Sétarepülés Lahore-ba

Hahahaha....


Képzeljétek mi történt velem a minap?!?!?!...

Elmentem sétarepülni Lahore-ba. Így sikerült...

Na jó, kezdem az elején. Nórika készülődik, piros rúzs, piros körömlakk, smink, haj, egyenruha, névkitűző és szárnyas kitűző, kalapka fel, táska felnyalábol, irány a reptér. Odaérve láttam, hogy már csak pár perc van a kis megbeszélésig, ami minden repülés előtt van, így bementem a szobába, ahol ezt tartották. Elmondtak minden információt a járatról, hogy pontosan mennyi az idő Pakisztánban, hogy mennyi utasunk lesz oda, mennyi vissza, milyen repülőgéppel megyünk, mikor, és mikorra érünk vissza, ki melyik ajtóért felelős, stb. Már a kérdéseken is túl voltunk (minden repülés előtt minden csapattag kap egy biztonsági előírásokkal kapcsolatos, illetve egy elsősegély kérdést). Majd megérkezik a kapitány, aki közli, hogy hát, igen, fiúk-lányok, ennyi lesz a repülési idő, ennyi lesz vissza, ha minden rendben zajlik. De mivel az időjárásjelentésből tudjuk, hogy nagyon nagy a köd azon a területen, nem valószínű, hogy le fogunk tudni szállni. Akkor viszont az a kötelező következő lépés, hogy visszafordulunk, és ugyanúgy Abu Dhabiban szállunk le. Mármint ha lesz elég üzemanyagunk hozzá. Ha nem, mert mondjuk elfogy, mert túl sok kört tetetnek velünk Lahore felett, mielőtt visszaengednek Abu DHabiba, akkor lehet leszállunk út közben valahol még tankolni, és utána vissza Abu Dhabiba.
De ha valamilyen oknál fogva mégis le tudnánk szállni Lahore-ban, akkor se örüljünk, mert nem biztos, hogy ki is adják majd a felszállási engedélyt. Lehet csak másnap. vagy harmadnap jöhetünk haza... Nah, hát ez remek, gondoltam magamban, se pizsama, se másik egyenruha, semmi nem volt nálam, csak egy gyors oda-vissza járatra készültem... Nehogymár ott kelljen maradni Pakisztánban. Meg különben is, miért engednek el egy ilyen járatot, amiből a cég nem jöhet ki jól??? Nem értettem, meg is kérdeztem a kapitányt. Erre a válasza: jah, ő tudja, de próbáljam erről meggyőzni a menedzsmentet. Neki nem sikerült... Jaaaah, értem... szóval itt így megy...

Nah, lényeg a lényeg, végül felszálltunk a cég legnagyobb Airbus-típusával (kb. 150 utassal a fedélzeten, ami mondjuk fél-kapacitás az egész gép viszonylatában. Visszafelé lett volna tele), elrepültünk egészen Lahore-ig, de akkora köd volt, hogy még csak nem is kellett köröznünk, mondták egyből, hogy indulhatunk vissza. Nah, hát ez tök jó:)

Mi, a crew nagyon örültünk, hiszen így a reggeli 6 vagy fél7 helyett már fél 3kor itthon voltunk:)
De basszusssss, szegény utasok... Még annyi szomorú arcot... azért annak ellenére, hogy néha már az őrületbe kergettek (anyuka boardingolás alatt akart a gyerekének a cumisüvegébe meleg tejet: AZONNAL, a másiknak meg én tegyemfel a nehéz bőröndjét a kalaptartóba, mert neki fáj a csuklója, jah, és hogy fel vannak háborodva, hogy nincs már csirke, mert amúgy rajta kívül mindenki azt akart, és már az 5. sorban elfogyott... és ezen problémázik.... és még cifrábbak, ááááá) szért sajnáltam őket.

Volt aki már 3 napja utazik (New Yorkból jött, és Abu Dhabiban dekkolt már 2 napja, mert 2 napja nem engedtek el járatot Lahore-ba.... Volt aki ugyanígy járt, csak ő Sydney-ből jött, stb.) És akkor a mi járatunkat elengedik, már reménykednek, hogy végre hazajuthatnak, erre basszus visszafordítják a repülőt, és megint Abu Dhabiban dekkolhatnak...

Szegéééényeeeek... Na mindegy, hát de legalább életben vannak:) Ugye??? Mindig maradjunk az élet pozitív oldalán:).

És mostmár legközelebb tényleg csak Új-Zéland után írok!

Addig is sok puszi!!!!

Jaaah, és a Drága Keresztanyukámnak, meg Ági Baba barátnőmnek nagyon kellemes Ágnes napot!:D
És Keresztanyunak még holnapra BOLDOG SZÜLINAPOT IS!!!

CUPPP

Abu Dhabi Int'l Airport

Hát sziasztok Drágaságok,

Olyan történetek zajlanak mostanában az Abu Dhabi Nemzetközi Repülőtéren, amiről mostmár lehetetlenség nem beszámolni...

