófej volt, csak nevetett.
Aztán a járat végén van egy ilyen szokás, hogy mindenki megköszöni a közös munkát, együttműködést, stb. Mi tényleg tök jó csapat voltunk, kitaláltuk, hogy mondja el mindenki a saját nyelvén, hogy köszönöm. Baromi jó érzés volt egyébként, hogy nem is tudom hány féle köszönömöt hallottam, mindenkinek más az anyanyelve, háttere, és mégis ennyire jó csapat tudtunk lenni. Azt hiszem van is egy fotóm rólunk… igen, van, íme:

Szóval, a 21 és 22-ém Dublinnal telt, mármint az úttal oda, meg vissza.

23-án igazából azt hittem, hogy semmit nem csinálok majd, csak pihenek, meg rendet rakok végre a szobámban. Ehhez képest hívott pár ismerős, hogy mennek Dubai-ba, nincs-e kedvem menni. Hát, hosszasan mérlegeltem a lehetőségeket, pakolni a szobában, és semmit nem csinálni, vagy átmenni Dubai-ba hülyülni…?! Nehéz döntés volt, be kell valljamJ. Megnéztük ott azt a filmet a szép kocsikkal, meg vagány, szexi csajokkal, nem tudom, lehet otthon már rég lefutott, de itt egész új volt. Red line, vagy Hot line vagy mi volt a címe, nem is emlékszem. Aki nem látta volna még esetleg, ilyen egyszer-nézős film.
Aztán hazajöttünk Abu Dhabiba, és egyből mentem egy magyar lánynak a búcsú-bulijára, mert megy haza nemsokára…L Sajnálom, mert baromi jófej csaj… (jaaa, várjatok, már meséltem róla, vele és a barátaival voltam a Wild Wadiban Dubaiban) De a buli nagyon jó volt! Náluk volt, és meglepi bulit szerveztek neki.

24-e: WAKEBOARD!!!! Jeeeeee, végre kipróbáltam. Már tök rég szerettem volna, és most végre adódott alkalom!:) A kezem annyira fájt, hogy miután kimásztam a csónakba, az üveg vizemet alig tudtam megtartani… És aznap este mentem Kochi-ba, Indiába. Jó kis járat volt, a kávés-teás kancsókat alig tudtam tartaniJ, annyira izomlázam volt. Még mindig van amúgy.
Jaaa, és képzeljétek, mielőtt még elindultam volna Kochi-nba, csörög megint a telefonom, iroda. Hogy a 26-ai stand by helyett még 25-én, aznap kellene elmennem Dohába este, és 26-ra kapok egy pihenő napot. Szóval 25-én reggel megérkeztem Kochi-ból, hazajöttem, aludtam pár órát, próbáltam regenerálódni, aztán este még elmentem Dohába, meg vissza.

Tegnap, vagyis a pihenőnapomon meg végülis csak pihentem, semmi extra. Ma meg megyek este egy másik magyar lánynak a búcsúvacsijára. Nem tudom mi van a magyar csajokkal, most mennek haza… Ő egyébként az a lány, akivel a nagykövetségen találkoztam, az a szemtelenül fiatal lányka, aki tanulni jött ki.

Holnap pedig Dubai-Atlantis!!!:) Megyek az aquaparkba! Tök jó lesz, már alig várom! Majd remélem tudok csinálni pár fotót, ha jól sikerülnek, feltöltöm, ok?:)

Jaaa, basszus, időközben a novemberi programom is megérkezett, le is írom, míg el nem felejtem megosztani veletekJ.
Íme:

Nov 1: CDG (Párizs) késő délután érkezem meg
Nov 2: egész nap PÁRIZSBAN!:))) Milyen szép is az…
Nov 3: vissza CDG-ből, este érkezés Abu Dhabiba
Nov 4: AVLB (available, bármire megváltoztathatják 24 órával előtte)
Nov 5-6: OFF
Nov 7: esti indulással: SYD (Sydney)
Nov 8: érkezés reggel korán (helyi idő szerint)
Nov 9: indulás reggel (helyi idő szerint)
Nov 10: érkezés AUH itteni idő szerint reggel
Nov 11-12: OFF
Nov 13: AUH (Abu Dhabi) – BAH (Bahrein) – AUH – AMM (Amman) ott alszom
Nov 14: AMM – AUH – DOH (Doha) – AUH
Nov 15:OFF
Nov 16: AUH – MCT (Muscat) – AUH
Nov 17: AUH – MCT – AUH
Nov 18: AVLB
Nov 19: AUH – KHI (Karachi) – AUH
Nov 20-21: OFF
Nov 22: AUH – LHE (Lahore) – AUH
Nov 23: AUH – IKA (Teheran) – AUH
Nov 24: SBY
Nov 25: AVLB
Nov 26: SBY
Nov 27-28: OFF
Nov 29: AUH – KUL (Kuala LumpurJ) esti indulással
Nov 30: érkezés reggel
Nov 31: egész nap Kuala Lumpurban

Nah, eddig van meg, nem tudom a pontos időzítést, hogy mikor is jövök meg Malajziából, de összesen 41 órát töltök azt hiszem ott. Legalábbis az eddig publikált programom azt írja. De volt már ilyen hogy átlógott utam a másik hónapba, és ha jól emlékszem, az csak 31-e este éjfélig írja az időt. Úgyhogy szerintem hosszabb lesz ez!:) Majd írom amint érkezik a következő.

