hosszú hét

Hello Magyarok,


Legutóbb, ha jól emlékszem 19-én frissítettem a blogomat (most megnéztem, és igen!:) ), nah hát azóta megint felpörögtek az események körülöttem. Gondolkodom, hol is kezdjem, de szerintem időrendben haladok, úgy a legegyszerűbb, és én szőke vagyok.

Szóval, 20-án voltam Muscat-ban, gyönyörű az a járat, imádom. 40-45 perc az egész út. Abból 10 perc leszállás, másik 5-10 perc felszállás, úgyhogy a szervizre marad összesen 20-25 perc. Kiosztjuk villám sebességgel a szendvicseket, meg az üdítőket, végigtoljuk a szemeteskocsit a kabinon (hál istennek senkinek nem is nagyon kell mondani mi a dolga, pakolják bele szépen a szemetet, mint a katonatiszt maguktól), és addigra már top of descent (bocs, aki nem angolos: az a pont, ahonnan elkezdünk süllyedni). Akkor már el kell kezdeni biztosítani a kabint, meg a konyhát, és nekünk is le kell ülni. J Szóval pikk-pakk megvan. Délre meg is érkeztem, de már csörgött is a telefonom. Az iroda hívott, hogy a 21-22-ei stand by-omat nem bánnám-e, ha átcserélnék Dublinra? Hát, igazából választásom annyira nem volt, de kedvesek voltak legalább. Mindegy, Dublin az jó, azon a járaton legalább beszélnek az emberek angolul, és ha csirke vagy vega szendvicset ajánlok, nem kérnek tonhalas szendvicset. Szóval végülis örültem neki. 13 kemény órát töltöttem ebben a gyönyörű városban, mégpedig esti leosztásban. Du. 7 körül érkeztünk meg a hotelbe, ami hozzáteszem a város közepén van, és gyönyörű!!!, és másnap reggel 7-kor indultunk vissza a reptérre. Ez az időzítés már magával hozza azt a tényt, hogy max 2-3 órát tudtam volna a városban tölteni, még akkor is ha túltengett volna bennem az energia. Na de az, hogy kb. 5 fok volt odakinn… Az már sok volt, úgy döntöttem nagyon szép a hotel, nagyon jó lesz nekem ott eltölteni azt a kis pihenési időt, amit kaptunk. Majd egy legközelebbi Dublin alkalmával kimegyek a városba. Van egyébként egy másik járat is, amikor harminc valahány óra van ott. Úgyhogy úgy döntöttem majd akkor, így a városbeszámoló is halasztódik… Bocsi…
A csapat egyébként aranyos volt, voltunk mindenhonnan, Lebanon, Thailand, Bulgaria, Philippines (természetesen…), volt egy csaj valahonnan Afrikából, de azt elfelejtettem, mert az afrikai országokkal nagyon nem vagyok képen. Meg volt egy román „supi”-nk is, akinek ez volt a második „megfigyelő járata”. Jó kis csapat volt, meg hosszú az út, úgyhogy csináltunk egy kisebb fajta bulit hátul a konyhábanJ. A thai kiscsajnak tök jó hangja volt, elkezdett énekelni valami számot. Nah, több se kellett, mindenki becsatlakozott, tök jó volt. Jött ki az egyik utas a mosdóból, benézett hátra, mosolygott: „wooow, koncert van, lányok?” Jófej volt, csak nevetett.
Aztán a járat végén van egy ilyen szokás, hogy mindenki megköszöni a közös munkát, együttműködést, stb. Mi tényleg tök jó csapat voltunk, kitaláltuk, hogy mondja el mindenki a saját nyelvén, hogy köszönöm. Baromi jó érzés volt egyébként, hogy nem is tudom hány féle köszönömöt hallottam, mindenkinek más az anyanyelve, háttere, és mégis ennyire jó csapat tudtunk lenni. Azt hiszem van is egy fotóm rólunk… igen, van, íme:

Szóval, a 21 és 22-ém Dublinnal telt, mármint az úttal oda, meg vissza.

