January

Drága Mindenki Otthon,

Elég rég írtam már beszámolót az útjaimról, meg hogy mi történik velem, ezért most itt az ideje, hogy pótoljam.

Moszkva number 2: A crew nagyon jó volt, ki is mentem velük is. De mivel nekik ez volt az első útjuk ide, ugyanazokat a dolgokat néztük meg, mint a múltkor. Vörös tér, és környéke. Annyi különbséggel, hogy velük lementünk a Mauzóleumba is. Megnéztük Lenin bácsit. Szegénykém, nem tűnt túl élethűnek, de hát fura is lett volna, ha szegény ennyi évvel a halála után élethűnek tűnik. Mint egy viaszbábu, kb. olyan volt. De fess fiatalember lehetett életében.:)
Az idő amúgy most sokkal jobb volt, mint múltkor. Most sütött a nap, egész szép fotók is készültek, és csak -1-3 fok volt. Azt mondták is, hogy szerencsések vagyunk, mert két nappal azelőtt kb. -14 volt… HUH, még az a mázli, hogy akkor mentünk…J Na mindegy, annak ellenére, hogy szerencséseknek mondtak minket, még mindig szanaszét fagytam ott, szóval nem mentünk nagyon máshová.

Viszont képzeljétek el, van egy nagyon jó sztorim Moszkvából. Mikor megérkeztünk, első este lefeküdtem aludni, és egyszer csak kaptam egy üzenetet, miszerint nyertem egy Mercedes-t, 305.000 USD értékben. Micsodaaaa???? Gyanús volt, hát honnan nyertem volna, meg miért, nem játszom soha sehol, nem is tulajdonítottam nagyon jelentőséget neki. Aztán elmeséltem reggel a többieknek, a kapitány meg tök jó fej volt, mondta, hogy miért nem hívom fel azt a számot (amit megadtak, hogy keresnem kell a részletekért) az ő voip-chip-jéről? Ok, legyen. Felhívtuk, kérdeztem, hogy ez mi? És mondták, hogy hát ez van, nyertem, és hogy mikor küldhetik az autót a UAE-be? De a vonal tök szar volt, úgyhogy mondtam nekik, hogy majd ha hazaértem a UAE-be, onnan felhívom őket megint, mert alig hallottam valamit. Ok, hazaértem, felhívtam másnap őket, és mondták, hogy két lehetőség van, vagy elküldik az autót, vagy elküldik a pénzt. Miiiiicsodaaaaa???? (Ez már akkor nagyon gyanús volt) Na jó, akkor küldjék nekem a pénzt inkább, úgysincs itt jogsim, nem tudnám vezetni, max eladnám. Akkor adjam meg a bankom nevét, meg a bankszámlaszámomat. Hm… Ezt annyira nem akartam, kérdeztem miért nem küldenek inkább egy csekket a nevemre? Mert hogy át akarják utalni. OK, akkor inkább küldjék az autót, meggondoltam magam. Ok, akkor mindjárt foglalnak egy járatot, ahol a cargo-ban elküldik nekem az autót. Ennek a költsége 3000 USD, aminek a felét állja a cég. És hogy nekem 1500 USD-t kellene most elküldenem nekik. MICSODAAAAAA???? Mondtam, hogy ok, akkor küldjék inkább a pénzt. Annak az átutalási költsége meg 500 USD, hogy készen állok-e arra, hogy ezt előre kifizessem? Erre hirtelen lett két kérdésem is? Lehet utólag fizetni? Természetesen nem. Ok, akkor miért nem küldenek csak 304.500 USD-t nekem? Ezt így nem lehet. Aham, ok, akkor engedjék meg hogy átgondoljam, és majd visszahívom őket. Hát hülye vagyok én??? Mit képzelnek már??? Hogy ezt beveszem??? Nem most jöttem a falvédőről…
Ja, meg kérdeztem, hogy honnan szedték a számomat? Mondták, hogy globálisan letöltöttek több 10.000 telefonszámot, és a UAE-ben van 3 nyertes számuk. Aham… én meg újszülött vagyok, aki ezt el is hiszi…
Szóval, ennyit a szép kis mercedes-emről…