Most meg már nincs sok a hónapomból, holnap után van még egy sydney sby-om (négy órán keresztül fogom várni, hogy behívjanak!:)) aztán egy esti Cairo járatom, és kész.(ha behívnak Sydney-re, akkor megúsztam:)) Utána már Párizs!:)

Egészen elégedett vagyok egyébként ezzel. Sokkal sokkal jobb, mint az októberem volt. Az tele volt Indiával, meg 320-as kisgéppel. Már nevettünk páran, hogy kiválthatnánk az indiai útlevelet, annyi időt töltünk ott… De most nézem, hogy a hónapban nincs is Indiám!:))) JUHÍÍÍÍ!

Nah, megyek is, majd jövök jövő héten is valahogy, amikor lesz időm! Legyetek jók, puszillak Benneteket!
Szép napokat otthon!!!

N.

Manchester

Sziasztok megint Mindenki,


A héten csak Manchesterről tudok Nektek egy kisebb beszámolóval szolgálni, ugyanis semmi más érdekes nem történt velem.

A járattal magával nem volt semmi más baj, csak hogy baromi hosszú. Éjszakai út volt oda is meg vissza is, és fárasztó. De nem az emberek miatt, mert ők aztán csendben voltak végig, az egész kabin átaludta az utat, még a reggeli miatt is úgy kellett felébreszteni kb. mindenkit… Hanem egyszerűen csak mert az egész éjszakát átutazni, ébren fárasztó. Főleg ha nincs munka, még az idő is lassabban telik. De mindegy, lényeg a lényeg, megérkeztünk nagy nehezen Manchesterbe.:)
Ahol -1000 fok volt, Abu Dhabival összehasonlítva…. Volt rajtam felső, pulcsi, kabát, sapka, sál, és majd megfagytam. Egyébként ez a város nagyon kis praktikus, minden látnivaló a belvárosban van, ami meg kb. akkora, hogy max 20 perces sétával el lehet érni egyik végéből a másikba. Szóval abszolút nem nagy.
Még itt megnéztem a honlapon, hogy miket érdemes megnézni, találtam egy top10 listát, azt kinyomtattam magamnak, M-ben kértem egy térképet, és az alapján sétáltam a városban (egyedül, ugyanis a crew lusta/fáradt/érdektelen volt a városnézés iránt). De így legalább nem kellett alkalmazkodnom.:)

Amit a Top10-ből legjobban tudok ajánlani:
MOSI (Museum of Sciences and Industry) = kicsit olyan, mint Bp-en a Csodák Palotája, csak egy egy iparághoz kötve (textilipar, fém-ipar, stb.) És voltak ott is ilyen eszközök, amivel ki lehetett próbálni pl. a szövést, meg meg lehetett tapogatni különféle anyagokat. Meg ötvözték egy helyen a fém és a textil-ipart, a két rész közt, ott fémhuzalból szőtt függöny lógott. Készítettem róla fényképet, de nem látszik annyira, hogy fém. Még én is direkt megtapiztam, hogy biztos legyek benne. Érdekes volt.

Mini London Eye, vagy inkább nevezzük Manchester Eye-nak? Nem tudom. Nem mentem fel, mert úgy gondoltam a London Eye volt az igazi, ez csak hamisítvány, meg különben is nagyon fáztam, mozgásban kellett maradnomJ De azért nyáron biztos megéri felmenni egy körre.
Nekem még tetszett az Art Galery is, de ez már megosztaná a közönséget szerintem. Kicsit múzeum benyomása van az egésznek, de ilyen modern extravagáns dolgok is voltak ott (egy-kettő mintha a Vasarely Múzeumból szökött volna).:)
A többi az ilyen Town Hall, Chatedral, Picaddily garden, amik kb. minden városban megvannak, és mindenhol nevezetesség. Szép épületek tényleg, de nem ettől Manchester Manchester.
Viszont a Royal Exchange és környékén sétálgatni, kiülni a Szt. Anna térre a gyorskajával, na, az az igazi hangulat. Ezek az emberek basszus tényleg a néhány fokban kint ültek a kerthelyiségekben, meg a parkokban, ott ettek, beszélgettek, mintha észre sem vennék, hogy ujj-kékítő idő van…
Voltam itt is a Primark-ban. Legalábbis benéztem, de megláttam megint mennyi ember volt, és inkább el sem kezdtem nézelődni. Ez olyan kiábrándító… én már sosem fogok tudni a Primark-ban vásárolni???
Volt ott egy tök szép Katedrális is, bár, nem mentem be, de kívülről egész kis csinos volt. Előtte meg volt egy kis tér, ahol baromi hangulatos kis éttermek voltak, Franciaország-Colmar-ra emlékeztetett.