23-án igazából azt hittem, hogy semmit nem csinálok majd, csak pihenek, meg rendet rakok végre a szobámban. Ehhez képest hívott pár ismerős, hogy mennek Dubai-ba, nincs-e kedvem menni. Hát, hosszasan mérlegeltem a lehetőségeket, pakolni a szobában, és semmit nem csinálni, vagy átmenni Dubai-ba hülyülni…?! Nehéz döntés volt, be kell valljamJ. Megnéztük ott azt a filmet a szép kocsikkal, meg vagány, szexi csajokkal, nem tudom, lehet otthon már rég lefutott, de itt egész új volt. Red line, vagy Hot line vagy mi volt a címe, nem is emlékszem. Aki nem látta volna még esetleg, ilyen egyszer-nézős film.
Aztán hazajöttünk Abu Dhabiba, és egyből mentem egy magyar lánynak a búcsú-bulijára, mert megy haza nemsokára…L Sajnálom, mert baromi jófej csaj… (jaaa, várjatok, már meséltem róla, vele és a barátaival voltam a Wild Wadiban Dubaiban) De a buli nagyon jó volt! Náluk volt, és meglepi bulit szerveztek neki.

24-e: WAKEBOARD!!!! Jeeeeee, végre kipróbáltam. Már tök rég szerettem volna, és most végre adódott alkalom!:) A kezem annyira fájt, hogy miután kimásztam a csónakba, az üveg vizemet alig tudtam megtartani… És aznap este mentem Kochi-ba, Indiába. Jó kis járat volt, a kávés-teás kancsókat alig tudtam tartaniJ, annyira izomlázam volt. Még mindig van amúgy.
Jaaa, és képzeljétek, mielőtt még elindultam volna Kochi-nba, csörög megint a telefonom, iroda. Hogy a 26-ai stand by helyett még 25-én, aznap kellene elmennem Dohába este, és 26-ra kapok egy pihenő napot. Szóval 25-én reggel megérkeztem Kochi-ból, hazajöttem, aludtam pár órát, próbáltam regenerálódni, aztán este még elmentem Dohába, meg vissza.

Tegnap, vagyis a pihenőnapomon meg végülis csak pihentem, semmi extra. Ma meg megyek este egy másik magyar lánynak a búcsúvacsijára. Nem tudom mi van a magyar csajokkal, most mennek haza… Ő egyébként az a lány, akivel a nagykövetségen találkoztam, az a szemtelenül fiatal lányka, aki tanulni jött ki.

Holnap pedig Dubai-Atlantis!!!:) Megyek az aquaparkba! Tök jó lesz, már alig várom! Majd remélem tudok csinálni pár fotót, ha jól sikerülnek, feltöltöm, ok?:)

Jaaa, basszus, időközben a novemberi programom is megérkezett, le is írom, míg el nem felejtem megosztani veletekJ.
Íme:

Nov 1: CDG (Párizs) késő délután érkezem meg
Nov 2: egész nap PÁRIZSBAN!:))) Milyen szép is az…
Nov 3: vissza CDG-ből, este érkezés Abu Dhabiba
Nov 4: AVLB (available, bármire megváltoztathatják 24 órával előtte)
Nov 5-6: OFF
Nov 7: esti indulással: SYD (Sydney)
Nov 8: érkezés reggel korán (helyi idő szerint)
Nov 9: indulás reggel (helyi idő szerint)
Nov 10: érkezés AUH itteni idő szerint reggel
Nov 11-12: OFF
Nov 13: AUH (Abu Dhabi) – BAH (Bahrein) – AUH – AMM (Amman) ott alszom
Nov 14: AMM – AUH – DOH (Doha) – AUH
Nov 15:OFF
Nov 16: AUH – MCT (Muscat) – AUH
Nov 17: AUH – MCT – AUH
Nov 18: AVLB
Nov 19: AUH – KHI (Karachi) – AUH
Nov 20-21: OFF
Nov 22: AUH – LHE (Lahore) – AUH
Nov 23: AUH – IKA (Teheran) – AUH
Nov 24: SBY
Nov 25: AVLB
Nov 26: SBY
Nov 27-28: OFF
Nov 29: AUH – KUL (Kuala LumpurJ) esti indulással
Nov 30: érkezés reggel
Nov 31: egész nap Kuala Lumpurban

