bepótolnivalók...

Sziasztok,

A világ minden nyelvén beszélek. Én vagyok a felelős az ételeid és az italaid ízéért, az időjárásért és a gazdasági állapotokért. Képes vagyok felvenni 9 rendelést egyszerre, ismerek minden egyes Duty free terméket, és tudom az áraikat is 12 különböző pénznemben. Tisztában vagyok az összes csatlakozó járattal, és hogy melyik melyik kaputól indul. Tudom az összes icipici város nevét is ami felett éppen repülünk. Pontosan emlékszem melyik pohárban mi volt, hogy újratölthessem azokat. Tudom, hogy az elmúlt 5 évben heti 8 alkalommal repülsz, ami feljogosít arra, hogy 25kg-os kézipoggyászt hozz a kabinba, és azt is tudom, hogy én vagyok az első, aki szóváteszi, hogy ez túl nehéz. És IGEN, tudom, hogy az Emirates-nél mindig minden jobb…

A hátam titániumból van, tudok gondolatot olvasni és legnagyobb örömömre szolgál, hogy minden egyes csomagodat az egyébként is tágas konyhámban eltárolhassam.

A megrágott kajával tele szád látványa pontosan olyan boldoggá tesz, mint a levegő a kabinban, ami azt bizonyítja, hogy az étel isteni volt… Képes vagyok 14 órát túlélni víz, étel, pihenés vagy wc-használat nélkül. Mindig szeretnék repülni a szabadnapjaimon, mert amúgy is csak tengnék-lengnék. A “BARÁTOK” szó teljesen idegen számomra.

Bemutatkozék: ÉN VAGYOK A LÉGIUTASKÍSÉRŐD…!!!!

Nahát, akkor innen folytatnám...

Sydney: képzeljétek, egy magyar kislánnyal repültem, tök jó volt. Elmentünk együtt a Museum of Sydney-be. Biztosan sokan sokat tudtok Ausztrália történelméről, hát én nem tudtam. Nekem sok újdonság volt. Pl. tippeljetek, hogy mennyi ideig tartott az első angol telepeseknek eljutni HAJÓVAL Angliából Sydney-be???? Képzeljétek majdnem egy év! Nagyon durva, nem? 11 hónap kb. Meg hogy hogy nézett ki Sydney a híres híd és az Operaház épülése előtt? Volt egy kisvideó is a híd építéséről, jó hosszú ideig tartott ám... Aztán meg az Operaház. Arról is volt egy csomó infó, és hogy abban a korban az a dizájn mennyire újszerű volt és egyedi. Hát igen, a 70-es években nem ez az építészeti stílus volt a jellemző, ez igaz... Meg a hippi-korszak...:) ugyanúgy megvolt ott is, mint nálunk. Ugyanolyan ruhák, ugyanolyan stílus mint anno a HAIR-ben...:) Érdekes volt!!!

Aztán volt egy sima India járatom, egy rövid kis oda-vissza út, Delhi, de említésre mégis érdemes... 11-en voltunk összesen, 11 különböző országból, és 11 különböző nyelvet beszéltünk. Ez azért ritka, legalább 2 ember szokott ugyanabból az országból érkezni, főleg a nagyobb csapatoknál. Itt viszont volt:

Ománi (arabul beszélt)

Maláj (malájul)

Cseh (csehül)

Thai (thaiul)

Tunéziai (arab és francia)

Fülöp-szigeteki (thagalo)

Szlovák (szlovák)

Kenya (amaharic)

Korea (koreai)

Indiai (hindi

Magyar (magyar)

Szerintem ez azért elég jó kis felhozatal:). És akkor még szingapúri nem is volt a járaton, pedig az elég gyakori szintén. Vagy francia. na mindegy...

Aztán megintcsak volt egy másik rövidke oda-vissza utam, ami meg más miatt említésre méltó: Kartum volt, Sudánba repültem, mikor is felszállás után kb. másfél órával a kapitány hirtelen kiugrott az üléséből, arcán a döbbenet és az ijedtség egyvelege tükröződött... Az elsőtisztet meg a kapitány rendkívül fura viselkedése rémisztette meg... ÚRISTEEEN, mivaaaan? Nah, abban a pillanatban egy kismadár került elő a semmiből, és elkezdett eszeveszetten repkedni mindenfelé a kabinban... Nahát, gondolhatjátok... Szegények, ott fogócskáztak szerencsétlen kis énekesmadárkával a pilótafülkében.

