Sziasztok Mindenki,
Most jól megleplek Benneteket, hogy milyen hamar jelentkezem, igaz???:))) De annyira sok jó élményem van Sydney-vel kapcsolatban, hogy egyszerűen nem bírom magamban tartani, muszáj elmesélnem Nektek!:)
Szóval, a Sydney járat már eleve jónak ígérkezett, mert az utolsó előtti napon feltették Alisont is a járatra, a lakótársamat, barátnőmet, a dél-afrikai lányt.:) Ő eredetileg standby-okat kapott, meg available-ket, és valahogy egyszercsak azt látta, hogy megkapta ugyanazt a Sydney-t, mint én!:) Ő annyira nem örült, mert kicsit beteg volt, és nem érezte igazán ezt az ultra hosszú utat, de én boldog voltam, mert Őt ismerem, tudom, hogy milyen, és biztos voltam benne, hogy jó vele dolgozni.
Gondolkodott rajta, hogy beteget jelentsen-e, de aztán inkább úgy döntött, hogy eljön, mert a Sydney után van négy szabadnapja, utána Johannesburg, megy haza karácsonyra. És nem akarta, hogy esetleg ezzel összefüggésben elvegyék a szabadnapjait, vagy megváltoztassák a Johannesburg-ját.
Szóval, eddig először egyszerre készülődtünk, indultunk, együtt vártuk a transzportot, együtt ültünk be briefingre…J Fura volt, de jó!
Aztán elindultunk, és hát, szegénykém, a pihenőidőnk után végighányta az utat. Ivott egy korty sima fekete teát üresen, és kb. 5 perc után már rohant is. L Igyekeztem ápolgatni, de hát ismertek, irtózok, félek mindenféle egészségügyi rendellenességtől. Nade mégis, barátnőm, nem hagyhattam ott szenvedni szegénykét. Úgyhogy életemben először kinyitottam a First Aid Pouch-ot, és kiszedtem a hányás elleni gyógyszert neki. Persze annyi minden volt abban a hülye csomagban, alig találtam meg, de végül hál istennek kicsit jobban lett, és már nem kellett folyton a mosdóba rohangálnia.
Ok, megérkeztünk este, másfél órás késéssel… (fúúú, tényleg, azt nem is mondtam, hogy késtünk másfél órát, mert egy utas becsekkolta a bőröndjét, de nem boardingolt. Ilyenkor mindig elő kell szendi a bőröndöket, megkeresni, stb. mert ilyenkor elkezdenek gyanakodni, hogy nehogy bomba legyen, vagy ilyesmi…És mire kiszedik a bőröndöket, meg kikeresik azt az egyet, ami ahhoz az emberhez tartozik, aki becsekkolt, de nem szállt fel a repülőre, az időbe telik… De aztán megoldódottJ, és elindultunk) Szóval, másfél órás késéssel ott vagyunk Sydney-ben, az ottani idő szerint este 9, fél 10-et jelentett. Nem ment ki senki, mentünk egyből aludni, azért elég fárasztó 14 óra. Reggel reggeli (képzeljétek, volt a választékban igazi méz is. Az a blokk méz, amit úgy szednek ki a méhek közül szerintem. Tudjátok, én nem annyira szeretem a mézet, de gondoltam ezt azért ki kell próbálnom. És basszus, össze se lehet hasonlítani az ízét az üveges mézekkel. Ez baromi finom volt!:) Mindkét reggel ettem ebből a mézből), jön Alison is, kérdezem hogy van? Szegény, hasmenés. Ugyanaz, mint nekem volt legutóbb. Esküszöm valami nincs rendben Sydney-vel, itt legalább 1-2 crew mindig beteg. Hasmenés, hányás, vagy valami mindig van. Úgyhogy ő nem jött sehová, de a többiekkel mi kimentünk a városba.