Nade, Moszkva után még gyorsan elmentünk Muszkatba, meg vissza, ott nem volt semmi érdekes. Aztán Kuala Lumpur!!!:) Megint. És még mindig imádom! Ez egy annyira szép hely! Megint mentem vásárolgatni, sétálgatni, hát gyönyörű. És képzeljétek, most elmentem a Pillangó-parkba is. Állítólag ez az egyik legnagyobb pillangó-park a világon. És tényleg, egy csomó pillangó volt ott, nagyon szépek, és tök közel is jöttek, meg volt, hogy rászálltak a pulcsimra isJ.
De képzeljétek, annyira ad hoc volt az ötlet, hogy nem volt nálam fényképező. Csak vásárolni indultam el, aztán találkoztam egy emberrel, aki segített megtalálni azt amit kerestem egy helyen. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy órája lett volna ahhoz a helyhez közel, de pont jött egy üzije, hogy elmarad az óra. És mikor mondtam neki, hogy majd legközelebb el akarok menni a pillangó parkba, mondta, hogy még ő sem volt ott, és ha gondolom, akkor menjünk el oda most. Hm… volt még 5 vagy 6 órám indulásig kb. Átgondoltam gyorsan, végülis miért ne? Szóval fogtunk egy taxit, és elmentünk a pillangó parkba. Baromi jó élmény volt, gyönyörű az a hely. És kb. pont 1,5-2 órával indulás előtt vissza is értem a hotelbe, elkészülgettem, és már jöttem is haza. Nagyon vártam már, mert ugye tesómék jöttek kb. ugyanakkor.

És így is volt, megérkeztem, vártam rájuk kb. 1 órát, és már jöttek is.:) A tervezés tökéletes volt! Minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Együtt mentünk haza taxival, és egy szuper egy hetet töltöttünk együtt. Nem nevettem ennyit már nagyon régen. Imádom Őket!!!! Megmutattam nekik Abu Dhabit (Emirates Palace, Corniche, Mecset (mondjuk csak kívülről, de az is szép), Marina Mall, Abu Dhabi Mall, DESERT SAFARI), voltunk 2 nap is Dubaiban (Gold Souk, Spice Souk, Burj Al Arab, Emirates Mall (ott RoboCoasterJ, Ski Dubai), Atlantis, Palm Island, Madinat Souk, Global Village), eltöltöttünk egy napot a beachen is, igazából minden tökéletes volt. Voltak kisebb bukkanók, de végülis minden jól oldódott meg. Pl. képzeljétek, magyar jogsival nem lehet autót bérelni itt, mert nincs rajta semmi angolul. És ezt nem fogadják el a rendőrök, ha esetleg igazoltatás van. Úgyhogy az autóbérlők sem adják ide a kocsit nekünk. Szívás… Úgyhogy ha esetleg valaki jön legközelebb, győződjön meg róla, hogy van hitelkártyája (mert ez is szükséges, anélkül nem nagyon lehet autót bérelni), és megvan a nemzetközi jogsija (az okmányirodában pár ezer forintért ki lehet váltani úgy hallottam). De végülis mindenből jól jöttünk ki.
Kivéve a hazautat. Szegénykéim, úgy sajnálom!!!! Tök lelkiismeretfurdalásom volt. Nem hittem el, mikor kaptam az üziket Tőletek… Nem is aludtam jól tegnap este, egész végig forgolódtam, agyaltam, hogy miért nem ment simán az egész…?! Dráma-dráma-dráma…
Öcsikém, remélem megkerül a bőröndöd, nagyon izgulok miatta. Kíváncsi vagyok mit mondtak. De baromi rossz, hogy nem tudok innen üzenetet küldeni. Majd értesítsetek, hogy mi van, ok? Bár, gondolom most alszotok még javában. Nagyon-nagyon sajnálom, tényleg!!!! Nem így akartam! Azt hittem minden sima lesz, mint idefelé úton. Tényleg ne haragudjatok rám emiatt!!!