Nah, eddig van meg, nem tudom a pontos időzítést, hogy mikor is jövök meg Malajziából, de összesen 41 órát töltök azt hiszem ott. Legalábbis az eddig publikált programom azt írja. De volt már ilyen hogy átlógott utam a másik hónapba, és ha jól emlékszem, az csak 31-e este éjfélig írja az időt. Úgyhogy szerintem hosszabb lesz ez!:) Majd írom amint érkezik a következő.

Most meg már nincs sok a hónapomból, holnap után van még egy sydney sby-om (négy órán keresztül fogom várni, hogy behívjanak!:)) aztán egy esti Cairo járatom, és kész.(ha behívnak Sydney-re, akkor megúsztam:)) Utána már Párizs!:)

Egészen elégedett vagyok egyébként ezzel. Sokkal sokkal jobb, mint az októberem volt. Az tele volt Indiával, meg 320-as kisgéppel. Már nevettünk páran, hogy kiválthatnánk az indiai útlevelet, annyi időt töltünk ott… De most nézem, hogy a hónapban nincs is Indiám!:))) JUHÍÍÍÍ!

Nah, megyek is, majd jövök jövő héten is valahogy, amikor lesz időm! Legyetek jók, puszillak Benneteket!
Szép napokat otthon!!!

N.

Manchester

Sziasztok megint Mindenki,


A héten csak Manchesterről tudok Nektek egy kisebb beszámolóval szolgálni, ugyanis semmi más érdekes nem történt velem.

A járattal magával nem volt semmi más baj, csak hogy baromi hosszú. Éjszakai út volt oda is meg vissza is, és fárasztó. De nem az emberek miatt, mert ők aztán csendben voltak végig, az egész kabin átaludta az utat, még a reggeli miatt is úgy kellett felébreszteni kb. mindenkit… Hanem egyszerűen csak mert az egész éjszakát átutazni, ébren fárasztó. Főleg ha nincs munka, még az idő is lassabban telik. De mindegy, lényeg a lényeg, megérkeztünk nagy nehezen Manchesterbe.:)
Ahol -1000 fok volt, Abu Dhabival összehasonlítva…. Volt rajtam felső, pulcsi, kabát, sapka, sál, és majd megfagytam. Egyébként ez a város nagyon kis praktikus, minden látnivaló a belvárosban van, ami meg kb. akkora, hogy max 20 perces sétával el lehet érni egyik végéből a másikba. Szóval abszolút nem nagy.
Még itt megnéztem a honlapon, hogy miket érdemes megnézni, találtam egy top10 listát, azt kinyomtattam magamnak, M-ben kértem egy térképet, és az alapján sétáltam a városban (egyedül, ugyanis a crew lusta/fáradt/érdektelen volt a városnézés iránt). De így legalább nem kellett alkalmazkodnom.:)

Amit a Top10-ből legjobban tudok ajánlani:
MOSI (Museum of Sciences and Industry) = kicsit olyan, mint Bp-en a Csodák Palotája, csak egy egy iparághoz kötve (textilipar, fém-ipar, stb.) És voltak ott is ilyen eszközök, amivel ki lehetett próbálni pl. a szövést, meg meg lehetett tapogatni különféle anyagokat. Meg ötvözték egy helyen a fém és a textil-ipart, a két rész közt, ott fémhuzalból szőtt függöny lógott. Készítettem róla fényképet, de nem látszik annyira, hogy fém. Még én is direkt megtapiztam, hogy biztos legyek benne. Érdekes volt.