Az 1. nap az egyik srác kitalálta, hogy menjünk el a Manly-re. Ok, azt sem tudtam, hogy mi az, de végülis miért ne? Hajókáztunk egyet 15-20 percet kb., és már ott is voltunk. Nahát, ez a Manly ez egy olyan igazi álom-szerű hely. Egy utca, ami levezet a bícsre, tele sok bolttal, szép fiatalokkal. Megállapítottuk a többiekkel, hogy ez a szép emberek országa. Tényleg itt kb. mindenki, fiúk is, lányok is, baromi szépek, helyesek, csinosak, sportosak. (Ne beszéljünk ugye a szörfösökről… Atttyyyyaúúúúristen, csajok, ez valami paradicsom, de tényleg!) Nagyon furán éreztem magam Abu Dhabi, a csúnya emberek városa után…
Visszafelé úton a hajókázás közben láttam egy gyors-hajót, de az ment mindenfelé. Csinált olyan kanyarokat, hogy csodálkoztam, hogy hogyhogy nem borult fel, meg belement tök nagy hullámokba is…J Izginek nézett ki. Aztán kiderült, hogy ez a városnézés egy új formájaJ Jet boat. A kedves utast beültetik egy ilyen baromi gyors csónakba, elviszik mindenhová, de kicsit izgalmasabb, mint a normál nagy hajón ücsörögni és fotókat készíteni. Most nem volt alkalmam kipróbálni, de majd legközelebb!:)
Aztán második nap csak sétálgattam mindenfelé a környéken, megnéztem a városházát, lementem a másik kikötőhöz (Darling Harbour), ott találtam egy China-Town utcát (ezt nem hiszem el amúgy, hogy minden egyes városban van China Town… ) Ezek a kínaiak mindenhol ott vannak.
Jaaa, várjatok, majdnem elfelejtettem mondani, hogy a magyarok is ám!!!!:) Sétáltunk az első nap a boltok között, és egyszer csak hallottam pár szót magyarul… Woooow, tök fura volt. Odamentem, egy idős néni volt, meg egy kicsit fiatalabb (45+), és hát az igazi magyar mentalitás a fiatalabbnál egyből megmutatkozott…L Az idősebb néni nagyon aranyos volt, egyből megörült, kérdezgette, hogy mit csinálok itt, hogyhogy itt vagyok, mennyit maradok, stb. De aztán megérkezett a fiatalabb, és az arcán az az igazi, jól ismert magyar-narancs-savanyú arckifejezés ült, láttam, hogy ő annyira nem örül. Ezt olvastam ki az arcáról: „Mi az, hogy itt nem csak mi vagyunk magyarok? Ez hihetetlen, még itt sincs nyugtunk…?!?! Különben is, mit beszélget már ez a kiscsaj az anyámmal, nem látja, hogy sietünk???„ Úgyhogy el is köszöntem, nekem nem hiányzik… Az mennyire durva már, hogy az előző napi utasaim, akikkel összefutottam szintén ugyanott, ugyanazon az utcán jobban megörültek nekem, mint a magyarok? Ezen egy kicsit felhúztam magam, de végülis mindegy. A visszafelé úton azért egy idősebb házaspár megvédte a magyarok becsületét!:)
Képzeljétek el, visszafelé úton pont ahol én kezdtem a szervizt, pont abban a sorban ült egy idős házaspár. Szolgáltam ki őket, és valahogy váltottak két szót egymás közt, és mintha magyar lett volna. De hirtelen nem fogtam fel, hogy most csak hallucinálok, vagy tényleg? Úgyhogy megkérdeztem Tőlük magyarul, hogy Ők is magyarok-e, jól hallottam-e a magyar szót? Láttam rajtuk, hogy először Nekik sem esett le, nem tudták hová tenni a kérdést, de utána hirtelen realizálták, hogy úúúúú, magyar kislány! Megörültünk egymásnak, és a szerviz után visszamentem beszélgetni. Hát még két ilyen édes embert…
Mamikám, a néni nagyon emlékeztetett Rád! Olyan kis jószándékú, kedves, érdeklődő volt, mint amilyen Te vagy!!! Annyira jó volt velük beszélgetni!!! Képzeljétek el, hogy 50 éve költöztek ki Sydney-be, azóta is ott élnek, most meg mentek meglátogatni az unokáikat Dohába, mert a gyermekeik meg most Quatar-ban élnek. (Vicces, lehet még a Robi ismeri is őket…J). Kérdeztem Tőlük, hogy hogyhogy ennyi év külföldön élés után még mindig magyarul beszélgetnek egymás közt? Mondták, hogy mindketten magyarok, miért beszélnének más nyelven? És végülis igaz is, csak olyan fura. De jó volt hallani. Képzeljétek, egy egyetemre jártak Pécsett, ott ismerték meg egymást, és azóta is együtt élnek. Amúgy meg győriek. Hjajjj, ez olyan szép történet! Annyira imádtam Őket! Megadtuk egymásnak az elérhetőségeinket, mondták, hogy ha legközelebb járok Sydney-ben, keressem fel Őket! És persze én is felajánlottam ugyanezt Abu Dhabi-val kapcsolatban, de sajnos lássuk be, ennek az esélye sokkal kisebb. Én gyakrabban járok majd Sydney-ben, mint ők itt.
