Sziasztok,
A világ minden nyelvén beszélek. Én vagyok a felelős az ételeid és az italaid ízéért, az időjárásért és a gazdasági állapotokért. Képes vagyok felvenni 9 rendelést egyszerre, ismerek minden egyes Duty free terméket, és tudom az áraikat is 12 különböző pénznemben. Tisztában vagyok az összes csatlakozó járattal, és hogy melyik melyik kaputól indul. Tudom az összes icipici város nevét is ami felett éppen repülünk. Pontosan emlékszem melyik pohárban mi volt, hogy újratölthessem azokat. Tudom, hogy az elmúlt 5 évben heti 8 alkalommal repülsz, ami feljogosít arra, hogy 25kg-os kézipoggyászt hozz a kabinba, és azt is tudom, hogy én vagyok az első, aki szóváteszi, hogy ez túl nehéz. És IGEN, tudom, hogy az Emirates-nél mindig minden jobb…
A hátam titániumból van, tudok gondolatot olvasni és legnagyobb örömömre szolgál, hogy minden egyes csomagodat az egyébként is tágas konyhámban eltárolhassam.
A megrágott kajával tele szád látványa pontosan olyan boldoggá tesz, mint a levegő a kabinban, ami azt bizonyítja, hogy az étel isteni volt… Képes vagyok 14 órát túlélni víz, étel, pihenés vagy wc-használat nélkül. Mindig szeretnék repülni a szabadnapjaimon, mert amúgy is csak tengnék-lengnék. A “BARÁTOK” szó teljesen idegen számomra.
Bemutatkozék: ÉN VAGYOK A LÉGIUTASKÍSÉRŐD…!!!!
Nahát, akkor innen folytatnám...
Sydney: képzeljétek, egy magyar kislánnyal repültem, tök jó volt. Elmentünk együtt a Museum of Sydney-be. Biztosan sokan sokat tudtok Ausztrália történelméről, hát én nem tudtam. Nekem sok újdonság volt. Pl. tippeljetek, hogy mennyi ideig tartott az első angol telepeseknek eljutni HAJÓVAL Angliából Sydney-be???? Képzeljétek majdnem egy év! Nagyon durva, nem? 11 hónap kb. Meg hogy hogy nézett ki Sydney a híres híd és az Operaház épülése előtt? Volt egy kisvideó is a híd építéséről, jó hosszú ideig tartott ám... Aztán meg az Operaház. Arról is volt egy csomó infó, és hogy abban a korban az a dizájn mennyire újszerű volt és egyedi. Hát igen, a 70-es években nem ez az építészeti stílus volt a jellemző, ez igaz... Meg a hippi-korszak...:) ugyanúgy megvolt ott is, mint nálunk. Ugyanolyan ruhák, ugyanolyan stílus mint anno a HAIR-ben...:) Érdekes volt!!!
Aztán volt egy sima India járatom, egy rövid kis oda-vissza út, Delhi, de említésre mégis érdemes... 11-en voltunk összesen, 11 különböző országból, és 11 különböző nyelvet beszéltünk. Ez azért ritka, legalább 2 ember szokott ugyanabból az országból érkezni, főleg a nagyobb csapatoknál. Itt viszont volt:
Ománi (arabul beszélt)
Maláj (malájul)
Cseh (csehül)
Thai (thaiul)
Tunéziai (arab és francia)
Fülöp-szigeteki (thagalo)
Szlovák (szlovák)
Kenya (amaharic)
Korea (koreai)
Indiai (hindi
Magyar (magyar)
Szerintem ez azért elég jó kis felhozatal:). És akkor még szingapúri nem is volt a járaton, pedig az elég gyakori szintén. Vagy francia. na mindegy...
Aztán megintcsak volt egy másik rövidke oda-vissza utam, ami meg más miatt említésre méltó: Kartum volt, Sudánba repültem, mikor is felszállás után kb. másfél órával a kapitány hirtelen kiugrott az üléséből, arcán a döbbenet és az ijedtség egyvelege tükröződött... Az elsőtisztet meg a kapitány rendkívül fura viselkedése rémisztette meg... ÚRISTEEEN, mivaaaan? Nah, abban a pillanatban egy kismadár került elő a semmiből, és elkezdett eszeveszetten repkedni mindenfelé a kabinban... Nahát, gondolhatjátok... Szegények, ott fogócskáztak szerencsétlen kis énekesmadárkával a pilótafülkében.
Végül a madárka berepült egy a falban található mélyedésbe (ami egyébként ilyen irattartó kis rekeszként szolgál)... az elsőtisztnek több sem kellett, fogott egy papírdobozt (amit egyébként mi kukásdoboznak szoktunk használni), ráborította a rekeszre, és a kismadárka csapdába került.