Aztán most megint volt két nap szabadom, egész jól eltöltöttem. Voltam Dubaiban tegnap, megnéztem a Palm Islandet, meg a végén az Atlantis Hotelt. Biztos hallottatok már róla, elég híres.:) Nem mentünk be az akvárium részbe, de láttunk egy nagyon nagy és szép részt belőle. Elég érdekes volt, tele halakkal, meg az elveszett várossal. És tényleg óriási volt… Képzeljétek, volt ott valami bálna is, amit állítólag valahol találtak, és oda vitték hogy meggyógyuljon. És már felépült meg minden, jól van, de ott tartották turisztikai látványosságként. Természetesen vannak ellenzői, akik azt akarják, hogy engedjék vissza szegényt az óceánba, hagy menjen, de még mindig ott volt. Baromi nagy. Ok, nem akkora, mint a mesékben, de azért tök nagy volt.

Aztán képzeljétek, úgy volt, azt mondták múlt héten, hogy amint hazajöttem Manchesterből, mehetek begyűjteni a kulcsomat az új lakáshoz. Ehhez képest ma voltam megint az irodában, és mondták, hogy még 10-15 nap, amíg megkapják a kulcsokat a második épülethez, ahová én is fogok majd költözni… ÁÁÁÁ, már azt hittem, hogy költözhetek végre… De még mindig nem. Na mindegy, amint van valami, írom úgyis.

Holnap meg megyek Muscat-ba, Omanba, aztán két nap stand by. Muscat egyébként tök jó, hajnalban indulok valahogy, de délre már itthon is vagyok a hotel szobában. Szóval kb. ennyire rövid.

Jaaa, meg megérkezett két új magyar is az Etihadhoz, Zsófi és Attila. Ma délután találkozok velük, üdvözlöm őket! Egyre többen vagyunk egyébként Magyarországról! Szóval Zsófi, ha még mindig olvasol, akkor WELCOME!:)

Otthonra mindenkinek szép és gondtalan hetet kívánok, remélem az idő még elviselhető. Itt hál istennek még mindig rohadt meleg van.

CsÉvi, kitartás!!!! Melletted vagyunk!

Puszillak Benneteket,
Nóri

III-UK

Hallo-Hallooo, UAE hívja Magyarországot! Jelentkezz!!!


Szerintem Ti sem hiszitek el, hogy már megint frissül a blogom… Basszus, nem győzöm írni a beszámolókat.:)

Szóval, mi is történt velem a múlt héten???
Igazság szerint végig dolgoztam. Ha jól emlékszem, pont a Bombay előtti nap írtam Nektek, igaz? Aztán még volt másik két Indiám is sorban, gyönyörű volt…J
Az indiaiak megint hozták a formájukat, az excuse me, a please és a thank You kifejezések számukra ismeretlenek, a csettintés és a „halloooo”-zás a figyelemfelkeltési módszerük. De nem baj, mert már tudom milyenek, tudom hogyan reagáljak rájuk, úgyhogy nem volt sírás, nem volt kiakadás, minden ok volt. Mostmár nem félek ezektől a járatoktól sem! J Az első rossz élmény miatt kicsit tartottam tőle, de mostmár a zsebemben vannakJ.

Hehe, képzeljétek, sokan nem tudják hogyan kell leöblíteni a wc-t. Az egyik úton fogtam az egyik kedves utast, akit hallottam hogy nem öblítette le, és megtanítottam. Megmondtam neki, hogy ott van az a kis, de annál feltűnőbb gomb („PRESS to flush” felirattal), nah, azt kell megnyomni. És láss csodát, eltűnik a cucc. Utána már nagyon ment neki. J Aztán mivel még kezet sem mosott, azt is megmutattam neki hogyan tud szappant kinyerni a flakonból, illetve vizet a csapból. Elterjedhetett a kabinban a hír, mert utána azért a többségnek nem okozott gondot a dolog. Így mindenki heppi volt. J Ezt amúgy az egyik cabin crew mondta, hogy kamatozó befektetés egyet-egyet elkapni és megtanítani hogyan kell használni a mosdót! Igaza volt! (Azt azért a becsület kedvéért hozzáteszem, hogy ez nem a Bombay járaton volt. Azért az mégiscsak egy főváros, nagyjából ott azért szocializálódtak az emberek…J Ez vagy Chennai volt, vagy Kochi, már nem emlékszem. Kezdenek kicsit összefolyni az utak)