Végül a madárka berepült egy a falban található mélyedésbe (ami egyébként ilyen irattartó kis rekeszként szolgál)... az elsőtisztnek több sem kellett, fogott egy papírdobozt (amit egyébként mi kukásdoboznak szoktunk használni), ráborította a rekeszre, és a kismadárka csapdába került.

Mikor leszálltunk és mesélték a sztorit, először azt hittem csak viccelnek, nem akartam elhinni. Micsodaaaa??? egy madár a pilótafülkében? Arra gondoltam biztos ez valami új szleng... a bird biztos valami mást akar jelenteni, csak még nem hallottam, új british szleng... De aztán előszedték a dobozt, átadták a szudáni földi személyzetnek, akik meg akarták nézni a madarat, úgyhogy kicsit kinyitották a dobozt, dehát a madárka sem hülye, ahogy fényt látott, azonnal nekirugaszkodott, és kitört a dobozból...:) Keresztül repült még egyszer búcsúzóul a kabinon (ott menekültem előle, mert olyan sebesen jött), nekivágódott szegény a hátsó konyhában az üdítótároló doboznak, és huss... kirepült a hátsó ajtón. Úgyhogy így lett szabadjára engedve szegényke Szudánban... Azon gondolkodtunk Zsófival, hogy szegényke reméljük nem családos, vagy nem társas madár, mert jó messzire elhoztuk otthonról... :( Nekünk 3 és fél óra volt, neki kb. egy hét lenne visszarepülni... ha tudná, hogy merre kéne...:( Na de mindegy, lényeg, hogy túlélte. Meg mi is. :)

Biztos másfél óráig kómában volt szegényke... máskülönben nem lehet, hogy addig senki nem vette észre...
aztán egyszer csak magához tért... "úristeeen, hol vagyok??? kik ezek a nagydarab emberek itt, és mi ez a sok gomb? látom az eget... juhííí, megyek is. DURRRRR... neki az üvegnek... Hopsz, nem baj, ott is ki tudok menni: DURR.... Jáááj, mit fogdosol? hagyjál már, most mi van? csak ki akarok repülni, nyissátok ki az ablakot!!!!! DURRRRRRRR egy fal megint... auuuuu.... Naaah, ott egy rejtekhely... gyorsan berepülök oda. ÚÚÚúú.... mi ez a sötétség. egy doboz.... neeeeee.... egy doboz.... " Kb. ez játszódhatott le szegénykének a fejében.

Nade, még mindig nem fogytam ki mesélnivalóból: KÉpzeljétek, a minap voltam egy Yacht show-n itt Abu Dhabiban. Úristen, még olyan gyönyörű yacht-okat... basszus az egyik amire felmentem megnézni, volt rajta nem tudom hány jetski, egy motorcsónak, meg egy Bentley (meg még egy smart is, de az asszem csak poénból:) ) ... az ALSÓ szinten... Eggyel feljebb egy helikpoter volt, közvetlenül a jakuzzi és a medence szint alatt... Csak a crew-nak 15-16 ágy volt, ha jól emlékszem, szakácsok, kapitányok, elsőtisztek, bárosok, takarítók, pincérek, stb. És persze volt gyerekszoba is, meg nemtomhány vendégszoba, persze lent a "garázsrészen" egy igazi disco-nak berendezett helyiség volt, diszkófényekkel, diszkópulttal, mindennel... :) Hihetetlen volt...

És mindez egy ember tulajdona. EGy amerikai üzletemberé. Tom Gonzales... A kapitány, aki körbevezetett minket, nagyon jófej volt, rengeteg kérdésünk volt, és mindenre válaszolt. Most pl. Amerikából jöttek, Floridából. Szerintetek mennyi idő alatt értek ide? Hm??? Tippek??? Nem? Nah, ok, szóval 50 nap volt nekik. És csak EGYSZER kellett tankolniuk. EGYSZER....:) Gibraltárnál. Nagyon kemény, nem? Na de mindegy, egy olyan hajón, ahol van tornaterem, szauna, jakuzzi, bar, külön étterem, jó kis szobák, helikopter, jetskik, ott azért túl lehet élni 50 napot gond nélkül, nemigaz???:D

Aztán tudom, még el vagyok maradva a márciusi programommal is... Jó, tudom, így március közepén ez már kicsit... hm... idejét múlt, de nem baj, azért közzéteszem:

Szóval:

Márc 1: OFF

Marc 2: SBY

Marc 3: DEL

Marc 4-6: OFF

Marc 7: Kartum

Marc 8: Pihenonap

Marc 9-11: London

Marc 12: Amman

Marc 13-14: OFF

Marc 15: Amerikai Vízum (Úgyhogy én majd az amerikai nagykövetségen ünneplem a napot!:) )

Marc 16-17: OFF

Marc 18-19: SBY

Marc 20: AVLB

Marc 21-23: Párizs

Marc 24-25: OFF

Marc 26-28: Párizs

Marc 29-31: London

Nah, hát ennyit tudok....

Jah, nem tudom biztos sokan csináltattatok már amerikai vízumot, de ez, hogy össze kellett gyűjteni, hogy az elmúlt 10 évben mely országokba léptem be, és melyik évben... Hát köszi... Na mindegy, megpróbáltam... :) nem rövid a lista. Kb. ahol jártam eddig, az minden az elmúlt 10 évben volt.

Na jólvan, megyek is, bocsi a késésért még egyszer...:)

CUPPANTÁSAIm!!!!

Uj-Zeland

Sziasztok Dragaim,

Szoval akkor ime az igert “Kiwi” beszamoloJ

Eloszor is: az egesz Uj-Zeland egy nagy falu. Erre a megallapitasra eloszor az elso nap jutottunk. Majd a masodik nap, es minden nap az ott tartozkodasunk alatt.