Mini London Eye, vagy inkább nevezzük Manchester Eye-nak? Nem tudom. Nem mentem fel, mert úgy gondoltam a London Eye volt az igazi, ez csak hamisítvány, meg különben is nagyon fáztam, mozgásban kellett maradnomJ De azért nyáron biztos megéri felmenni egy körre.
Nekem még tetszett az Art Galery is, de ez már megosztaná a közönséget szerintem. Kicsit múzeum benyomása van az egésznek, de ilyen modern extravagáns dolgok is voltak ott (egy-kettő mintha a Vasarely Múzeumból szökött volna).:)
A többi az ilyen Town Hall, Chatedral, Picaddily garden, amik kb. minden városban megvannak, és mindenhol nevezetesség. Szép épületek tényleg, de nem ettől Manchester Manchester.
Viszont a Royal Exchange és környékén sétálgatni, kiülni a Szt. Anna térre a gyorskajával, na, az az igazi hangulat. Ezek az emberek basszus tényleg a néhány fokban kint ültek a kerthelyiségekben, meg a parkokban, ott ettek, beszélgettek, mintha észre sem vennék, hogy ujj-kékítő idő van…
Voltam itt is a Primark-ban. Legalábbis benéztem, de megláttam megint mennyi ember volt, és inkább el sem kezdtem nézelődni. Ez olyan kiábrándító… én már sosem fogok tudni a Primark-ban vásárolni???
Volt ott egy tök szép Katedrális is, bár, nem mentem be, de kívülről egész kis csinos volt. Előtte meg volt egy kis tér, ahol baromi hangulatos kis éttermek voltak, Franciaország-Colmar-ra emlékeztetett.

Aztán most megint volt két nap szabadom, egész jól eltöltöttem. Voltam Dubaiban tegnap, megnéztem a Palm Islandet, meg a végén az Atlantis Hotelt. Biztos hallottatok már róla, elég híres.:) Nem mentünk be az akvárium részbe, de láttunk egy nagyon nagy és szép részt belőle. Elég érdekes volt, tele halakkal, meg az elveszett várossal. És tényleg óriási volt… Képzeljétek, volt ott valami bálna is, amit állítólag valahol találtak, és oda vitték hogy meggyógyuljon. És már felépült meg minden, jól van, de ott tartották turisztikai látványosságként. Természetesen vannak ellenzői, akik azt akarják, hogy engedjék vissza szegényt az óceánba, hagy menjen, de még mindig ott volt. Baromi nagy. Ok, nem akkora, mint a mesékben, de azért tök nagy volt.

Aztán képzeljétek, úgy volt, azt mondták múlt héten, hogy amint hazajöttem Manchesterből, mehetek begyűjteni a kulcsomat az új lakáshoz. Ehhez képest ma voltam megint az irodában, és mondták, hogy még 10-15 nap, amíg megkapják a kulcsokat a második épülethez, ahová én is fogok majd költözni… ÁÁÁÁ, már azt hittem, hogy költözhetek végre… De még mindig nem. Na mindegy, amint van valami, írom úgyis.

Holnap meg megyek Muscat-ba, Omanba, aztán két nap stand by. Muscat egyébként tök jó, hajnalban indulok valahogy, de délre már itthon is vagyok a hotel szobában. Szóval kb. ennyire rövid.

Jaaa, meg megérkezett két új magyar is az Etihadhoz, Zsófi és Attila. Ma délután találkozok velük, üdvözlöm őket! Egyre többen vagyunk egyébként Magyarországról! Szóval Zsófi, ha még mindig olvasol, akkor WELCOME!:)

Otthonra mindenkinek szép és gondtalan hetet kívánok, remélem az idő még elviselhető. Itt hál istennek még mindig rohadt meleg van.

CsÉvi, kitartás!!!! Melletted vagyunk!

Puszillak Benneteket,
Nóri

III-UK

Hallo-Hallooo, UAE hívja Magyarországot! Jelentkezz!!!