Amúgy Alison a visszafelé úton jól volt, hál istennek kikúrálta magát. Nem volt persze 100%-os, gyengének érezte magát, de hát ezen nem is csodálkozom, alig evett valamit az elmúlt két napban. Viszont hogy visszafelé úton se ússzam meg az orvosi dolgokat, volt egy pasi, aki odajött hozzám, hogy neki kellene inhaler, mert nehezen kap levegőt, érzi, hogy nehéz a mellkasa. Nah, asztma. Szuper. Ilyenkor meg kell kérdezni, hogy asztmás-e, meg hogy használja-e a ventolint általában? Meg hogy nincs-e nála a sajátja? És hát igen, asztmás volt a drága, és használja is a ventolint, csak nem rendszeresen, és most elfelejtette elhozni. Ilyenkor mi is odaadhatjuk neki a cuccot, nem kell felhívni a MedLinket, hál istennekJ. Amúgy még őket is fel kellett volna hívni tanácsért, hogy most akkor mi a teendő. Szóval, a cabin manager aludt, úgyhogy mehettem a helyetteséhez jóváhagyásért, aztán a kapitányhoz, elkérni az engedélyével az Emergency Medical Kit-et, és kivenni a ventolin-t. Ezt sem csináltam még soha, ideje volt megtapasztalni… Szóval, helyettes mondta, ok, rendben, mentem a kapitányhoz, ő is mondta, hogy ok. Aztán előkerestem az EMK-t, de alig tudtam kiszedni, mert elé voltak pakolva a pilóták cuccai. Na mindegy, sikerült nagy nehezen, kinyitottam, de azt sem tudtam hogy hol van a ventolin. Annyi minden cucc volt benne. De hál istennek találtam egy listát, hogy melyik dobozban mit találok, és így már kicsit könnyebb volt. Előszedtem, vittem az embernek, belélegzett abból a cuccból, és már jobban is lett. Aztán mikor felkelt a CM, együtt kitöltöttük a papírokat (egy csomó papírt kell kitölteni, ha kinyitsz valami orvosi csomagot…L), és kiderült, hogy ő sem nyitotta még ki soha az EMK-tJ. Szóval mindketten csak nézegettük, hogy mik vannak benne. Egy csomó izgis dolog egyébként. Abban van benne a szüléses-felszerelés is, meg egy csomó injekció, meg minden.
Jah, úgyhogy nagyjából ezeket tapasztaltam meg ezen az úton. Egy csomó dolog történt. J Visszatérve a második napra, semmi izgiset nem csináltam, csak körbesétáltam, megtaláltam egy csomó mindent, ami érdekes, meg hát ámuldoztam, hogy mennyire szép a hely. Voltam a Hyde Park-ban isJ Meg annyira fura volt, hogy mindenhol Merry Christmas feliratok lógtak, meg karácsonyfák voltak mindenfelé, és közben kb. 28-30 fok lehetett. Baromi jó idő volt. Ha jó a net, feltöltök néhány képet, ha nem, akkor bocsi, nem tudom megintcsak megmutatni milyen gyönyörű is.
ImiTomi, kicsit irigykedem, hogy Te itt élhettél egy ideig. És egyben csodálkozom, hogy hogyhogy nem ragadtál ott?
Na mindegy, lényeg, hogy hazaértünk épségben, egészségben, aludtam most délután kettőig, és már írom is az élményeimet!
Holnap-holnapután szabadnapom van, szerintem elkezdek karácsonyfát meg dekorációt beszerezni. Még mindig akarok karácsonyfát!:) És hát 24-én nem leszek itt, de 23-án igen. Úgyhogy majd remélem Alisonnal sikerül szépen feldíszíteni!