Januar 26-an erkeztunk ottani ido szerint este 6 korul Christchurchbe, a deli-sziget legnagyobbnak mondott varoskajaba. 340ezer lakosaval tenyleg kiterjedt, de kozel sincs varos-hangulata. Inkabb kisvaros. Vagy faluJ. Amikor odaertunk sikerult egy busszal szerencsesen megkozelitenunk a hatizsakos szallast, amit Abu Dhabibol az indulas elott a repterrol (jol, gondosan elore tervezve, atgondoltanJ) idoben lefoglaltunk. De az odaut alatt talan ket kezunkon meg tudtuk szamolni hany autoval is talalkoztunk, es hogy hany ember jarkalt az utcakon, ahhoz sem kell extra fejszamolo tudomany….
Mindenesetre meg akkor nekiindultunk a varoskanak, szetneztunk a Chatedral-teren, ami a foter (semmi nem volt ott, csak egy templom…), meg probaltunk egy nyitva levo ettermet talalni, hogy vegre valami ertelmes harapnivalohoz jussunk. Hat ezzel is akadtak nehezsegeink, alig volt valami nyitva du 6 utan. Na mindegy, gondoltuk akkor ugyis faradtak vagyunk, menjunk vissza a szallasra aludni, es masnap reggel mindent megtervezunk. Igy is lett. 27en bementunk a varos legnagyobb programszervezo, es turista-informacios irodajaba, es az ottani alkalmazottakkal kozosen, hatalmas erofeszitesek aran kitalaltuk, hogy mit is kellene csinalnunk ez alatt a 10 nap alatt, ami rendelkezesunkre allt.(Nem sok, lassuk be. De javunkra legyen mondva, hogy a maximumot hoztuk ki belole szerintemJ ). Szoval, eldontottuk, hogy autot berelunk, mert ha busszal utazunk, azzal telik el az ott tartozkodasunk fele, hogy cammogunk a buszhoz, rajta ulunk, vagy bandukolunk a busztol a szallas fele. Nem jo. Ezt az meg tudja csinalni, akinek van ideje. 5-6 honapra jonnek ugyanis az emberek altalaban Uj-Zelandra… Kicsit ciki is volt mondani, hogy hat igen, nekunk csak 10 napunk van… dehat mit van mit tenni???
Szoval: auto. Ez mind rendben is van, csakhogy en otthon hagytam a jogsimat, gondolvan, hogy ok ugyis a rossz oldalon vezetnek, mi ugysem berlunk autot. Ugyhogy szegeny Zsofikamon volt asor, hogy eldontse: bevallalja-e hogy vegig vezet, vagy sem? De egy igazi hos volt, es bevallaltaJ. Orok hala erte! Egy igazi kis cuki, rozsaszinu, 3ajtos toyota yarist kaptunkJ, azzal szeltuk Uj-Zeland utjait. Egyebkent jo utjaik vannak. Max 2 savos, egy oda, egy vissza. Neha beraknak elozo savot, hogy ha nagy kamionok mennek hegyeken volgyeken, a kisebb de erosebb autok le tudjak azert neha elozni. Ez hasznosnak bizonyult:)
Az auto megvan, akkor mar csak azt kell eldonteni hova megyunk. Elso megallo meg aznap delutan Kaikoura volt, ahol azt olvastuk, hogy szep kis seta-lehetosegek vannak a hegyekben, illetve foka-csaladokat lehet nezni a tengerparton. Meg esetleg balna-nezes. Fokakat lattunk sokat. Kozelrol. De ki volt irva, h 10m-t minimum hagyni kell.Szoval kb. Ilyen kozelsegrol sikerult fotozni oket. Balnakat viszont nem mentunk el nezni, mert iszonyu arat kertek volna erte, nem lattuk ertelmet hogy 140 dollart fizessunk egy fel oras hajoutert, ahonnan is messzirol lathattuk volna a balna hatat, ha nagy szerencsenk van, az uszonyat. Ennek ellenere Kaikoura nagyon kis picike varoska, szep kornyezettel, kb. Egy foutcacskaval, hegyekkel, a hegyeken mezokkel, a mezokon tehenekkel meg baranyokkal a hegyek mellett tengerparttal, a tengerparton fokakkal. Ezt mind felfedeztuk, ugyhogy el is indultunk a 3. allomasunkra: Nelsonba. Nelson szinten egy nagyon pici varosocska, ahol maganak a varosnak nincsenek is kulonosebben kiemelt nevezetessegei, inkabb a mellette levo Nelson Lakes National Park volt az, ami odavonzotta a latogatokat. Mi is elmentunk oda, setaltunk is