Nah, az utazásokra visszatérve: most itt vagyok Minszkben, Fehéroroszországban. És hát ez kicsit hasonlít Moszkvára, de itt még annyira sem beszélnek angolul, mint ott. Szóval kicist nehezen lehet boldogulni. Főleg, hogyha bemégy egy szupermarketbe, és sehol semmi nincs angolul ráírva a termékekre. De tényleg semmire. Még a salátákat is csak találgatni tudtam, hogy most akkor ebben mi lehet?! Jaaa, és hihetetlennek tűnik, de minden műzliben van mazsola!!!! Nem találtam olyat, amiben nincs!!!!! Ez milyen már??? Na de mindegy, majd kimazsolázom!!!!

Amúgy a hotel egész szép. A szobák picik, és a reggeli sem olyan színvonalú, mint amit a többi európai hotelben megszoktunk, de legalább meleg van itt! J Nincs is nagyon kedvem kimenni őszintén szólva. Havazik, meg latyakos az út, meg szerintem kicsit meg is fáztam, úgyhogy majd a minszki városnézést nyárra halasztom! Kettő fotót sikerült csinálnom útban a szupermarket feléJ. Ennyi. Még van mondjuk itt egy teljes napom, meg egy délelőttöm, lehet kimegyek azért még, majd meglátom!

Na és most a jó hírek!!!:)))

Képzeljétek, megkaptam a februári menetrendet, ami a következőképpen néz ki:

Feb1: standby
Feb2: este Damascus
Feb3: reggel: érkezés Damascus-ból
Feb4: Islamabad
Feb5-8: szabadnap (amit kértem) – megyek a Maldiv szigetekre két magyar ismerősömmel!:)
Feb9: este Kuwait
Feb10: reggel: érkezés Kuwait-ból
Feb11: Bombay
Feb12: este Damascus
Feb13: reggel: érkezés Damascus-ból
Feb14-28: ANNUAL LEAVE: SZABADSÁÁÁÁÁG!!!!:) Juppííí, megyek haza.

Szóval, a magyar számom még mindig a régi, azon elértek, csörgessetek rám, ha van időtök ez alatt találkozni! Leszek Szentesen is és Pesten is, úgyhogy mindenképpen össze kell hogy fussunk, ezer éve (de legalábbis fél) nem találkoztunk már! Fúúú, nagyon várom!!!

Természetesen addig is informálva lesztek, de ha belegondoltok, még három hét, és otthon leszek!:)

Na jólvan, most elköszönök, ennyit mára, de hamarosan újra jelentkezem!!!!

Addig is sok puszik!!!!!

N.

csupa jókívánságok!

Hello Világ,

Hát nem hiszitek el, de annyi mesélnivalóm van (MEGINT...), hogy most hirtelen azt sem tudom hol kezdjem, úgyhogy inkább el sem kezdem. Majd legközelebb.

Csak mivel holnap és holnap után nem nagyon lesz időm nethez jönni, gondoltam ma előzetesben NAGYON BOLDOG NÉV és SZÜLINAPOT kívánok az én egyetlen drága Keresztanyumnak, Áginak!:))) (Nem csak én ám, Öcsi és Bea is!!! Most itt vannak velem!:))))) )

És persze hasonló jókat kívánok, NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT Ms. Schwarzkopf Ági barátnőmnek is!:))))) (És érezd magad kicsit fenékbe billentve, 100000 éve nem írtál!!!! Pótolj, amint lesz egy kis időd!!!