Szerintem Ti sem hiszitek el, hogy már megint frissül a blogom… Basszus, nem győzöm írni a beszámolókat.:)

Szóval, mi is történt velem a múlt héten???
Igazság szerint végig dolgoztam. Ha jól emlékszem, pont a Bombay előtti nap írtam Nektek, igaz? Aztán még volt másik két Indiám is sorban, gyönyörű volt…J
Az indiaiak megint hozták a formájukat, az excuse me, a please és a thank You kifejezések számukra ismeretlenek, a csettintés és a „halloooo”-zás a figyelemfelkeltési módszerük. De nem baj, mert már tudom milyenek, tudom hogyan reagáljak rájuk, úgyhogy nem volt sírás, nem volt kiakadás, minden ok volt. Mostmár nem félek ezektől a járatoktól sem! J Az első rossz élmény miatt kicsit tartottam tőle, de mostmár a zsebemben vannakJ.

Hehe, képzeljétek, sokan nem tudják hogyan kell leöblíteni a wc-t. Az egyik úton fogtam az egyik kedves utast, akit hallottam hogy nem öblítette le, és megtanítottam. Megmondtam neki, hogy ott van az a kis, de annál feltűnőbb gomb („PRESS to flush” felirattal), nah, azt kell megnyomni. És láss csodát, eltűnik a cucc. Utána már nagyon ment neki. J Aztán mivel még kezet sem mosott, azt is megmutattam neki hogyan tud szappant kinyerni a flakonból, illetve vizet a csapból. Elterjedhetett a kabinban a hír, mert utána azért a többségnek nem okozott gondot a dolog. Így mindenki heppi volt. J Ezt amúgy az egyik cabin crew mondta, hogy kamatozó befektetés egyet-egyet elkapni és megtanítani hogyan kell használni a mosdót! Igaza volt! (Azt azért a becsület kedvéért hozzáteszem, hogy ez nem a Bombay járaton volt. Azért az mégiscsak egy főváros, nagyjából ott azért szocializálódtak az emberek…J Ez vagy Chennai volt, vagy Kochi, már nem emlékszem. Kezdenek kicsit összefolyni az utak)

De nem így London! Hát én imádom. Élni még mindig nem tudnék ott, ahhoz túl hideg van ott, de így egy-egy napokra bármikor szívesen! J
Reggel mikor megérkeztünk, kb. 7-8 közt, baromi hideg volt, azt mondták 5 fok. Látszott a lehelet, gondolkoztam, hogy vennem kellene kesztyűt is, mert kékek voltak az ujjaim, annyira fáztam, míg vártunk a buszra. Aztán gyorsan becsekkoltunk a szobába, reggeli, jó erős kávé, és nyakunkba vettük a várost, ezúttal 3-an. Sharina (Singapúr), Laetitia (Franciao) és én.
Először elmentünk a Nothing Hill-re, mert mindenképpen találkozni akartunk Hugh Granttel, de mint megtudtuk, azt a bizonyos filmet nem ott forgatták, hanem kb. 4 km-rel arrébb…J Szóval a londoni Nothing Hill metrómegálló átverés. J Mindenesetre szép volt, igazi kisvárosi hangulata volt ott a környéknek. Semmi 6-sávos út, semmi forgalmi dugó… Tetszett.
Aztán kitaláltuk, hogy menjünk el a Primark-ba, mert hogy ott milyen jól lehet shoppingolni, mert baromi olcsó. És tényleg. És még találtam szép cuccokat is! CsÉvi, neked igazi paradicsom lenne!:) Egyedül egy baj volt a hellyel. Baromi sokan voltak, és a próbafülke előtti sor (nem hazudok) kb. 60-70 m biztos volt. Úgyhogy gondoltuk azt nem várjuk meg… Inkább mentünk tovább. Aztán még mielőtt visszamentünk volna a hotelbe, megnéztük azt a bizonyos Hanslow-t, amiről az összes crew beszél. Mindenki általában csak oda megy, mert közel van, és tök jó boltok, éttermek vannak mindenfelé. És egyébként tényleg jó voltJ.
Képzeljétek, odajött hozzánk valami aktivista, kérdezte, hogy honnan jöttünk? Válasz: Szingapúr, Magyarország, Franciaország… J A csajnak kikerekedett a szeme: „Akkor meg mi a fenét csináltok Ti itt együtt???” J Vicces volt.