De nem így London! Hát én imádom. Élni még mindig nem tudnék ott, ahhoz túl hideg van ott, de így egy-egy napokra bármikor szívesen! J
Reggel mikor megérkeztünk, kb. 7-8 közt, baromi hideg volt, azt mondták 5 fok. Látszott a lehelet, gondolkoztam, hogy vennem kellene kesztyűt is, mert kékek voltak az ujjaim, annyira fáztam, míg vártunk a buszra. Aztán gyorsan becsekkoltunk a szobába, reggeli, jó erős kávé, és nyakunkba vettük a várost, ezúttal 3-an. Sharina (Singapúr), Laetitia (Franciao) és én.
Először elmentünk a Nothing Hill-re, mert mindenképpen találkozni akartunk Hugh Granttel, de mint megtudtuk, azt a bizonyos filmet nem ott forgatták, hanem kb. 4 km-rel arrébb…J Szóval a londoni Nothing Hill metrómegálló átverés. J Mindenesetre szép volt, igazi kisvárosi hangulata volt ott a környéknek. Semmi 6-sávos út, semmi forgalmi dugó… Tetszett.
Aztán kitaláltuk, hogy menjünk el a Primark-ba, mert hogy ott milyen jól lehet shoppingolni, mert baromi olcsó. És tényleg. És még találtam szép cuccokat is! CsÉvi, neked igazi paradicsom lenne!:) Egyedül egy baj volt a hellyel. Baromi sokan voltak, és a próbafülke előtti sor (nem hazudok) kb. 60-70 m biztos volt. Úgyhogy gondoltuk azt nem várjuk meg… Inkább mentünk tovább. Aztán még mielőtt visszamentünk volna a hotelbe, megnéztük azt a bizonyos Hanslow-t, amiről az összes crew beszél. Mindenki általában csak oda megy, mert közel van, és tök jó boltok, éttermek vannak mindenfelé. És egyébként tényleg jó voltJ.
Képzeljétek, odajött hozzánk valami aktivista, kérdezte, hogy honnan jöttünk? Válasz: Szingapúr, Magyarország, Franciaország… J A csajnak kikerekedett a szeme: „Akkor meg mi a fenét csináltok Ti itt együtt???” J Vicces volt.

Aztán visszafelé úton képzeljétek, egész jófejek voltak az utasok. Ok, nem unatkoztam, mert volt turbulenciánk kétszer is, egyszer abba kellett hagyni az ebéd kiosztást, mert szólt a kapitány, hogy üljünk le, meg hát azért ők sem hagyták, hogy tétlenül üljek…J (Meg két-három esetben gyakorolhattam a problémamegoldó készségemet is) De azért cukik voltak. Az egyik idősebb utas pl. mikor szedtem össze a tálcáját, láttam, hogy hajtogatott a szalvétájából egy virágot, és beletette a mini borosüvegébe. Mondta, hogy ezt nekem hajtogatta. Hát nem éééédeees??? Imádtam!

Most meg itthon vagyok, van 3 szabadnapom, igyekszem élni kicsit!:) Konkrét tervem nincs még, de ismertekJ.

Legyetek jók, mindenkinek szép, mozgalmas és élménydús 42. hetet!
Manchester után írok újra!

Pussz J

PS: Jaaaa, azt majdnem elfelejtettem mesélni, hogy képzeljétek, tegnap a hazafelé úton ahogy pakoltam a konyha részen, sikerült úgy bevernem a fejem, hogy keletkezett rajta egy púp…L Még mindig megvan, úgyhogy mostantól hívjatok nyugodtan „púpos”-nakJ

Sivatag

Hello Kicsik, Nagyok, Fiatalok és kevésbé Fiatalok!:)

A legutóbbi jelentkezésem óta úgy tűnik megint eltelt egy hét. Csak úgy szaladnak a napok, nemigaz? Hát nem is tudom hol kezdjem…

Talán ott, hogy 25-én megkaptam az októberi menetrendemet, ami a következőképpen alakul:
Október 1: Katmandu (Nepál)
Október 4: Bombay (India)
Október 5: Kochi (India) (6-án érek haza reggel)
Október 7: Chennai (India)
Október 8: London J Jupííí, megint végreeee!!! (10-én érek haza este)
Október 14: Manchester J JuppppíííííjééééJ EURÓÓÓÓPAAAAJ (17-én érek haza, itt 36 órám van, ami tök jó, mert úgysem voltam még itt)
Október 20: Muscat (Oman)
Október 21: Stand by (GMT 02.00-12.00)
Október 22: Stand by (GMT 06.00-16.00)
Október 24: Kochi (India) Megint…L (25-én érek haza reggel)
Október 26: Stand by (GMT 02.00-12.00)
Október 29: Stand by (GMT 06.00-16.00)
Október 30: Cairo (sajna éjjel megyek, és csak 1 órát maradok, úgyhogy nem láthatom a piramisokatL) Na de majd egyszer… és 31-én érek haza.

Hát, ennyi. Közben amúgy változott egy kicsit a szeptemberem vége, de nem lényegesen. Pár szóban azért írok róla:
Bombay után csináltam egy dupla-szektort, Abu Dhabi - Doha – Abu Dhabi – Damascus, majd a következő nap: Damascus – Abu Dhabi – Kuwait – Abu Dhabi. Hát, mondhatom fárasztó volt. De azért jó.
Damascusban elmentünk páran szétnézni az „old city”-ben, állítólag ez az, amit látni kell ott. Hát, tudtam, hogy nem egy gazdag ország Szíria, de azért nem gondoltam hogy ennyire nagy a szegénység ott. Akit érdekel, majd küldök pár fotót, de ezzel nem terhelném most a hálózatot inkább. Annyira nem készültek lélegzetelállító fotók. Bár, a csapat, akikkel mentem jó volt, rólunk feltöltök egyet.