Puszillak Benneteket, és jelentkezem vagy Minszkből, vagy Párizsból! Vagy utána!:) Igyekszem bepótolni én is a lemaradásomat a sztorikkal!
N

Dhaka

Sziasztok Drága Magyarok!

Szóval, hol is hagytam abba??? Ott, hogy januári menetrend, és szilveszteri események…
Nah, hát az élet 2009-ben sem állt meg, a szabadnapjaimat elég erőteljesen a vízum-intézéssel töltöttem. J Mondjuk úgy, hogy az ügyintézés itt sem egyszerűbb, mint otthon. A bürokrácia erősen betelepedett ide is, és csak terjed-terjed. A 7 óra várakozás, irodáról-irodára járás, papírgyűjtés alatt akikkel találkoztam, beszéltem, és közösen szidtuk az új rendszert, közölték, hogy tavaly még nem volt ennyire bonyolult. Előtte nem kellett letétet fizetni, nem kellett ennyi papírt összegyűjteni, ez 2009-től van csak így, és nekik is elegük volt, hogy miért kell ennyit várni… De lényeg a lényeg, tesókáim, megvan a vízumotok! J JUPÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍJ)))

A Sidney standby-omról nem hívtak be, de vicces volt. Délig voltam standby-on, és kettő körül csörgött a telefonom, hívtak az irodából. Meg is ijedtem, hogy úristen, most mi van már???? De csak azt akarták mondani, hogy a holnapi standby-omat megváltoztatták Dhakára. Odaút 4,5 óra volt, és ott 24 óra pihenőnk volt. Teljesen feldobódtam, első Dhaka, tök jó, még úgysem voltam soha Bangladesben. 24 óra, az alatt bőven ki is tudok menni megnézni a várost. Megnéztem a csapatot, hogy kikkel utazok, és képzeljétek, egy magyar cabin managerem voltJ. Vagyis román, Marosvásárhelyen született, de magyarul beszél, meg minden. És volt egy másik csaj is Romániából, ugyanúgy Marosvásárhelyről. Úgyhogy nevettünk, hogy a magyar maffia megy DhakábaJ. Aztán a briefingen mikor kérdeztem, hogy ki akar kijönni a városba kis felfedező-körútra, mindenki elámult, hogy miért akarok én ott kimenni? Meg hogy hogy merek???? Néztem nagyokat, hogy mire ez a nagy fennakadás, mire mondták, hogy ha csak nem akarom, hogy kiraboljanak, vagy megöljenek az órámért, vagy a kabátomért, akkor inkább maradjak a hotelben… MICSODAAAAA???? Tényleg ennyire veszélyes lenne? És azt mondták, hogy igen, mert Banglades tök szegény ország, és nagyon elkeseredettek az emberek, és sok mindenre képesek nagyon kis csekély dolgokért, mint egy szép óra, vagy ilyesmi.
Nem annyira akartam elhinni, de mikor odaértünk, láttam olyan buszokat, mint a filmekben, hogy félig már el van rohadva, az egész tök rozsdás, és azokon utaznak. Meg a vonatoknak a tetején is ülnek, meg ilyenek… Elég elkeserítő látvány volt. Na meg a koldusok… Egyszer amikor voltam Szerbiában, akkor egy kisgyerek ránk tapadt, és pénzt akart, baromi erőszakos volt, jött utánunk, amíg csak be nem szálltunk a kocsiba, és elhajtottunk. Nah, hát Bangladesh még durvább…
Még a hotelben is képzeljétek, a bejáratnál a buszunk alját végignézték ilyen tükörrel, hogy gondolom nem rejtettek-e el oda valamit. Ilyet is még csak filmen láttam, sehol nem szokták megvizsgálni a buszunkat… De mondjuk ez jó jel, mert legalább a hotelben biztonságban vagyunkJ.
Mindegy, azért kértem egy tájékoztatót Dhakáról, hogy hova lehet ott menni, meg mik az érdekességek. Nem tudom, ti tudtátok például, hogy Banglades 1971-ben vált külön Pakisztántól? Előtte a mai Pakisztán volt Kelet-Pakisztán, Bangladesh meg Nyugat-Pakisztán. Az 1952-es nyelvi mozgalom folyományaként váltak külön, mert Bangladesh, vagyis a bangla (bengáli) nyelvet beszélők függetlenedni akartak, „harcoltak” a függetlenségért. Hm… ez lehet nem is érdekel benneteket annyira… csak gondoltam megosztom Veletek ezt a kis érdekességetJ. Nekem ez legalábbis új volt. Nem volt lehetőség (vagyis inkább nem mertem) kimenni a városba megtapasztalni a mai, igazi Dhakát, így inkább olvastam róla. J