Apropó, nem tudom, hogy jelentkezem-e még karácsony előtt, vagy nem, de ha nem, akkor már előre is Nagyon Boldog, Kellemes Karácsonyt Mindannyiótoknak!
Sok puszi!
N.
Most jól megleplek Benneteket, hogy milyen hamar jelentkezem, igaz???:))) De annyira sok jó élményem van Sydney-vel kapcsolatban, hogy egyszerűen nem bírom magamban tartani, muszáj elmesélnem Nektek!:)
Szóval, a Sydney járat már eleve jónak ígérkezett, mert az utolsó előtti napon feltették Alisont is a járatra, a lakótársamat, barátnőmet, a dél-afrikai lányt.:) Ő eredetileg standby-okat kapott, meg available-ket, és valahogy egyszercsak azt látta, hogy megkapta ugyanazt a Sydney-t, mint én!:) Ő annyira nem örült, mert kicsit beteg volt, és nem érezte igazán ezt az ultra hosszú utat, de én boldog voltam, mert Őt ismerem, tudom, hogy milyen, és biztos voltam benne, hogy jó vele dolgozni.
Gondolkodott rajta, hogy beteget jelentsen-e, de aztán inkább úgy döntött, hogy eljön, mert a Sydney után van négy szabadnapja, utána Johannesburg, megy haza karácsonyra. És nem akarta, hogy esetleg ezzel összefüggésben elvegyék a szabadnapjait, vagy megváltoztassák a Johannesburg-ját.
Szóval, eddig először egyszerre készülődtünk, indultunk, együtt vártuk a transzportot, együtt ültünk be briefingre…J Fura volt, de jó!
Aztán elindultunk, és hát, szegénykém, a pihenőidőnk után végighányta az utat. Ivott egy korty sima fekete teát üresen, és kb. 5 perc után már rohant is. L Igyekeztem ápolgatni, de hát ismertek, irtózok, félek mindenféle egészségügyi rendellenességtől. Nade mégis, barátnőm, nem hagyhattam ott szenvedni szegénykét. Úgyhogy életemben először kinyitottam a First Aid Pouch-ot, és kiszedtem a hányás elleni gyógyszert neki. Persze annyi minden volt abban a hülye csomagban, alig találtam meg, de végül hál istennek kicsit jobban lett, és már nem kellett folyton a mosdóba rohangálnia.
Ok, megérkeztünk este, másfél órás késéssel… (fúúú, tényleg, azt nem is mondtam, hogy késtünk másfél órát, mert egy utas becsekkolta a bőröndjét, de nem boardingolt. Ilyenkor mindig elő kell szendi a bőröndöket, megkeresni, stb. mert ilyenkor elkezdenek gyanakodni, hogy nehogy bomba legyen, vagy ilyesmi…És mire kiszedik a bőröndöket, meg kikeresik azt az egyet, ami ahhoz az emberhez tartozik, aki becsekkolt, de nem szállt fel a repülőre, az időbe telik… De aztán megoldódottJ, és elindultunk) Szóval, másfél órás késéssel ott vagyunk Sydney-ben, az ottani idő szerint este 9, fél 10-et jelentett. Nem ment ki senki, mentünk egyből aludni, azért elég fárasztó 14 óra. Reggel reggeli (képzeljétek, volt a választékban igazi méz is. Az a blokk méz, amit úgy szednek ki a méhek közül szerintem. Tudjátok, én nem annyira szeretem a mézet, de gondoltam ezt azért ki kell próbálnom. És basszus, össze se lehet hasonlítani az ízét az üveges mézekkel. Ez baromi finom volt!:) Mindkét reggel ettem ebből a mézből), jön Alison is, kérdezem hogy van? Szegény, hasmenés. Ugyanaz, mint nekem volt legutóbb. Esküszöm valami nincs rendben Sydney-vel, itt legalább 1-2 crew mindig beteg. Hasmenés, hányás, vagy valami mindig van. Úgyhogy ő nem jött sehová, de a többiekkel mi kimentünk a városba.