Aztán visszafelé úton képzeljétek, egész jófejek voltak az utasok. Ok, nem unatkoztam, mert volt turbulenciánk kétszer is, egyszer abba kellett hagyni az ebéd kiosztást, mert szólt a kapitány, hogy üljünk le, meg hát azért ők sem hagyták, hogy tétlenül üljek…J (Meg két-három esetben gyakorolhattam a problémamegoldó készségemet is) De azért cukik voltak. Az egyik idősebb utas pl. mikor szedtem össze a tálcáját, láttam, hogy hajtogatott a szalvétájából egy virágot, és beletette a mini borosüvegébe. Mondta, hogy ezt nekem hajtogatta. Hát nem éééédeees??? Imádtam!

Most meg itthon vagyok, van 3 szabadnapom, igyekszem élni kicsit!:) Konkrét tervem nincs még, de ismertekJ.

Legyetek jók, mindenkinek szép, mozgalmas és élménydús 42. hetet!
Manchester után írok újra!

Pussz J

PS: Jaaaa, azt majdnem elfelejtettem mesélni, hogy képzeljétek, tegnap a hazafelé úton ahogy pakoltam a konyha részen, sikerült úgy bevernem a fejem, hogy keletkezett rajta egy púp…L Még mindig megvan, úgyhogy mostantól hívjatok nyugodtan „púpos”-nakJ

Sivatag

Hello Kicsik, Nagyok, Fiatalok és kevésbé Fiatalok!:)

A legutóbbi jelentkezésem óta úgy tűnik megint eltelt egy hét. Csak úgy szaladnak a napok, nemigaz? Hát nem is tudom hol kezdjem…

Talán ott, hogy 25-én megkaptam az októberi menetrendemet, ami a következőképpen alakul:
Október 1: Katmandu (Nepál)
Október 4: Bombay (India)
Október 5: Kochi (India) (6-án érek haza reggel)
Október 7: Chennai (India)
Október 8: London J Jupííí, megint végreeee!!! (10-én érek haza este)
Október 14: Manchester J JuppppíííííjééééJ EURÓÓÓÓPAAAAJ (17-én érek haza, itt 36 órám van, ami tök jó, mert úgysem voltam még itt)
Október 20: Muscat (Oman)
Október 21: Stand by (GMT 02.00-12.00)
Október 22: Stand by (GMT 06.00-16.00)
Október 24: Kochi (India) Megint…L (25-én érek haza reggel)
Október 26: Stand by (GMT 02.00-12.00)
Október 29: Stand by (GMT 06.00-16.00)
Október 30: Cairo (sajna éjjel megyek, és csak 1 órát maradok, úgyhogy nem láthatom a piramisokatL) Na de majd egyszer… és 31-én érek haza.

Hát, ennyi. Közben amúgy változott egy kicsit a szeptemberem vége, de nem lényegesen. Pár szóban azért írok róla:
Bombay után csináltam egy dupla-szektort, Abu Dhabi - Doha – Abu Dhabi – Damascus, majd a következő nap: Damascus – Abu Dhabi – Kuwait – Abu Dhabi. Hát, mondhatom fárasztó volt. De azért jó.
Damascusban elmentünk páran szétnézni az „old city”-ben, állítólag ez az, amit látni kell ott. Hát, tudtam, hogy nem egy gazdag ország Szíria, de azért nem gondoltam hogy ennyire nagy a szegénység ott. Akit érdekel, majd küldök pár fotót, de ezzel nem terhelném most a hálózatot inkább. Annyira nem készültek lélegzetelállító fotók. Bár, a csapat, akikkel mentem jó volt, rólunk feltöltök egyet.

