MSQ-AlAin-PEK

Halilalimamipapi...

(Úristen, ezer éve nem hallottam ezt. Vajon mi lehet Rolival???)

Ha jól sejtem, megint el vagyok maradva jónéhány sztorival, úgyhogy bele is vágok. Azt hiszem legutóbb még a vizsgáim előtt jelentkeztem. Hát, most örömmel jelenthetem, hogy mindenem sikerült. Újra. Jupíííííííííí!:) Óriási teljesítmény volt, a vizsgákat szerintem még egy elsős is megírta volna, mert tényleg azokra a dolgokra kérdeztek rá, amiket csinálunk, ismerünk, alkalmazunk szabályok. De azért jó volt újravenni a gyakorlati dolgokat, úgy mint tűzoltás, csúszdázás, elsősegélyből az újraélesztési procedúra és a szimulátor! Ez új volt, tavaly még nem volt kész. Képzeljétek, lemodelleztek egy csomó vészhelyzetet a szimulátorral, és ott helyben kellett lereagálni. Jó kis tapasztalat volt, meg élmény persze. Tényleg próbálták jól lemodellezni a felszállást, a rázkódást, füstöt a kabinban, mindent. Ezek nagyon hasznosak voltak szerintem.
Illetve volt még egy feladat, ami nagyon tetszett. Több 3-4 fős csoportot kellett alkotnunk, és mindenki kapott egy szerepet. Az én csoportom a „becsekkolós emberek” szerepét kapta, a többiek voltak stewardessek, pilóták, cargo-sok, meg nem is tudom még mik. És mikor megkaptuk a feladatot (repülőgép indulása előtti időszakban amik előfordulnak), elindították az órát, fél óránk volt, hogy mindennel végezzünk, a repülőgép ajtaja csukódhasson, minden dokumentum meglegyen, legálisan, mindenkinek legyen ülőhelye, stb. Hát, megmondom őszintén, hogy baromira nem volt egyszerű. Sokan közülünk megpróbálkozunk az utolsó utáni pillanatban is becsekkolni, és hibáztatjuk az ott ülőt, ha már nem hajlandó beírni minket. Mostmár értem az Ő álláspontjukat is. Nincs könnyű dolguk, maradjunk ennyiben. Úgyhogy a trénerek legalább kicsit több rálátást és elismerést vívtak ezzel ki a többi területen dolgozók felé. Szerintem hasznos volt ez is.:)

Nade, rögtön a vizsgák végeztével jöttem haza, ujjongtam Alexnek az msn-en, hogy jupííííí, sikerült minden, úgyhogy mehetek másnap Minszkbe. Erre Ő: Minszkbe? Ott van egy barátom. Kérdezzem meg, hogy ha ráér, körbevinne-e? Hááááát, nem hittem el, hogy ilyen mázlim lehet. Persze, nagyon megköszönném. És képzeljétek, a kedves ismerős ráért!:) Másnap délután találkoztunk is, és körbevitt, megismertetett a helyi konyha csodáival, illetve a helyi nevezetességeket mókás történetekkel tűzdelve mutatta be. Óriási volt. Nagyon jól éreztem magam, úgyhogy ezúton is köszönöm, Dénes!

Itt van pár kép, ami nagyjából a Minszk legfontosabb nevezetességeit fedi le:
Ez a hegy a 2. Világháborús halottak emlékére épült. A helyi legendák szerint a gyászolók érkeztek mindenfelől, hoztak egy-egy marék földet, oda dobták, és ez lett belőle. Szerintem kicsit túl szabályos, dehát sose lehet tudni??!?!:)

Könyvtár: állítólag elég híres, a „gyémánt-épületként” emlegetik. Egyébként belülről semmi különös, de kívülről tényleg elég jól néz ki. (Éjjel különböző megvilágításokat kap, sok-sok különböző szín és különböző forma fut végig rajta, IGEN, MÉG REKLÁMOK IS...)