Az 1. nap az egyik srác kitalálta, hogy menjünk el a Manly-re. Ok, azt sem tudtam, hogy mi az, de végülis miért ne? Hajókáztunk egyet 15-20 percet kb., és már ott is voltunk. Nahát, ez a Manly ez egy olyan igazi álom-szerű hely. Egy utca, ami levezet a bícsre, tele sok bolttal, szép fiatalokkal. Megállapítottuk a többiekkel, hogy ez a szép emberek országa. Tényleg itt kb. mindenki, fiúk is, lányok is, baromi szépek, helyesek, csinosak, sportosak. (Ne beszéljünk ugye a szörfösökről… Atttyyyyaúúúúristen, csajok, ez valami paradicsom, de tényleg!) Nagyon furán éreztem magam Abu Dhabi, a csúnya emberek városa után…
Visszafelé úton a hajókázás közben láttam egy gyors-hajót, de az ment mindenfelé. Csinált olyan kanyarokat, hogy csodálkoztam, hogy hogyhogy nem borult fel, meg belement tök nagy hullámokba is…J Izginek nézett ki. Aztán kiderült, hogy ez a városnézés egy új formájaJ Jet boat. A kedves utast beültetik egy ilyen baromi gyors csónakba, elviszik mindenhová, de kicsit izgalmasabb, mint a normál nagy hajón ücsörögni és fotókat készíteni. Most nem volt alkalmam kipróbálni, de majd legközelebb!:)
Aztán második nap csak sétálgattam mindenfelé a környéken, megnéztem a városházát, lementem a másik kikötőhöz (Darling Harbour), ott találtam egy China-Town utcát (ezt nem hiszem el amúgy, hogy minden egyes városban van China Town… ) Ezek a kínaiak mindenhol ott vannak.
Jaaa, várjatok, majdnem elfelejtettem mondani, hogy a magyarok is ám!!!!:) Sétáltunk az első nap a boltok között, és egyszer csak hallottam pár szót magyarul… Woooow, tök fura volt. Odamentem, egy idős néni volt, meg egy kicsit fiatalabb (45+), és hát az igazi magyar mentalitás a fiatalabbnál egyből megmutatkozott…L Az idősebb néni nagyon aranyos volt, egyből megörült, kérdezgette, hogy mit csinálok itt, hogyhogy itt vagyok, mennyit maradok, stb. De aztán megérkezett a fiatalabb, és az arcán az az igazi, jól ismert magyar-narancs-savanyú arckifejezés ült, láttam, hogy ő annyira nem örül. Ezt olvastam ki az arcáról: „Mi az, hogy itt nem csak mi vagyunk magyarok? Ez hihetetlen, még itt sincs nyugtunk…?!?! Különben is, mit beszélget már ez a kiscsaj az anyámmal, nem látja, hogy sietünk???„ Úgyhogy el is köszöntem, nekem nem hiányzik… Az mennyire durva már, hogy az előző napi utasaim, akikkel összefutottam szintén ugyanott, ugyanazon az utcán jobban megörültek nekem, mint a magyarok? Ezen egy kicsit felhúztam magam, de végülis mindegy. A visszafelé úton azért egy idősebb házaspár megvédte a magyarok becsületét!:)
Képzeljétek el, visszafelé úton pont ahol én kezdtem a szervizt, pont abban a sorban ült egy idős házaspár. Szolgáltam ki őket, és valahogy váltottak két szót egymás közt, és mintha magyar lett volna. De hirtelen nem fogtam fel, hogy most csak hallucinálok, vagy tényleg? Úgyhogy megkérdeztem Tőlük magyarul, hogy Ők is magyarok-e, jól hallottam-e a magyar szót? Láttam rajtuk, hogy először Nekik sem esett le, nem tudták hová tenni a kérdést, de utána hirtelen realizálták, hogy úúúúú, magyar kislány! Megörültünk egymásnak, és a szerviz után visszamentem beszélgetni. Hát még két ilyen édes embert…
Mamikám, a néni nagyon emlékeztetett Rád! Olyan kis jószándékú, kedves, érdeklődő volt, mint amilyen Te vagy!!! Annyira jó volt velük beszélgetni!!! Képzeljétek el, hogy 50 éve költöztek ki Sydney-be, azóta is ott élnek, most meg mentek meglátogatni az unokáikat Dohába, mert a gyermekeik meg most Quatar-ban élnek. (Vicces, lehet még a Robi ismeri is őket…J). Kérdeztem Tőlük, hogy hogyhogy ennyi év külföldön élés után még mindig magyarul beszélgetnek egymás közt? Mondták, hogy mindketten magyarok, miért beszélnének más nyelven? És végülis igaz is, csak olyan fura. De jó volt hallani. Képzeljétek, egy egyetemre jártak Pécsett, ott ismerték meg egymást, és azóta is együtt élnek. Amúgy meg győriek. Hjajjj, ez olyan szép történet! Annyira imádtam Őket! Megadtuk egymásnak az elérhetőségeinket, mondták, hogy ha legközelebb járok Sydney-ben, keressem fel Őket! És persze én is felajánlottam ugyanezt Abu Dhabi-val kapcsolatban, de sajnos lássuk be, ennek az esélye sokkal kisebb. Én gyakrabban járok majd Sydney-ben, mint ők itt.