Először egy vonatrajongó kedves ismerősnek sikerült az általam biztosított olcsó, de standby (készenléti) jeggyel a repülőtéren ragadnia. A baleset úgy esett, hogy Frankfurt-Abu Dhabi repülőút teljesen rendben volt, fel is engedték, csak sajnos Ő folytatta volna az útját Malajziába, Kuala Lumpurba, ami márnem ment annyira egyszerűen. Elég gyakran jár gép abba az országba, mégis jópár járatot kénytelen volt kihagyni, mert mind-mind tele volt. Ezt 4 napig kellett játszania, míg végül, a csodával határos módon felkerült egy gépre, ami elvitte őt az áhított célpontra.
Ez alatt a 4 nap alatt (mivel vízum híján ki nem jöhetett a terminálról) kiismerte a repülőtér minden egyes zugát, kívülről tudja, hogy melyik terminálon hol a legjobb a wifi, a Burger Kingben már régi jó ismerősként üdvözlik, és csak azt kérdezik tőle, hogy "a szokásosat?", illetve a check-in-esek minden feladatát, trükkjét is kiismerte.
Végig telefonos és chat-es kapcsolatban voltam vele, egészen határozottan állíthatom, hogy Ő élvezte a fogságot a "luxus-börtönben",ahogy Ő nevezte. Sikerült felzárkóznia az elektronikus "papírmunkáival", megnézett vagy 5 sorozatot (VÉGIG), és még engem is maradt ideje tájékoztatni.:)

Kicsivel karácsony után viszont két másik kedves ismerős jelentkezett be készenléti jegyekért egy kicsit hosszabb útra. Brisbane-Singapore-AbuDhabi-Frankfurt, és vissza. Náluk az európa felé tartó úton semmi gond nem volt, na de a visszafelé úttal akadtak problémáik... Frankfurt Abu Dhabi itt is rendben volt, de a Singapore járat csurig tele volt, így ugyanúgy jártak mint az előző "Tom Hanks". Most ők játsszák már 2 napja ugyanazt, mint a sorstársuk, Ők is 2 nap alatt igen jól összeismerkedtek a repülőtér személyzetével, már ismerősként köszöntik őket a biztonságiak, az éttermekben szintén felismerik őket: "Hellooo, Ti tegnap is itt ettetek, igaz?":) . Már nem kell magyarázni hogyan jöjjenek át a 3-as terminálról az 1-esre, profik.

Szerencse a szerencsétlenségükben, hogy így legalább tudtam találkozni velük. (Igaz, csak kb. 5 percre, de mégis...) Pont ahogy Genfből jöttem vissza, Ők még mindig ott dekkoltak a reptéren, úgyhogy szóltam nekik, és amíg a csapat útlevélellenőrzése volt, tudtunk pár szót váltani. Reméljük holnap már felkerülnek a gépre. Nagyon szurkolok értük! Szurkoljatok Ti is velem:)).

Nah, szóval ezt most csak azért írtam meg, hogy tudjátok, jó a standby jegy, még jobb az ára, de utazni vele?!?! nem fenékig tejfel...

Jaaah, várjatok, a legjobbat még nem is mondtam... A második fordulós "TERMINÁL" szereplőknek a drága csomagkezelők elkeverték a csomagjukat, és csak hosszas huzavona, szervezkedés, telefon után sikerült megkapniuk... Ennek mondjuk semmi köze ahhoz hogy standby jeggyel utaztak vagy sem, ez bármikor megtörténhet, bárkivel, bárhol. De hogy még utána is így bénázzanak, ahogy az Ő esetükben?!?! Már már komédiába illő.
Tanulság: 1) MINDIG ZÁRJÁTOK LE A BŐRÖNDÖT kislakattal, gyorskötözővel, vagy amivel akarjátok, mielőtt feladjátok 2) KÖSSETEK CSOMAGBIZTOSÍTÁST, van egy nagyon jó barátnőm, Ivi, aki ebből sportot űz. De már olimpián is indulhatna, olyan jó benne. Neki tényleg mindig elhagyják a csomagját, és a biztosítás jól fizet:).

Tanulság 3)Ha standby jeggyel utaztok valahová, lehet érdemes kifizetni azt a kis plusz pénzt az Egyesült Arab Emirátusok vízumáért, hogy legalbb ha már itt ragadtál x napra, kijöhess a terminálról, és láthass az országból valamit.


Lényeg a lényeg, nagyon sajnálom mindannyiótokat, akik szegények az Abu Dhabi Nemzetközi Repülőtér termináljainak rabjaivá váltatok (Úgy látszik tényleg van alapja a Terminál című filmnek...:) Kicsit más okokból ugyan, de simán ott lehet ragadni egy repülőtéren hosszabb időre...), es igazán lelkiismeret furdalásom van, hogy nem tudtam, tudok jobban segíteni. Remélem azért hogy mostantól minden sima ügy lesz!

Jah, és mielőtt még elköszönnék: Apucimnak és Ágikámnak jobbulást kívánok, gyors felépülést, tartós egészséget!!!:)

Sok-sok puszi,
n