Mikor leszálltunk és mesélték a sztorit, először azt hittem csak viccelnek, nem akartam elhinni. Micsodaaaa??? egy madár a pilótafülkében? Arra gondoltam biztos ez valami új szleng... a bird biztos valami mást akar jelenteni, csak még nem hallottam, új british szleng... De aztán előszedték a dobozt, átadták a szudáni földi személyzetnek, akik meg akarták nézni a madarat, úgyhogy kicsit kinyitották a dobozt, dehát a madárka sem hülye, ahogy fényt látott, azonnal nekirugaszkodott, és kitört a dobozból...:) Keresztül repült még egyszer búcsúzóul a kabinon (ott menekültem előle, mert olyan sebesen jött), nekivágódott szegény a hátsó konyhában az üdítótároló doboznak, és huss... kirepült a hátsó ajtón. Úgyhogy így lett szabadjára engedve szegényke Szudánban... Azon gondolkodtunk Zsófival, hogy szegényke reméljük nem családos, vagy nem társas madár, mert jó messzire elhoztuk otthonról... :( Nekünk 3 és fél óra volt, neki kb. egy hét lenne visszarepülni... ha tudná, hogy merre kéne...:( Na de mindegy, lényeg, hogy túlélte. Meg mi is. :)
Biztos másfél óráig kómában volt szegényke... máskülönben nem lehet, hogy addig senki nem vette észre...
aztán egyszer csak magához tért... "úristeeen, hol vagyok??? kik ezek a nagydarab emberek itt, és mi ez a sok gomb? látom az eget... juhííí, megyek is. DURRRRR... neki az üvegnek... Hopsz, nem baj, ott is ki tudok menni: DURR.... Jáááj, mit fogdosol? hagyjál már, most mi van? csak ki akarok repülni, nyissátok ki az ablakot!!!!! DURRRRRRRR egy fal megint... auuuuu.... Naaah, ott egy rejtekhely... gyorsan berepülök oda. ÚÚÚúú.... mi ez a sötétség. egy doboz.... neeeeee.... egy doboz.... " Kb. ez játszódhatott le szegénykének a fejében.
Nade, még mindig nem fogytam ki mesélnivalóból: KÉpzeljétek, a minap voltam egy Yacht show-n itt Abu Dhabiban. Úristen, még olyan gyönyörű yacht-okat... basszus az egyik amire felmentem megnézni, volt rajta nem tudom hány jetski, egy motorcsónak, meg egy Bentley (meg még egy smart is, de az asszem csak poénból:) ) ... az ALSÓ szinten... Eggyel feljebb egy helikpoter volt, közvetlenül a jakuzzi és a medence szint alatt... Csak a crew-nak 15-16 ágy volt, ha jól emlékszem, szakácsok, kapitányok, elsőtisztek, bárosok, takarítók, pincérek, stb. És persze volt gyerekszoba is, meg nemtomhány vendégszoba, persze lent a "garázsrészen" egy igazi disco-nak berendezett helyiség volt, diszkófényekkel, diszkópulttal, mindennel... :) Hihetetlen volt...
És mindez egy ember tulajdona. EGy amerikai üzletemberé. Tom Gonzales... A kapitány, aki körbevezetett minket, nagyon jófej volt, rengeteg kérdésünk volt, és mindenre válaszolt. Most pl. Amerikából jöttek, Floridából. Szerintetek mennyi idő alatt értek ide? Hm??? Tippek??? Nem? Nah, ok, szóval 50 nap volt nekik. És csak EGYSZER kellett tankolniuk. EGYSZER....:) Gibraltárnál. Nagyon kemény, nem? Na de mindegy, egy olyan hajón, ahol van tornaterem, szauna, jakuzzi, bar, külön étterem, jó kis szobák, helikopter, jetskik, ott azért túl lehet élni 50 napot gond nélkül, nemigaz???:D
Aztán tudom, még el vagyok maradva a márciusi programommal is... Jó, tudom, így március közepén ez már kicsit... hm... idejét múlt, de nem baj, azért közzéteszem:
Szóval:
Márc 1: OFF
Marc 2: SBY
Marc 3: DEL
Marc 4-6: OFF
Marc 7: Kartum
Marc 8: Pihenonap
Marc 9-11: London
Marc 12: Amman
Marc 13-14: OFF
Marc 15: Amerikai Vízum (Úgyhogy én majd az amerikai nagykövetségen ünneplem a napot!:) )
Marc 16-17: OFF
Marc 18-19: SBY
Marc 20: AVLB
Marc 21-23: Párizs
Marc 24-25: OFF
Marc 26-28: Párizs
Marc 29-31: London
Nah, hát ennyit tudok....
Jah, nem tudom biztos sokan csináltattatok már amerikai vízumot, de ez, hogy össze kellett gyűjteni, hogy az elmúlt 10 évben mely országokba léptem be, és melyik évben... Hát köszi... Na mindegy, megpróbáltam... :) nem rövid a lista. Kb. ahol jártam eddig, az minden az elmúlt 10 évben volt.
Na jólvan, megyek is, bocsi a késésért még egyszer...:)
CUPPANTÁSAIm!!!!