A járatról csak annyit, hogy ez volt talán az eddigi legbüdösebb járatom… Huh, ha éreztétek volna… Rendesen parfümöt kellett tennem az orrom alá, mert a kabin már teljesen átvette azt a szagot… L Jaaah, és még egy vicces dologJ. Odafelé menet ülök a jumpseat-en, felszállás, minden rendben, kabin biztosítva, mosolygok a velem szemben ücsörgő utasokra, közben magamban épp azon tanakodom, hogy mit is kell még elintéznem tesóméknak, ha jönnek, egyszer csak hatalmas csattanás, zörej, paff. A csomagtárolók felett vannak a légkondi rácsai, és pont az én ajtóm feletti rács leesett, pont a folyosó közeépre… Elég kínos volt, meglepődtem, de nem csak én… Aztán már nem bírtam, és elnevettem magam…J Éppen emelkedtünk, úgyhogy nem tudtam mit csinálni, a lábaimmal elhúztam a rácsot a folyosóról, és a lábam mögé, a jumpseat alá toltam. Kicsit kínos volt, de szerencsére mindenki csak nevetettJ.

Jaaa, majdnem elfelejtettem mondani, mielőtt indultunk Dhakába, véletlenül leejtettem a telefonomat, úgy, hogy a kijelzője teljesen tropára ment, semmit nem láttam. Viszont maga a telefon működött, megpróbáltam tárcsázni az utoljára hívott számot, és sikerültJ. Úgyhogy mikor hazajöttem, gyorsan kicseréltettem a screent, és mostmár jó megintJ. Hál istennek, és nem is volt drága. De lényegében mondhatjuk, hogy a dhakai járat körül valami meg nem magyarázható „rontsukelamielronthatóműszakicikk” légkör uralkodott… De nem baj, mostmár itt vagyok újra Abu Dhabiban, és minden rendben!:)

Még megyek most Moszkvába, egyszer Muszkatba, utána Kuala Lumpurba, és már itt is vannak a tesómék. Fúúú, már alig váromJ

Ennyit mára, majd még jelentkezem!:))))

PUSSZ Mindenkinek!

Moszkva és Szilveszter...

Hölgyeim és Uraim,

Élőben jelentkezem Abu Dhabiból, ahol a napokban igen különös eseményeknek lehettünk tanúi. De mielőtt belefognék a történetek ismertetésébe, kérek mindenkit, készüljön kávéval, teával, kólával, pop corn-nal, mert ez kicsit hosszabb lélegzetvételű lesz, mint az eddigiek.

Szóval, megint nem is tudom hol kezdjem… Talán legyen megint időrendben, tudjátok, az egyszerűség kedvéért.