egy jo nagyot, (kezdok, mint mi ezt mondjuk mar akar turanak is nevezhetnekJ ), csinaltunk sok fotot, es amuldoztunk, hogy milyen szep a kornyek. Majd megneztuk azert Nelsont mint kisvarost is. Igazi Szentes hangulatom is tamadt tole. Volt a varos kozepen egy kis patakocska, mint nalunk a Kurca. Korulotte gondosan rendben tartott fuves resz, meg sok fa (ugy ahogy a Kurca mellett a Ligetnel). Mellett volt egy gyonyoru park, kulon rozsakerttel, (ezt a Szechenyi-Ligettel azonositottam be, habar teruletileg, novenygazdagsagilag es karbantartottsagilag sem lehet egy lapon emlegetni oket). Majd megtalaltuk a varosi Muveszeti Kozpontot, ami epuletileg gyonyoru volt, de mar sajnos zarva volt, mikor mentunk volna. Erre nem talaltam szentesi megfelelot, mert ilyen kastelyszeru epulet volt, szurke kovekbol felepitve. Jol nezett ki nagyon. J De mindenesetre az egesz hely valahogy otthonra emlekeztetett. J
Aztan innen indultunk Marahau-ba, ami az Abel Tasman National Park bejarata elotti utolso falucska. Itt gyakorlatilag semmi nincs, az egesz varos lakossaga kb. 30 fo, akkor mar sokat mondtam, es mindenki a nemzeti parkba erkezo turistakkal foglalkozik. Valaki a vizitaxi-t szervezi, valaki vezeti, valaki a kajak turakat vezet, valaki fotozza a megerkezoket, valaki a varos 2 ettermebol az egyikben pincer, valaki informacios pultos, es ennyi. J Helyes kis telepules volt ez is azert. Innen mi ugy dontottunk az a legjobb, ha vizitaxival megyunk a legtavolabbi pontra, ahova csak lehet (43km-re Marahautol), es onnan setalunk vissza. 2 napot adtunk magunknak, eleg eroltetett menet is volt… Merthogy nem ugy van am, hogy csak ugy ott setalunk-setalunk a tengerpart melletti hegyeken az erdoben, es kesz. Le-fel, ujra le, ujra fel, aztan mikor leerunk a beachre, figyelni kell az apalyt, dagalyt, mert voltak olyan szakaszok, ahol csak apalykor lehetett atkelni. Nah, azok nagyon kemenyek voltak.
A legeszakibb pont, ahova fel tudtunk menni, Totaranui volt, ahonnan kb. Masfel ora alatt le is ertunk az elso ilyen szakaszhoz (Awaroa-hoz). De mi ott voltunk mar fel 1-kor, mig az apaly csak delutan 4 korul engedett minket atkelni. Szoval akkor visszatrappoltunk egy 30 perces utat, ahol elotte lattunk egy szep tengerpartot, ott kicsit napozgattunk, megebedeltunk, pihengettunk (jaaa, amugy a nemzeti parkban semmi nincs, ugyhogy mindent cipelnunk kellett magunkkal, ket napi kajat, ruhat, vizet, takarot, mindent. Szoval minden egyes evessel kicsit konnyebb lett a taska Hal istennnekJ ). 4 orara visszamentunk az apalyos szakaszhoz, ahonnan addigra valoban eltunt a viz, es siman at tudtunk menni. Vagyis annyira nem siman, mert nagyon mocsaras ilyenkor azert a fold, es a ciponkkel nem akartunk belesuppedni. Nem is beszelve arrol, hogy voltak azert olyan reszek, ahol meg jo combkozepig jartunk a vizben. En. Zsofikam meg szegenykem… hat, o alacsonyabb… O volt, h furdoruhaban jott egy ideig… Szoval lenyeg, h mezitlab mentunk. Szerintetek mennyi kagylo van egy tenger aljan? Meg mennyi rakocska? Hat mi most lattuk… NAGGGYOOOON DURVAAAA…. Rengeteg. Es mezitlab nem volt annyira jo setalni rajtuk. De mindegy, tuleltukJ. Onnantol kezdve viszont meg hatra volt az aznapi turank 3\4-ed resze, mert elozoleg ennek a 43km-es szakasznak kb. A felenel foglaltunk egy ilyen erdei kishazban szallast. Nem tudom hanyan jartatok mar ilyenben, de az egesz haziko all 2 szobabol, az egyikben nehany asztal, ahol lehet reggelizni, vacsorazni, a masikban meg egymas alatt ket sorban vegig faltol falig deszkak, azon matracok. Azok voltak az agyak. Ha