Shah (Szingapúr) – Alan (Malajzia) – Nori – Adil (Marokkó)

Azért mégis mesélek egy-két sztorit Szíriáról, mert vannak viccesek.:) Szóval, megérkezés után eldöntöttük, hogy máris indulunk a városba. Gyorsan fogtunk is egy taxit, és szerencsére velünk volt Adil, aki beszél arabul, úgyhogy szót tudott érteni a kedves sofőrünkkel. Meg is állapodtunk, úgyhogy beültünk, és irány az Old City. Na de a közlekedés az egy külön fogalom ott, úgyhogy én inkább sokszor becsuktam a szemem, nem akartam látni mi történik. Úgy voltam vele, ha itt nem halok meg, akkor sehol. J Vannak vonalak az úton, de csak dísznek. Sávok??? Felejtsd el. Ott úgy közlekednek, hogy ahol van hely, ők ott mennek. Index? Legritkább esetben. Duda??? Mindig! Visszagondolva mókás, de azért ott őszintén bevallom nem éreztem biztonságosnak a szitut. Na de egy szó mint száz, megérkeztünk egy helyre, ahol a taxisofőr kirakott minket, és mutatott egy irányt, hogy ok, innentől arra sétáljunk… Hehe… jófej, nem? Ott készült a fotó.
De mikor elkezdtünk sétálni megértettük miért nem akart annyira bemenni arra a területre… Az utcák kb. olyan szélesek voltak, hogy ha leléptem a járdáról, veszélyben volt az életem. Egy autó épphogy elfért. Na de végülis mindegy, mert az Old City-n belül nem voltak annyira távolságok, úgyhogy sétáltunk keveset, láttuk hogyan pörkölik a mogyorót, meg milyen ott egy igazi piac (kb. mint otthon JózsefvárosJ), de aztán már mentünk haza, reggel azért csak korán indultunk vissza.
Aztán 28-án voltam Kuwaitban, meg 30-án Muscat-ban ugyanazzal a csapattal. Képzeljétek el, hogy ez egy kicsi repülő volt, úgyhogy az economy class-on összesen 3 fő volt, és ebből a 3 főből én voltam a legtapasztaltabb… Hirtelen a 3. járatomra senior lettem. Vicces, nem? A másik két lánynak ez volt az első operatív repülése. Úgyhogy én voltam a konyhában, nekem kellett ott rendezgetnem mindent. Kuwaitban azt sem tudtam hirtelen mit hová, hogyan, mikor??? De Muscat-ra már egész jól mentJ. Jaaa, és azt még nem is említettem, hogy Kuwaitba menet kaptam még egy supi-t is magam mellé, aki elvileg csak megfigyel egész úton. 4 járattal ezelőtt még én is ezt csináltam. Érdekesen osztják ki a szerepeket, ugye?:)
De hál istennek azért jó volt a csapat, a két új lány nagyon ügyi volt, úgyhogy megoldottuk.

Tegnap előttre meg ugye kaptam egy Nepált, Katmandut. Hát, fiúk-lányok, még ilyen tündéri utasokat?!?! Imádom őket. Rém fárasztó az út, mert reggel 7-kor jött értem a busz, és este 9-kor szálltunk le, 10.30-ra értem haza, no pihenés. De az emberek annyira kis édesek voltak. Odafelé úton mondjuk sok külföldi volt, ők követelőzőek voltak, de visszafelé majdnem csak nepáliak. Igazi hálás kisemberek. Kivittük nekik a vacsorát, meg a kávét-teát, és kész. Ők ott csak üldögéltek nyugodtan, elvoltak. Hálából vittünk nekik mindig üdítőt, csak úgyJ. Az egész kiszolgálás megvolt az első két órában, mert kb. csak fél kabin volt, úgyhogy már a végén kicsit unatkoztam is. Olyankor csak körbenéztem, és láttam, hogy szegényeknek halvány lila gőzük nincs hogyan kell használni a monitort, hogyan tudnak zenét hallgatni, filmet nézni, stb. Úgyhogy mikor már tényleg nagyon untam magam, odamentem a szimpibb utasokhoz, és segítettem nekik filmet választani, megtanítottam őket hogyan használják a rendszert. Hosszú volt, de legalább ők tényleg hálásak voltak a kiszolgálásért, meg a segítségért. Álom! Ilyen utasokat szeretnék minden utamra!

Tegnap meg képzeljétek el, voltam a sivatagban! Az igazi sivatagban! Még soha nem voltam előtte… Homokot csak a bícsen láttam meg oviban a homokozóban. De ez… hát ez valami csodálatos. Imádom! J Quad-okkal mentünk, de én még nem vezettem. Csak beültem egy ismerős mögé. Kb. 5-6 körül értünk oda délután a helyre, ahonnan mindenki indul, úgyhogy szürkületben tettük meg az első kört, aztán este kb. éjfélig a sötétben mentünk össze vissza a dűnéken! Fúúú, hát ez valami! Nem is tudom igazán leírni milyen érzés, mikor a tök meredek lejtőn száguldasz felfelé, aztán felérsz a tetejére, és fogalmad sincs, hogy akkor most mennyire lesz meredek lefelé, vagy hogy merre és hogyan irányítsd a motort, merre lesz jó. Kihívás. J Next time én is akarok majd vezetni!!!
Aztán tök jó volt, mert levezetésképpen raktunk tüzet a sivatagban, melegedtünk kicsit mellette, beszélgetés, teafőzés a tűzön. Aztán olyan fél 2 körül elindultunk haza. Hatalmas élmény volt, ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is őrült!:)