A londoni karácsony után Moszkva következett. Nem tudom ki volt már ott, ki nem, engem kicsit emlékeztetett Budapestre. Különösen a belvárosi dugó 4-6 közt… 2,5 órába telt elérni a reptérről a hotelig. Huh, borzalmas… De meg a metró is hasonlít, majdnem ugyanolyanok a metrókocsik…J Az út amúgy nem volt rossz, kevés utasunk volt, kb. huszonvalamennyi, ki lehetett bírni. J De amikor odaértünk, és kiléptünk a terminálról… HUHHHHH, hát azt senkinek nem kívánom, amit akkor éreztem. Az igazi csontig hatoló hideg… brrrrrr….. És hát nekünk annyira nem meleg az egyenruhánk, ugye… Van elvileg egy kabát, amit ad az Etihad, de az egyáltalán nem tart melegen, és igen nehéz. Úgyhogy inkább nem cipeltem (ahogy senki más sem), de tényleg baromi rossz volt, kiléptünk a kapun, és amíg elértünk (elcsúszkáltunk, mondjuk inkább így) a buszhoz, addig lefagytak a lábujjaim meg a kezem, meg az orrom is. -7, -8 fok volt kb akkor. De mindegy, lényeg, hogy megérkeztünk, becsekkoltunk a hotelbe, mondanom sem kell, egyből forró fürdő következett, és utána senki nem lett volna képes rávenni, hogy menjek ki aznap este még egyszer abba a hidegbe. De megegyeztünk a többiekkel, hogy másnap mindenképp kimegyünk a városba, mindenkinek ez volt az első útja Moszkvába. Szóval másnap reggel találkoztunk, indulás. Szerencsére az elsőtisztünk, meg 2 lány beszélt oroszul, ez kicsit megkönnyítette a helyzetünket, máskülönben nem is tudom hogy boldogultunk volna. Utunk természetesen a Vörös térre vitt, ami nem is olyan nagy, mint ahogy elképzeltem, viszont legalább szép, és legalább -100 foknak éreztem a hőmérsékletet (pedig azt mondták, hogy nem volt -8 fok alatt… HAZUDTAK!!!!!! EZ TUTIIIII!!!!)! De lényeg, hogy van egy bizonyos hangulata a térnek, amit érdemes mindenképp megtapasztalni. Képzeljétek, volt ott egy ál-Sztálin, meg ilyen beöltözött emberek, lehetett velük fotózkodni, de csak pénzért. 200 Rubel egy fotó… Jó kis kereseti lehetőség, nemigaz?:) Mindenesetre körbejártuk a helyet, de aztán már annyira fáztunk, hogy be kellett mennünk egy fedett helyre. Pont odaértünk a Szent Vasilij Bazilikához, úgyhogy bementünk, körbenéztünk. Igazából semmi különös, egy régi épület, templom, tele mindenféle hozzávalóval. Szentes képek, meg minden. De megintcsak azt mondom, hogy ha valaki ott jár, mindenképp menjen be, ha már ott van, ne hagyja ki, mert érdekes. Ahogy ott végeztünk, és kimentünk újra a hidegbe, rájöttünk, hogy ez nem jó, úgyhogy bementünk a legközelebbi bevásárlóközponba, ami szintén ott volt a téren. Ott jó meleg volt, beültünk ebédelni egy helyre, ami ilyen menza szerű volt, de tele volt helyiekkel, szóval gondoltuk ez nem lehet rossz. Ettem borsch-ot, ami cékla-káposzta levesJ. Finom volt, meg nagyon jól esett. A többiek ittak vodkát is, ha már Oroszországban vagyunk?!?!:) És mielőtt még valaki megvádolna, hogy „Jah, a többiek… HEHE… „, én tényleg nem ittam. Ebéd után még el akartunk menni valami színházhoz, ami állítólag nagyon szép épület, de nem lehet bemenni, és csak egy megállóra van a Vörös tértől, de már úgy eltöltöttük az időt, hogy besötétedett, és kezdett még hidegebb lenni. Úgyhogy csak vásároltunk Matruskát, meg ilyen helyi cuccokat a Vörös téri árusoktól, aztán mentünk inkább vissza a hotelbe. Úgyhogy nagyjából ennyi volt a moszkvai kirándulásom az első alkalommal. De megyek megint két hét múlva… lehet megnézem azt a színházat. J
Aztán másnap, 31-én reggel 11.30-kor volt indultunk a hotelből (helyi idő szerint), és úgy volt, hogy Abu Dhabi idő szerint este 9-kor landolunk. Úgy volt, hogy ezután megyek Shakira koncertre. De amint kiértünk a reptérre, és közölték, hogy a repülő egy órás késéssel indult Abu Dhabiból, és nekünk is legalább egy órás késéssel kell számolnunk, akkor már tudtam, hogy búcsút inthetek a koncertnek.:( Na mindegy, gondoltam itt Mussaffában, ahol mostmár lakom biztos lesz valami party, majd csatlakozom valahová. De annyira nem jött ez sem össze, merthogy végülis 1,5 órás késéssel indultunk, és mire elértük Abu Dhabit, akkora köd lett itt, hogy nem tudtunk leszállni. A láthatósági limit 200 m, amíg még a pilóták leszállhatnak, hát itt kb. 50 m volt. Szóval átirányítottak minket Al Ainba, ami Dubaitól kicsit messzebb van, ott landoltunk végül 23.45 kor. Úgyhogy az éjfelet a repülőgépen töltöttem, Al Ainban, éppen szállítottuk le az utasokat az Al Ain-i terminálra. Jah, nem is mondtam, visszafelé úton tele voltunk. Gondolhatjátok, a kedves orosz utasaink már onboard berúgtak, aztán ahogy leszálltunk, és kimentek a terminálra, a Duty Free nyitva volt (nem is értem, hogy hogy, vagy miért???), úgyhogy még vásároltak pezsgőt, meg mindenféle alkoholt, és ők ott buliztak. Viseltek Mikulás sapkát, meg sikítoztak, meg táncoltak meg minden… Mi meg a repülőn vártuk az infókat, hogy mikor mehetünk vissza Abu Dhabiba... hajnali 3 előtt kicsivel kaptuk az infót, hogy a köd kicsit feloszlott, a láthatóság már 200 m, mehetünk. Ok, visszaszállítottuk az utasokat, felszálltunk, de mire odaértünk Abu Dhabi fölé, a köd újra leszállt, láthatóság 175 m. Basszus, a 18 perces repülőút nekünk 1,5 órát tartott, mert ott kellett körözni a város felett, amíg a köd megint kicsit jobb lesz. Aztán egyszer csak kaptak engedélyt lentről a pilóták, hogy leszállhatunk, és ők leszálltak. De szerintem kicsit amúgy csaltak, mert mikor kiléptünk a repülőgépből, nem láttuk a mellettünk lévő másik repülőt, akkora volt a köd. De tényleg, nem hazudok, ekkora ködöt én még soha nem láttam. Nagyon durva volt. Úgyhogy teljes tiszteletem a svéd Eric-é és az amerikai Murrad-é, akik épségben lehozták a gépet ilyen időben. Lényeg, hogy landoltunk reggel 4.30 és 5 közt valahogy, leszállítottuk az utasokat, kiléptünk a terminálról, sehol egy busz, aki elvitt volna minket. Képzeljétek, a transportation elfeledkezett rólunk. Mert ugye nem előre tisztázott időben landoltunk, meg hát ugye Al Ainból jöttünk, és nem számítottak ránk. Úgyhogy mondták, hogy ok, akkor menjünk taxival. Felmentünk a taxi-standhoz, de ott egészen hosszú sor volt, a taxik vitték az utasokat a hotelekbe. Hiába van az Etihadnak szerződése a taxicéggel, még 1 órát kellett várni míg megérkezett az autónk. Úgyhogy végülis nagy nehezen január 1-jén 6.45 körül hazaértem a lakásba. Gondolhatjátok, kimerülten bezuhantam az ágyba, és pillanatok alatt elaludtam. Ennyit a „Boldog Új Évről…” Jól kezdődött nekem… Jah, várjatok, a legjobbat még nem is mondtam. Nekem még aznap este, vagyis jan1-jén este volt egy járatom Muscatba. És képzeljétek, nem törölték, nekem kellett mennem. Reménykedtem, hogy ezután a nap után leszednek a járatról, hagynak pihenni, de nem. Úgyhogy még 1-jén mentem megint repülni. Így az ünneplés mondjuk úgy, hogy „elmaradt”… De mindegy, majd bepótolom jövőre… Remélem…