oriasorszagban lettunk volna, 2 egymas alatt levo polcnak vizualizaltam volna be. Mi meg azokon aludtunk… Jah, es hat eleg keson ertunk oda, 8 utan kicsivel, addigra mar csak az emeleti polcon volt hely… kenytelenek voltunk letrazni a sotetben. Merthogy villany sem volt. Jah, persze zuhanyzo sem. Vagyis volt valami kerti csap szeruseg, amit az emberek zuhanynak hasznaltak, de Zsofi elmondasa alapjan a viz homerseklete kb. A hutobol kivett vizevel volt egyenerteku. Brrrrrr…..Na mindegy, hosszu volt nagyon, de megcsinaltuk. Nagyon faradtak voltunk mar a vegere, egybol elaludtunk. Masnap koran keltunk, egyutt a nappal, es hajnalok hajnalan ujra utnak indultunk, mert meg egy jo feluton le kellett menni, es onnan kajakturank volt foglalva. Arra mondjuk nem szamitottunk, hogy valahogy ugy indultunk el, hogy epp elcsiptuk a reggeli apalyt, es at tudtunk kelni meg epppppen azon a szakaszon. Igy jo masfel oraval roviditettuk le az utunkat. Ez a masfel ora pont tokeletes volt arra, hogy az utana kovetkezo tengerparti reszen kifekudjunk pihenni kicsit es megszaritsuk a nadragjainkat, merthogy derekig vizesek lettunk… J
A kajaktura megint egy jo kis kihivas volt. Ahol eredetileg felvettek volna minket a kajakokkal, annyira hullamzott, h nem tudtunk onnan indulni. Jottek ertunk egy vizitaxival, felvettek, es egy masik obolbol inditottak utnak bennunket a kajakokkal. Ennek azert oszinten szolva orultunk. Elegge faradtak voltunk mar a kulon-kihivasokhoz. Megis kaptunk belole… Ugyanis mi a partszakaszrol vissza Marahau-ig fizettunk be a kajakturara, ehelyett eleveztunk az egyik kis szigetecskere, ott is neztunk fokakat (jajjjj, volt egy nagyon helyes, picike, akkor volt 1 honaposJ ), aztan at egy masik szigetecskere piheno gyanant (nah, hat mi mar itt keszen voltunk… nem vagyunk ugyanis karban annyira erosek…), es meg onnan indultunk el vissza Marahauba. Es ez meg nem volt eleg, hogy mar egyebkent is a teljes kimerultseg volt rajtunk (masfel napi meneteles, alig eves, plusz mar 3 oras kajakozas), meg a partnal kozoltek velunk, h mivel nagyon hullamzik, majd kulon instrukciokkal latnak el minket, hogy hogy menjunk ki, nehogy felboruljunk… micsodaaaa???? Jaaaa, hogy fel is borulhatunk??? A turavezeto latva, hogy nem voltunk olyan gyakorlottak, minket vitt ki eloszor, es mindig mondta, hogy mikor evezzunk nagyon elore, mikor evezzunk nagyon hatrafele (ezt akkor kellett, amikor a hullam annyira magas, hogy bezarodna egy kis csoben.) Ez meg egy jo kaland volt, de megusztuk beborulas nelkul, nagyon szepen landoltunk a partonJ Es mar ott is voltunk Marahauban. J Ujra.
Aztan levezeteskeppen meg elmentunk Hamner Springsbe, ahol egy termalfurdon kivul szinte semmi mas nem volt. Bukfurdohoz hasonlitanam leginkabb. Tenyleg, aki ott volt, az csak a furdo miatt ment oda. Meg persze a helyiek. Es ennyi. Gondolhatjatok milyen jol esett kiaztatni faradt csontjainkat a jo kis melegvizes medencekben. Pihenes utan pedig mar jonnunk is kellett vissza Christchurchbe, visszavinni az autot, majd indulni a repterre.
Onnan minden gond nelkul eljutottunk Sydneybe, de itt viszont sajnos 20 orat kellett varnunk az Etihad gepre. Ugyhogy ugy dontottunk, hogy kimegyunk a varosba, ott alszunk egyet, es jovunk vissza. Ezzel meg is voltunk, egy borzaszto szallason sikerult aludnunk, sracok, ha Sydney-be mentek, hatizsakos helyre, barhova menjetek, de a Sugar Shackba ne. Mindegy, tuleltuk, most itt vagyunk Sydneyben a repteren, varjuk az Etihados check-int-t, es nemsoka irany vissza Abu Dhabiba. Fuuu, azert jo lesz az is mar a sok utazas utan.