Hát, nagyjából ezek történtek velem az elmúlt héten. Mozgalmas volt, nem unatkoztam. És ahogy láthatjátok az októberemet, az sem lesz semmi…
Sokan kérdeztetek a leveleitekben a honvágyról, hogy állok vele. Őszintén szólva egészen eddig 2 olyan napom volt, mikor kicsit honvágyam volt. Az egyik a repülőnap hétvégéjén volt, a másik meg az alatt a két hét alatt egyszer, mikor Ramadan volt, és nem volt még licencem a repüléshez. Akkor nem lehetett semmit csinálni itt, tényleg baromi unalmas volt. De hál istennek azért gyorsan túl voltam rajta, tényleg csak egy-egy nap volt. (Plusz, volt itt is egy Fülöp Gabeszem, aki közölte Velem, hogy a lejtő az nem visszafelé van, hanem előre, arrafelé kell síelni.:) ) Most meg már egyenesen imádok itt lenni. Megszoktam, meg az idő is kezd kicsit visszavenni, már nem negyven fokok vannak, csak 37-38, ami már elég barátságos. J Olyan, mint otthon a nyár. Plusz vége a Ramadannak, és (habár Benneteket senki nem pótolhat!!!!) kezd kialakulni az itteni igazi baráti kör is, akikkel tényleg hasonló az érdeklődési körünk.J Szóval határozottan állítom, hogy rendben vagyok itt, köszönöm kérdéseiteket!

Jaaa, és még egy kérdés, ami kb. mindenki levelében ott volt: költözés?! Sajnos még mindig semmi hír felőle, úgyhogy még mindig az 5*-os Flamingo Hotelben élem kis unalmas napjaimat! J Amint van valami hír, mindenképp tudatom Veletek!

Évi, gratulálok az új lakáshoz!!! Hallom sikeresen átköltöztél! Milyen? Küldj majd fotót, kíváncsi vagyok hogy sikerült a felújítás, ok?

Nelli, nem tudom Te olvasod-e ezt, de WELCOME nálam! Érezd jól magad!

Nah, hát nagyjából ennyit mára. Legyen megint mindenkinek szép, napsütéses hete!:)

Puszi

PS: Tudtátok, hogy a világ tényleg nagyon kicsi? Mikor voltam itt a Magyar Nagykövetségen, összefutottam két magyar lánnyal. Voltunk velük már kávézni, főzőcskézni, filmet nézni. És képzeljétek, kiderült, hogy van egy közös ismerősünk. Krisztikeeee! A lány csoporttársad volt a ZSKF-en.

India

Sziasztok Mindenki,

Az elmúlt két hét kicsit tevékenyebb volt, mint az előző kettő, ezért is csúszott el kicsit a blogfrissítés, bocsi így utólag is.:)

Szóval, kezdem az elején, múlt héten voltam a magyar nagykövetségen, biztos ami biztos, akartam onnan egy levelet, ami bizonyítja, hogy nem vagyok muszlim. Mindenki azt mondta, hogy akármi is van, engem csuknak börtönbe, nem a konzult, úgyhogy csak szerezzem be azt a levelet a biztonság kedvéért. Úgyhogy a kedves konzulunkat megmosolyogtattam a kérésemmel, de készséges volt. Mondta, hogy még soha nem írt ilyesmit, de azért írt nekem egyetJ, amit mostmár együtt tartok a liquor licence-emmel.

Aztán a múlt héten voltam még moziban is, ami egy egészen új oldaláról mutatkozott be nekem. Megnéztem a 88 perc című filmet Al Pacino-val, ami nem volt amúgy rossz film, egyszer érdemes megnézni. (Bár, az is lehet, hogy ez a film már ezer éves, és otthon mindannyiótok látta már…J Azért gondolom, hogy ez így lehet, mert itt még ilyenek is mennek, hogy Kung Fu Panda, Wanted. Szóval nem a legfrissebb Hollywood-i csodákat vetítik itt, maradjunk ennyiben.) Jaaa, és a legnagyobb bevásárlóközpont mozijában voltam, ahol van kb. 6-8 terem ha jól láttam, és összesen ennyi filmet is vetítenek… És ebből a 6-8 filmből 3 arab. Úgyhogy annyira nem tudtam sok mindenből válogatni…
De ez még amúgy hagyján, nem ez az oka, hogy nem tervezek a közeljövőben moziba menni itt. Képzeljétek el azt, hogy ültök a sötét teremben, próbáljátok követni a nyomozás fonalát, és minden 5-10 percben különböző sorokban arab dallamok szólalnak meg. És a hülyék még fel is veszik a telefont… Otthon ezért már megfojtották volna az illetőket szerintem… Tök zavaró volt. Na de mindegy, legalább ezt is tudom mostmár.