Ennyit a moszkvai utamról, illetve az újévi mulatságról. De még történt más is, egy egészen szomorú esemény. Az egészről úgy szereztem tudomást, hogy a rádión, de az összesen ugyanaz a zene ment, egy egészen szomorú, majdnem sírós zene. Nem is értettem hogy mi van, biztos tönkrement a rádió, nem lehet minden adón ugyanaz… De de. Lehet. Mégpedig azért, mert az Egyesült Arab Emirátusok egyik Emirátusának Sejkje meghalt 1-jén, vagy 2-án. Nem tudom pontosan, és ezért most mindenki gyászol. Képzeljétek, abban az Emirátusban egy hétig tart (nem mennek dolgozni, minden iroda, hivatal zárva van), itt, Abu Dhabiban csak 3 nap. Így történhetett meg az, hogy ma jelentkezem. Ma akartam ugyanis intézni a tesómék vízumát, de ma van a gyász harmadik napja, úgyhogy semmi nincs nyitva. Nem terveztem mára semmi mást, úgyhogy most van időm írni Nektek, meg beszámolni végre hogyan is zajlott minden az elmúlt napokban. De hál istennek még holnap is szabadnapom van, és holnap már nyitnak a hivatalok, úgyhogy meg fogom tudni oldani az intézkedést is.