Aztán itt van a Victory-Square (Győzelem-tér talán?!), ahol ég az örök láng. Sosem alszik el, még télen sem, és ez tényleg igaz, láttam mikor legutóbb voltam ott, akkor is. Kicsit szocreál az egész tér hangulata, dehát mit lehet tenni?:)

Kilátás a szobából: Nem emlékszem, hogy töltöttem-e fel képet a téli kilátásról, de hát egészen megdöbbentő a különbség... J ez így sokkal szebb.

Aztán itt van a téren található szökőkútról egy kép, háttérben a címer Minszk címere.

Aztán volt egy olyan rész, ahol kb. 7-8 igazán öreg ház volt. A sztori úgy szól, hogy a második világháború alatt Minszket gyakorlatilag teljesen lerombolták, ez a néhány ház maradt állva, és onnan kezdett el építkezni újra a város. Természetesen ezeket a házakat aztán restaurálták, de tényleg feltűnő volt, hogy az építészeti stílus teljesen más volt. Azért elég durva lehetett az az időszak, mert azt is hallottam, hogy a lakosság 25%-a halt meg akkor. Ha belegondoltok, az minden negyedik embert jelenti. Szomorú. :(

Aztán volt két templom, gyakorlatilag egymás mellett, nem is nagyon tudom már hogy melyik melyik valláshoz tartozott, de lényeg, hogy egész szép kis terület.

És az egyik templom előtt volt egy lovasfogat-szobor, ahol Dénes szerint minden turista fényképezkedik. Úgyhogy én is kötelezőnek éreztem, hogy készüljön rólam ott néhány kép :).

Jaaa, és amíg el nem felejtem: Gergőnek villamos, mert Gergő szereti a villamosokat :)

Ivinek gólya! :) Mert Ivi meg szereti a gólyákat. Meg az anyukája is!

Azt hiszem az ételekről egy külön diskurzust lehetne indítani, sok érdekesség volt. De most túl sok minden mást akarok írni, úgyhogy ha valakit érdekelnek a belaruszi ételek, és a velük kapcsolatos sztorijaim, írjon, és elmesélem külön!:)

Szóval, Minszkből hazatérve Zsófi barátnőmmel kitaláltuk, hogy mostmár tényleg meg kellene csinálni ezt a jogosítványt, ne halogassuk tovább, vágjunk bele. Ok, elmentünk a Traffic Department-be, megnyitottuk a fájlunkat, másnap már mentünk is órára. Háááát, ez nagyon vicces. Az otthoni kresz-tanfolyamokat osszátok el mondjuk 50-el, adjatok hozzá néhány vicces képet autókkal, fehér leples pasikkal meg csadoros nőkkel, illetve üljetek be egy terembe sok-sok olyan emberrel, akiknek gőzük nincs az egész történetről. Sokat fizettünk érte, de legalább jól szórakoztunk... (esküszöm majd csinálok egy montázst a képekből, ami a könyvünkben van. Hát mi szakadtunk a nevetéstől:) )

Következő nap Zsófinak már járata volt, viszont Viki még mindig szabad volt. Mit csináljunk-mit csináljunk? Menjünk el kirándulni. Mondjuk Al Ain-ba. Ő sem volt még ott, én sem, de mindketten hallottuk, hogy gyönyörű. És jól hallottuk! Tényleg baromi szép! Semmit nem tudtunk, hogy mit kell ott megnézni, csak útnak indultunk, és amit érdekesnek találtunk, ott megálltunk.

Így jutottunk el a Sheik Zayed Museum-ba:

Kert az egyik verandáról:

A VIP és kávézó-szoba:

A sátor:

A sátorból...