Ahogy megerkezem majd, egybol kozze is teszem ezt a bejegyzest. Onnan fogjatok tudni, h epsegben megerkeztemJ.

Szoval akkor addig is sok puszi Nektek!!!!!

Nah, meg is erkeztem, epsegben egeszsegben, ugyhogy kozze is teszem az elmenyeimetJ

Jah, es amig el nem felejtem, a februari programom:
Feb 6: USBY
Feb 7: SBY
Feb 8: SBY
Feb 9-12: Manchester
Feb 13-14: OFF
Feb 15-16: London
Feb 17-20: Johannesburg-Capetown-Johannesburg
Feb 21: AVLB
Feb 22-23: OFF
Feb 24-26: Sydney
Feb 27-28: OFF

Nem rossz, igaz?:)

Legyetek jok, imadlak Benneteket!!!
CUPPPPP

Sétarepülés Lahore-ba

Hahahaha....


Képzeljétek mi történt velem a minap?!?!?!...

Elmentem sétarepülni Lahore-ba. Így sikerült...

Na jó, kezdem az elején. Nórika készülődik, piros rúzs, piros körömlakk, smink, haj, egyenruha, névkitűző és szárnyas kitűző, kalapka fel, táska felnyalábol, irány a reptér. Odaérve láttam, hogy már csak pár perc van a kis megbeszélésig, ami minden repülés előtt van, így bementem a szobába, ahol ezt tartották. Elmondtak minden információt a járatról, hogy pontosan mennyi az idő Pakisztánban, hogy mennyi utasunk lesz oda, mennyi vissza, milyen repülőgéppel megyünk, mikor, és mikorra érünk vissza, ki melyik ajtóért felelős, stb. Már a kérdéseken is túl voltunk (minden repülés előtt minden csapattag kap egy biztonsági előírásokkal kapcsolatos, illetve egy elsősegély kérdést). Majd megérkezik a kapitány, aki közli, hogy hát, igen, fiúk-lányok, ennyi lesz a repülési idő, ennyi lesz vissza, ha minden rendben zajlik. De mivel az időjárásjelentésből tudjuk, hogy nagyon nagy a köd azon a területen, nem valószínű, hogy le fogunk tudni szállni. Akkor viszont az a kötelező következő lépés, hogy visszafordulunk, és ugyanúgy Abu Dhabiban szállunk le. Mármint ha lesz elég üzemanyagunk hozzá. Ha nem, mert mondjuk elfogy, mert túl sok kört tetetnek velünk Lahore felett, mielőtt visszaengednek Abu DHabiba, akkor lehet leszállunk út közben valahol még tankolni, és utána vissza Abu Dhabiba.
De ha valamilyen oknál fogva mégis le tudnánk szállni Lahore-ban, akkor se örüljünk, mert nem biztos, hogy ki is adják majd a felszállási engedélyt. Lehet csak másnap. vagy harmadnap jöhetünk haza... Nah, hát ez remek, gondoltam magamban, se pizsama, se másik egyenruha, semmi nem volt nálam, csak egy gyors oda-vissza járatra készültem... Nehogymár ott kelljen maradni Pakisztánban. Meg különben is, miért engednek el egy ilyen járatot, amiből a cég nem jöhet ki jól??? Nem értettem, meg is kérdeztem a kapitányt. Erre a válasza: jah, ő tudja, de próbáljam erről meggyőzni a menedzsmentet. Neki nem sikerült... Jaaaah, értem... szóval itt így megy...

Nah, lényeg a lényeg, végül felszálltunk a cég legnagyobb Airbus-típusával (kb. 150 utassal a fedélzeten, ami mondjuk fél-kapacitás az egész gép viszonylatában. Visszafelé lett volna tele), elrepültünk egészen Lahore-ig, de akkora köd volt, hogy még csak nem is kellett köröznünk, mondták egyből, hogy indulhatunk vissza. Nah, hát ez tök jó:)

Mi, a crew nagyon örültünk, hiszen így a reggeli 6 vagy fél7 helyett már fél 3kor itthon voltunk:)
De basszusssss, szegény utasok... Még annyi szomorú arcot... azért annak ellenére, hogy néha már az őrületbe kergettek (anyuka boardingolás alatt akart a gyerekének a cumisüvegébe meleg tejet: AZONNAL, a másiknak meg én tegyemfel a nehéz bőröndjét a kalaptartóba, mert neki fáj a csuklója, jah, és hogy fel vannak háborodva, hogy nincs már csirke, mert amúgy rajta kívül mindenki azt akart, és már az 5. sorban elfogyott... és ezen problémázik.... és még cifrábbak, ááááá) szért sajnáltam őket.

Volt aki már 3 napja utazik (New Yorkból jött, és Abu Dhabiban dekkolt már 2 napja, mert 2 napja nem engedtek el járatot Lahore-ba.... Volt aki ugyanígy járt, csak ő Sydney-ből jött, stb.) És akkor a mi járatunkat elengedik, már reménykednek, hogy végre hazajuthatnak, erre basszus visszafordítják a repülőt, és megint Abu Dhabiban dekkolhatnak...

Szegéééényeeeek... Na mindegy, hát de legalább életben vannak:) Ugye??? Mindig maradjunk az élet pozitív oldalán:).

És mostmár legközelebb tényleg csak Új-Zéland után írok!

Addig is sok puszi!!!!

Jaaah, és a Drága Keresztanyukámnak, meg Ági Baba barátnőmnek nagyon kellemes Ágnes napot!:D
És Keresztanyunak még holnapra BOLDOG SZÜLINAPOT IS!!!

CUPPP

Abu Dhabi Int'l Airport

Hát sziasztok Drágaságok,

Olyan történetek zajlanak mostanában az Abu Dhabi Nemzetközi Repülőtéren, amiről mostmár lehetetlenség nem beszámolni...