Shah (Szingapúr) – Alan (Malajzia) – Nori – Adil (Marokkó)

Azért mégis mesélek egy-két sztorit Szíriáról, mert vannak viccesek.:) Szóval, megérkezés után eldöntöttük, hogy máris indulunk a városba. Gyorsan fogtunk is egy taxit, és szerencsére velünk volt Adil, aki beszél arabul, úgyhogy szót tudott érteni a kedves sofőrünkkel. Meg is állapodtunk, úgyhogy beültünk, és irány az Old City. Na de a közlekedés az egy külön fogalom ott, úgyhogy én inkább sokszor becsuktam a szemem, nem akartam látni mi történik. Úgy voltam vele, ha itt nem halok meg, akkor sehol. J Vannak vonalak az úton, de csak dísznek. Sávok??? Felejtsd el. Ott úgy közlekednek, hogy ahol van hely, ők ott mennek. Index? Legritkább esetben. Duda??? Mindig! Visszagondolva mókás, de azért ott őszintén bevallom nem éreztem biztonságosnak a szitut. Na de egy szó mint száz, megérkeztünk egy helyre, ahol a taxisofőr kirakott minket, és mutatott egy irányt, hogy ok, innentől arra sétáljunk… Hehe… jófej, nem? Ott készült a fotó.
De mikor elkezdtünk sétálni megértettük miért nem akart annyira bemenni arra a területre… Az utcák kb. olyan szélesek voltak, hogy ha leléptem a járdáról, veszélyben volt az életem. Egy autó épphogy elfért. Na de végülis mindegy, mert az Old City-n belül nem voltak annyira távolságok, úgyhogy sétáltunk keveset, láttuk hogyan pörkölik a mogyorót, meg milyen ott egy igazi piac (kb. mint otthon JózsefvárosJ), de aztán már mentünk haza, reggel azért csak korán indultunk vissza.
Aztán 28-án voltam Kuwaitban, meg 30-án Muscat-ban ugyanazzal a csapattal. Képzeljétek el, hogy ez egy kicsi repülő volt, úgyhogy az economy class-on összesen 3 fő volt, és ebből a 3 főből én voltam a legtapasztaltabb… Hirtelen a 3. járatomra senior lettem. Vicces, nem? A másik két lánynak ez volt az első operatív repülése. Úgyhogy én voltam a konyhában, nekem kellett ott rendezgetnem mindent. Kuwaitban azt sem tudtam hirtelen mit hová, hogyan, mikor??? De Muscat-ra már egész jól mentJ. Jaaa, és azt még nem is említettem, hogy Kuwaitba menet kaptam még egy supi-t is magam mellé, aki elvileg csak megfigyel egész úton. 4 járattal ezelőtt még én is ezt csináltam. Érdekesen osztják ki a szerepeket, ugye?:)
De hál istennek azért jó volt a csapat, a két új lány nagyon ügyi volt, úgyhogy megoldottuk.

Tegnap előttre meg ugye kaptam egy Nepált, Katmandut. Hát, fiúk-lányok, még ilyen tündéri utasokat?!?! Imádom őket. Rém fárasztó az út, mert reggel 7-kor jött értem a busz, és este 9-kor szálltunk le, 10.30-ra értem haza, no pihenés. De az emberek annyira kis édesek voltak. Odafelé úton mondjuk sok külföldi volt, ők követelőzőek voltak, de visszafelé majdnem csak nepáliak. Igazi hálás kisemberek. Kivittük nekik a vacsorát, meg a kávét-teát, és kész. Ők ott csak üldögéltek nyugodtan, elvoltak. Hálából vittünk nekik mindig üdítőt, csak úgyJ. Az egész kiszolgálás megvolt az első két órában, mert kb. csak fél kabin volt, úgyhogy már a végén kicsit unatkoztam is. Olyankor csak körbenéztem, és láttam, hogy szegényeknek halvány lila gőzük nincs hogyan kell használni a monitort, hogyan tudnak zenét hallgatni, filmet nézni, stb. Úgyhogy mikor már tényleg nagyon untam magam, odamentem a szimpibb utasokhoz, és segítettem nekik filmet választani, megtanítottam őket hogyan használják a rendszert. Hosszú volt, de legalább ők tényleg hálásak voltak a kiszolgálásért, meg a segítségért. Álom! Ilyen utasokat szeretnék minden utamra!