Az egyik kávézószoba verandája. Még a tetőgerendák is pálmafából vannak...:) Imádom

A Múzeum felülről:

Az Oázisba

Az egyik erődbe a sok közül (ahol egyébként nem is számítottunk túl sok mindenre, de olyan élményt kaptunk, ami elég nagy hatással volt mindkettőnkre. Wilford Thesiger képei voltak ott kiállítva. Én soha nem hallottam még előtte róla, de mint kiderült, ő egy nagy utazó volt, és még az 1800-as évek végén elindult felfedezni a sivatag világát, a beduinokat, az egész itteni területet. Gyönyörű képei vannak, és nagyon impresszív az egész út amit végigjárt. Megnéztem, és van egy pár könyve, én biztos hogy elolvasok majd párat. Érdekes lehetett az akkori világban élőkkel találkozni, beszélni, látni hogy hogy élnek, felfedezni azt a kultúrát. Biztos jó kis történetei vannak :)

Végül pedig a Jabel Hafeet-ot néztük meg, ami az ománi határ közelében egy baromi furán kialakult, de nagyon szép hegyecske. Ott esteledett ránk, néztünk egy naplementét, de sajnos a levegő annyira párás volt, hogy nem igazán kaptuk azt az élményt, amit hittünk, hogy fogunk...De így is nagyon szuper volt.

Ennyit nagyjából Al Ainról. Ennyi sok élmény, kirándulás, iskolapad után újra útrakeltem, ezúttal Pekingbe. Az út elég stresszesen kezdődött, mert kiderült, hogy ellenőrzést kapunk attól a szervtől, akik a jogosítványainkat adják, az összes folyamatot, szabályt kitalálják, biztonsági intézkedéseket ők hagyják jóvá, stb. (GCAA – General Civil Aviation Authority). Nah mindenki gondolhatjátok izgult, nehogy elrontsunk egy kérdést az előkészületeknél, nehogy véletlenül bármi is kicsit eltérjen a szabályostól, de hál istennek többségében minden jó volt. Én is minden kérdésükre tudtam a választ, minden dokumentumomat rendben találtak, és minden szabályosan is zajlott. Huh... nagy kő leesett...

Aztán az út alatt egyszer csak véletlenül kinéztem az ablakon, és pont napfelkelte volt. Gyönyörű hegyekkel alattunk. Gyors fogtam a fényképezőt, és mentem a pilótákhoz. Nagyon szép képeket sikerült szerintem készítenem:

Kínában pedig szintén jöttek végig velünk a GCAA-tagok, de hál istennek baromi jófejek voltak. És én ugyan terveztem elmenni a Tiltott városba, de végül valahogy minden nap a Silk-market-en kötöttünk ki, ahol nagyon sok féle, nagyon hamis, nagyon kínai dolgot lehetett vásárolni, elég jó áron. Persze mindent borzasztóan magas áron kezdtek, de le kellett alkudni. Nekem nem akartak soha annyit engedni, mint a GCAA-knek... Lehet azért mert én fehér bőrű-szőke vagyok??? Ők meg egyiptomi, meg malájok voltak??? Hát, ki tudja. Lényeg, hogy segítettek, és mindig nagyon-nagyon lehúzták nekem az árakatJ.
Még tudok erről a területről két fotót közzétenni. Az egyik: DINNYEEEE!!!:)))) Imádom a dinnyét!

De innen????

Végülis bátrak voltunk, bevállaltuk, és nagoyn finom édes is volt. És hál istennek nem lett senkinek semmi baja semJ.
Aztán most itt vagyok megint Abu Dhabiban, voltam a második kresz-napomon, amivel be is fejeződött a tanfolyam. J mostmár csak a vizsga van hátra. Leghamarabb 17-re adtak időpontot, de én akkor jövök haza csak Dublinból, az nem jó. Úgyhogy majd remélem 18-ára lesz még. Majd holnap fel kell hívjam őket! Szurkoljatok! J

Huh, sikerült azt hiszem megint kisregényt írnom. Majd most legközelebb Dublinba megyek, kicsit hosszabb időre, majd azt is jól leírom, hgoy milyen volt!:) Ugyanis most majd jól meg tudom nézni!:)

Addig is puszi Nektek, akik még így egy év után sem untok meg olvasni, és legyetek jók, de csak amennyire tudtok!:)

Cuppp