Úúúú, meg képzeljétek voltam Dubaiban a Wild Wadi-ban, ami egy aquapark, pont a Burj al Arab (vitorla-hotel) mellett. Nagyon vicces volt, kb. az egész délutánt ott töltöttük. 12-en mentünk, egy egész nagy csapat, szét is szakadtunk, egyszerre ennyi ember nem tud menni sehová, de a végén ugyanúgy összegyűltünk, elmentünk vacsizni, és haza, Abu Dhabiba. Megint gyerek voltam egy napra, jól éreztem magamJ. Este 7-kor zárt a park, és nekem természetesen zárás előtt 10 perccel jutott eszembe, hogy akarok fotókat. Úgyhogy bocsi mindenki, itt van néhány fotó, de elég sötétek.

Indítsunk egy kevésbé sötéttel:D Ez a bejárat előtt volt, lehetett vicces fotókat csinálni. Ez a társaság lány részlege.

Íme felülről a park, de sajna tényleg elég sötét. Lehet látni viszont jól a szörfözős részt! :) A fényekkel kivilágított részek meg mind ilyen "folyamok", ahol lehet menni kis úszógumival. Mókás!

Ez a másik meg a legdurvább csúszda az egész parkban. Innen indult, ahogy látjátok, és ahol a fények vannak odalenn, ott áll meg. 3 egészen meredek rész van benne, hát az utolsón kb. úgy éreztem, mintha repülnék. Elég merész...:)

De mivel tényleg baromi sötétek, nem is tudom mennyit láttok belőlük, nem is töltök fel többet. Majd akit érdekel, mutatok fotót a gépemen. Akkor legalább tudom mondani is mellé, hogy mi micsoda, meg hogyan képzeljétek el. :)

Aztán pedig megkaptam végre a licencemet, úgyhogy mostmár tényleg elkezdődött a munka. Első utam India volt, Bombay. Eddig egészen cukinak tartottam az indiaiakat, mert olyan kis esetlenek, szerencsétlenek, meg viccesen rázzák a fejüket. Hát, maradjunk annyiban, hogy megváltozott a véleményem. Nem ez volt életem járata. De mindig tanul az ember, és legközelebb már én is másképp fogok hozzáállni a dolgokhoz.

Holnap meg megyek Abu Dhabi – Doha – Abu Dhabi járaton egy kört, aztán elrepülök Damascusba. Ott alszom, és már jövök is vissza. Aztán még ugyanazon a napon elmegyek Kuwaitba meg vissza. Elég sűrű két nap lesz.:)

Huh, meg gondolkodtam, hogy miért esik most ilyen nehezemre írni, aztán rájöttem, hogy mert voltam bowlingozni, és nagyon fáj a kezem… Úgyhogy most abba is hagyom, írok majd újra hamarosan!

Illetve van egy nagyon fontos bejelenteni valóm a mai napra. A mai napon valaki egy nagyon kerek évszámot ért el… a 30-at. Nagyon boldog 30. szülinapot, Norbi! J
Szóval akkor mindenkinek szép hetet, hétvégét, munkát, pihenést!

Puszik

Ramadan

Sziasztok Drága Barátaim, Csöpp Családom!

Elég hihetetlennek tűnik, de már megint eltelt lassan egy hét, és nem történt semmi. Úgy értem, hogy még mindig nincs meg az engedélyem, így sajnos levettek a Brüsszel járatról is. Ez elég szomorú, tekintettel arra, hogy mostmár nincs is a hónapban Európám. Delhi-Bombay-Doha-Damascus-Kuwait-Khozikode (Calicat, vagy mi, van még 3 féle neve ennek a városnak…) maradtak.

De mindegy, inkább úgy fogom fel, hogy a legrosszabbon már túl vagyok (elveszítettem Sydneyt és Brüsszelt), úgyhogy minden esetleges további veszteség kevésbé fáj. (Ráadásul Damascus-on kívül mind csak turn-a-round, szóval semmit nem látnék a városokból) (Jaaa, bocs, nem Bombay-ben lenne 16 órám. Na de mindegy, a lényeg ugyanaz).

Szóval a héten igazából semmit nem csináltam, csak lógattam a lábam. De sajnos a lehetőségeim elég korlátozottak, ugyanis Ramadan van (ezt biztos írtam már korábban). Ez azt jelenti (aki kicsit otthon van a muszlim vallásban, az biztosan tudja), hogy a helyiek nem esznek és nem isznak semmit napkeltétől napnyugtáig (igazából olyan reggel 4-fél5-től este 6-fél7-ig).
Nah, hát igen, én is ugyanazt gondolom mint Ti: 1) Ennek semmi értelme. Este ehetnek, tehát ugyanazt csinálják mint egyébként, csak megfordítják erre az egy hónapra a biológiai órájukat. 2) tök veszélyes. Gondoljatok bele, 40-45 fokban egész nap semmit nem inni. Mert ok, hogy nem eszik az ember, arra azt mondom, ki lehet bírni. De hogy ne is igyon semmit, az durva. Ráadásul ilyen időjárási viszonyok közt… Sokkal több a baleset is, és nem is csodálkozom rajta, jóhogy nem tudnak koncentrálni. Én biztos kikészülnék, ha nem ihatnék itt egy korty vizet sem nap közben.
Mindegy, azt is mondanám erre, hogy nem baj, ő dolguk, azt csinálnak amit akarnak.
De sajnos ez a szokásuk azzal jár, hogy nap közben minden zárva van itt. Néhány ruha-bolt, meg műszaki bolt, bank ilyenek nyitva vannak, de azok sem mind, illetve minden egyes étterem, büfé, kávézó zárva. Michelle-el próbálkoztunk egyik nap kimenni az egyik bevásárlóközpontba, hogy hátha van a legfelső emeleten egy eldugott kávézó, ami nyitva van, de semmi. És az egész központban kb. egy kezünkön meg tudtuk számolni, hány bolt volt nyitva. Persze sehol egy lélek… És mindez azért, hogy szegény muszlimok nehogy kísértésbe essenek. (Jaaa, hogy én is az vagyok, ne panaszkodjak?!?!?! )
(Azért este 7-től beindul az élet, akkor nyit minden. Kávézók, éttermek, a nagy supermarketek legalább 1-2-ig nyitva vannak éjjel, van amelyik 3-ig is. Hihetetlen amúgy, hogy éjjel fél 1-kor nagyobb élet van, mint nap közben egész nap)