Hát igen, nagyjából ennyi történt. Azért bízom benne, hogy a babona nem él, és a 2009-es évem jobb lesz összességében, mint ahogy indult…

Remélem azért Nektek kicsit jobban sikerült, az alkalomhoz méltóan ünnepeltetek, koccintottatok, meg ettetek virslit este, meg elsején lencsét!:)

Jaaa, képzeljétek, még kb. egy hét, és letelik a próbaidőm. Durva nem, hogy már fél éve itt vagyok. Úgy telik az idő, hihetetlen hogy rohan…

Mielőtt megyek, csak még egy dolgot szeretnék megosztani Veletek. Valamelyik nap beszélgettünk az egyik barátommal Magyarországról, Budapestről, Szentesről, családról, barátokról, és mutattam neki képeket. És csak akarom, hogy tudjátok, baromi büszke vagyok Rátok, és hogy hiányoztok!!!!

Legyetek jók, és mindenféle jókat kívánok a 2009-es évre!

Illetve van még egy fontos közlendőm: Bea, isten éltessen még egyszer!:) Nagyon sok boldog szülinapot!!!!

PUSZIK
n

Jaaaa

azt meg majdnem elfelejtettem mondani, hogy:


BUÉK!!!!!!!:))))

januári program

Sziasztok,

Csak gyorsan leírom a januári programomat, hogy tudjátok megint merre járok, de a szilveszteri élménybeszámolóra várnotok kell kicsit. Hosszabb lélegzetvételű lesz:)

Szóval:
Jan 1: Muscat
Jan 2: jövök vissza Muscatból
Jan 3-5: off
Jan 6: Sydney standby
Jan 7-8: standby
Jan 9: available
Jan 10-11: off
Jan 12-14: Moscow
Jan 14: Muscat
Jan 15-17: Kuala Lumpur
Jan 18: available
Jan 19-23: OFF (JÖNNEK TESÓMÉK!!!:))) JUPÍÍÍÍ)
Jan 24-27: Minszk
Jan 28-30: Paris
Jan 31: off

Puszi,
N