Tegnap meg képzeljétek el, voltam a sivatagban! Az igazi sivatagban! Még soha nem voltam előtte… Homokot csak a bícsen láttam meg oviban a homokozóban. De ez… hát ez valami csodálatos. Imádom! J Quad-okkal mentünk, de én még nem vezettem. Csak beültem egy ismerős mögé. Kb. 5-6 körül értünk oda délután a helyre, ahonnan mindenki indul, úgyhogy szürkületben tettük meg az első kört, aztán este kb. éjfélig a sötétben mentünk össze vissza a dűnéken! Fúúú, hát ez valami! Nem is tudom igazán leírni milyen érzés, mikor a tök meredek lejtőn száguldasz felfelé, aztán felérsz a tetejére, és fogalmad sincs, hogy akkor most mennyire lesz meredek lefelé, vagy hogy merre és hogyan irányítsd a motort, merre lesz jó. Kihívás. J Next time én is akarok majd vezetni!!!
Aztán tök jó volt, mert levezetésképpen raktunk tüzet a sivatagban, melegedtünk kicsit mellette, beszélgetés, teafőzés a tűzön. Aztán olyan fél 2 körül elindultunk haza. Hatalmas élmény volt, ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is őrült!:)

Hát, nagyjából ezek történtek velem az elmúlt héten. Mozgalmas volt, nem unatkoztam. És ahogy láthatjátok az októberemet, az sem lesz semmi…
Sokan kérdeztetek a leveleitekben a honvágyról, hogy állok vele. Őszintén szólva egészen eddig 2 olyan napom volt, mikor kicsit honvágyam volt. Az egyik a repülőnap hétvégéjén volt, a másik meg az alatt a két hét alatt egyszer, mikor Ramadan volt, és nem volt még licencem a repüléshez. Akkor nem lehetett semmit csinálni itt, tényleg baromi unalmas volt. De hál istennek azért gyorsan túl voltam rajta, tényleg csak egy-egy nap volt. (Plusz, volt itt is egy Fülöp Gabeszem, aki közölte Velem, hogy a lejtő az nem visszafelé van, hanem előre, arrafelé kell síelni.:) ) Most meg már egyenesen imádok itt lenni. Megszoktam, meg az idő is kezd kicsit visszavenni, már nem negyven fokok vannak, csak 37-38, ami már elég barátságos. J Olyan, mint otthon a nyár. Plusz vége a Ramadannak, és (habár Benneteket senki nem pótolhat!!!!) kezd kialakulni az itteni igazi baráti kör is, akikkel tényleg hasonló az érdeklődési körünk.J Szóval határozottan állítom, hogy rendben vagyok itt, köszönöm kérdéseiteket!

Jaaa, és még egy kérdés, ami kb. mindenki levelében ott volt: költözés?! Sajnos még mindig semmi hír felőle, úgyhogy még mindig az 5*-os Flamingo Hotelben élem kis unalmas napjaimat! J Amint van valami hír, mindenképp tudatom Veletek!

Évi, gratulálok az új lakáshoz!!! Hallom sikeresen átköltöztél! Milyen? Küldj majd fotót, kíváncsi vagyok hogy sikerült a felújítás, ok?

Nelli, nem tudom Te olvasod-e ezt, de WELCOME nálam! Érezd jól magad!

Nah, hát nagyjából ennyit mára. Legyen megint mindenkinek szép, napsütéses hete!:)

Puszi

PS: Tudtátok, hogy a világ tényleg nagyon kicsi? Mikor voltam itt a Magyar Nagykövetségen, összefutottam két magyar lánnyal. Voltunk velük már kávézni, főzőcskézni, filmet nézni. És képzeljétek, kiderült, hogy van egy közös ismerősünk. Krisztikeeee! A lány csoporttársad volt a ZSKF-en.