Jaaa, várjatok, a legjobbat még nem is említettem: nap közben SZIGORÚAN TILOS nyilvánosan enni-inni-dohányozni-rágózni. Börtönbe csukhatnak érte, ha elkapnak. Az milyen?
(Na mindegy, végülis én jöttem ide, nekem kell tolerálnom, és tolerálok is, de akkor is…)

Úgyhogy ha elindulsz sétálni a városban, csak úgy, felfedezni mi merre van, összekötni a pontokat, amiket már ismersz, akkor az kb. a kis halál. Eleve 46 fokban sétálni… (hülye vagyok én???), és úgy, hogy nem ihatok egy korty vizet sem? (IGEN, határozottan)
De mindegy, azért gondoltam mégis nekivágok, készítettem pár fotót nappal és éjszaka is Abu Dhabiról. Gondoltam ha már nem tudok semmi izgiset írni a héten, akkor legalább pár fotóval elő kell rukkoljak!:) (Miche elkísért, így tudok néhány olyat is küldeni közkívánatra, ahol rajta vagyok)

Szóval íme, itt élek most:

Ez a szobám:) Cipővásár van :) (de ez még semmi.... Látnátok imaidőben...)

A pálmafákat szeretjük:) Ez kb. 5 perc sétára van tőlem, és este tele van. Csomóan ülnek a fűben, és kártyáznak, eszegetnek, beszélgetnek. Ja, és a fű baromi puha, és tök sűrű.:)

+ Golf-labdás épület. Kettő van belőle, ez a kisebb. Az egyik telefonszolgáltató épülete egyébként. Jó tájékozódási pont!:)

A part és a partra vezető aluljáró vége... Kicsit más mint otthon, nem igaz??? Jah, és aluljáróban: no szemét, no hajléktalan, no pisiszag, no falfirka. Olyanok, amilyenek, de legalább vigyáznak arra, amijük van.

Part jobbra, part balra (meg én is ott vagyok ám, aki nem venné észre:) )

Az italautomaták rejtekében...:) Higgyétek el, nagyon szomjas voltam. De tényleg!!!

+ séta közben megpihentünk kicsit a pálmafák árnyékában:)

Nappal - Éjjel

Volt ott egy tök szép park is egy kis tóval, meg szökőkúttal. És minden tiszta és

Még pár esti fotó...

Szerintem egész szép hely, nekem tetszik.:)

Jaaa, és képzeljétek, tegnap előtt megismerkedtem egy magyar lánnyal itt, aki már kb. másfél éve itt van, és nem Etihad-os. Ez az igazi ritkaság! J Nagyon jófej, kár, hogy lehet most novemberben elköltöznek innen a francia barátjával. L És képzeljétek, az iwiw-en talált meg. Még a végén kiderül, hogy egész hasznos az iwiw…J (Ugye, ImiTomi?)

Azt hiszem van még egy hírem a hétre, de aztán kifújt. Meginterjúvolt a Gulf News. J Most kicsit hosszabb lélegzetvételű volt a dolog mint a múltkor, volt ott egy lány, aki már 3 éve a cégnél van, meg az Etihad MediaOfficer-e is. Kb. összesen egy órás volt, egész sok mindenről szó esett. Érdekes volt mindenesetre. Nem tudom még mikor jelenik meg a cikk, de majd mindenképp akarok venni abból a lapból egy példányt, úgyhogy akit érdekel, majd megmutatom. J

Hát, nagyjából ennyi hírrel, információval, érdekességgel tudok szolgálni a hétre, remélem jövő héten már én is több új élménnyel leszek gazdagabb, amit meg tudok majd osztani Veletek is!

Legyen mindenkinek szép hete, és Anyuci, szurkolok nagyon holnap! Ne izgulj, minden rendben lesz! :)

Puszi

Nóri

PS:
Jaaaaa, majdnem elfelejtettem megköszönni a sok jókívánságot Mindenkinek, aki gondolt rám a negyed évszázados szülinapomon! Aki felhívott: nagyon jó volt hallani a hangotokat! J Aki írt: nagyon jó volt olvasni a soraitokat! J Úgyhogy ezúton is NAGYON KÖSZÖNÖM!!!!
Külön köszönet jár a SAAB-osoknak az énekért!:)))