Először egy vonatrajongó kedves ismerősnek sikerült az általam biztosított olcsó, de standby (készenléti) jeggyel a repülőtéren ragadnia. A baleset úgy esett, hogy Frankfurt-Abu Dhabi repülőút teljesen rendben volt, fel is engedték, csak sajnos Ő folytatta volna az útját Malajziába, Kuala Lumpurba, ami márnem ment annyira egyszerűen. Elég gyakran jár gép abba az országba, mégis jópár járatot kénytelen volt kihagyni, mert mind-mind tele volt. Ezt 4 napig kellett játszania, míg végül, a csodával határos módon felkerült egy gépre, ami elvitte őt az áhított célpontra.
Ez alatt a 4 nap alatt (mivel vízum híján ki nem jöhetett a terminálról) kiismerte a repülőtér minden egyes zugát, kívülről tudja, hogy melyik terminálon hol a legjobb a wifi, a Burger Kingben már régi jó ismerősként üdvözlik, és csak azt kérdezik tőle, hogy "a szokásosat?", illetve a check-in-esek minden feladatát, trükkjét is kiismerte.
Végig telefonos és chat-es kapcsolatban voltam vele, egészen határozottan állíthatom, hogy Ő élvezte a fogságot a "luxus-börtönben",ahogy Ő nevezte. Sikerült felzárkóznia az elektronikus "papírmunkáival", megnézett vagy 5 sorozatot (VÉGIG), és még engem is maradt ideje tájékoztatni.:)

Kicsivel karácsony után viszont két másik kedves ismerős jelentkezett be készenléti jegyekért egy kicsit hosszabb útra. Brisbane-Singapore-AbuDhabi-Frankfurt, és vissza. Náluk az európa felé tartó úton semmi gond nem volt, na de a visszafelé úttal akadtak problémáik... Frankfurt Abu Dhabi itt is rendben volt, de a Singapore járat csurig tele volt, így ugyanúgy jártak mint az előző "Tom Hanks". Most ők játsszák már 2 napja ugyanazt, mint a sorstársuk, Ők is 2 nap alatt igen jól összeismerkedtek a repülőtér személyzetével, már ismerősként köszöntik őket a biztonságiak, az éttermekben szintén felismerik őket: "Hellooo, Ti tegnap is itt ettetek, igaz?":) . Már nem kell magyarázni hogyan jöjjenek át a 3-as terminálról az 1-esre, profik.

Szerencse a szerencsétlenségükben, hogy így legalább tudtam találkozni velük. (Igaz, csak kb. 5 percre, de mégis...) Pont ahogy Genfből jöttem vissza, Ők még mindig ott dekkoltak a reptéren, úgyhogy szóltam nekik, és amíg a csapat útlevélellenőrzése volt, tudtunk pár szót váltani. Reméljük holnap már felkerülnek a gépre. Nagyon szurkolok értük! Szurkoljatok Ti is velem:)).

Nah, szóval ezt most csak azért írtam meg, hogy tudjátok, jó a standby jegy, még jobb az ára, de utazni vele?!?! nem fenékig tejfel...

Jaaah, várjatok, a legjobbat még nem is mondtam... A második fordulós "TERMINÁL" szereplőknek a drága csomagkezelők elkeverték a csomagjukat, és csak hosszas huzavona, szervezkedés, telefon után sikerült megkapniuk... Ennek mondjuk semmi köze ahhoz hogy standby jeggyel utaztak vagy sem, ez bármikor megtörténhet, bárkivel, bárhol. De hogy még utána is így bénázzanak, ahogy az Ő esetükben?!?! Már már komédiába illő.
Tanulság: 1) MINDIG ZÁRJÁTOK LE A BŐRÖNDÖT kislakattal, gyorskötözővel, vagy amivel akarjátok, mielőtt feladjátok 2) KÖSSETEK CSOMAGBIZTOSÍTÁST, van egy nagyon jó barátnőm, Ivi, aki ebből sportot űz. De már olimpián is indulhatna, olyan jó benne. Neki tényleg mindig elhagyják a csomagját, és a biztosítás jól fizet:).

Tanulság 3)Ha standby jeggyel utaztok valahová, lehet érdemes kifizetni azt a kis plusz pénzt az Egyesült Arab Emirátusok vízumáért, hogy legalbb ha már itt ragadtál x napra, kijöhess a terminálról, és láthass az országból valamit.


Lényeg a lényeg, nagyon sajnálom mindannyiótokat, akik szegények az Abu Dhabi Nemzetközi Repülőtér termináljainak rabjaivá váltatok (Úgy látszik tényleg van alapja a Terminál című filmnek...:) Kicsit más okokból ugyan, de simán ott lehet ragadni egy repülőtéren hosszabb időre...), es igazán lelkiismeret furdalásom van, hogy nem tudtam, tudok jobban segíteni. Remélem azért hogy mostantól minden sima ügy lesz!

Jah, és mielőtt még elköszönnék: Apucimnak és Ágikámnak jobbulást kívánok, gyors felépülést, tartós egészséget!!!:)

Sok-sok puszi,
n