Amúgy Alison a visszafelé úton jól volt, hál istennek kikúrálta magát. Nem volt persze 100%-os, gyengének érezte magát, de hát ezen nem is csodálkozom, alig evett valamit az elmúlt két napban. Viszont hogy visszafelé úton se ússzam meg az orvosi dolgokat, volt egy pasi, aki odajött hozzám, hogy neki kellene inhaler, mert nehezen kap levegőt, érzi, hogy nehéz a mellkasa. Nah, asztma. Szuper. Ilyenkor meg kell kérdezni, hogy asztmás-e, meg hogy használja-e a ventolint általában? Meg hogy nincs-e nála a sajátja? És hát igen, asztmás volt a drága, és használja is a ventolint, csak nem rendszeresen, és most elfelejtette elhozni. Ilyenkor mi is odaadhatjuk neki a cuccot, nem kell felhívni a MedLinket, hál istennekJ. Amúgy még őket is fel kellett volna hívni tanácsért, hogy most akkor mi a teendő. Szóval, a cabin manager aludt, úgyhogy mehettem a helyetteséhez jóváhagyásért, aztán a kapitányhoz, elkérni az engedélyével az Emergency Medical Kit-et, és kivenni a ventolin-t. Ezt sem csináltam még soha, ideje volt megtapasztalni… Szóval, helyettes mondta, ok, rendben, mentem a kapitányhoz, ő is mondta, hogy ok. Aztán előkerestem az EMK-t, de alig tudtam kiszedni, mert elé voltak pakolva a pilóták cuccai. Na mindegy, sikerült nagy nehezen, kinyitottam, de azt sem tudtam hogy hol van a ventolin. Annyi minden cucc volt benne. De hál istennek találtam egy listát, hogy melyik dobozban mit találok, és így már kicsit könnyebb volt. Előszedtem, vittem az embernek, belélegzett abból a cuccból, és már jobban is lett. Aztán mikor felkelt a CM, együtt kitöltöttük a papírokat (egy csomó papírt kell kitölteni, ha kinyitsz valami orvosi csomagot…L), és kiderült, hogy ő sem nyitotta még ki soha az EMK-tJ. Szóval mindketten csak nézegettük, hogy mik vannak benne. Egy csomó izgis dolog egyébként. Abban van benne a szüléses-felszerelés is, meg egy csomó injekció, meg minden.
Jah, úgyhogy nagyjából ezeket tapasztaltam meg ezen az úton. Egy csomó dolog történt. J Visszatérve a második napra, semmi izgiset nem csináltam, csak körbesétáltam, megtaláltam egy csomó mindent, ami érdekes, meg hát ámuldoztam, hogy mennyire szép a hely. Voltam a Hyde Park-ban isJ Meg annyira fura volt, hogy mindenhol Merry Christmas feliratok lógtak, meg karácsonyfák voltak mindenfelé, és közben kb. 28-30 fok lehetett. Baromi jó idő volt. Ha jó a net, feltöltök néhány képet, ha nem, akkor bocsi, nem tudom megintcsak megmutatni milyen gyönyörű is.
ImiTomi, kicsit irigykedem, hogy Te itt élhettél egy ideig. És egyben csodálkozom, hogy hogyhogy nem ragadtál ott?
Na mindegy, lényeg, hogy hazaértünk épségben, egészségben, aludtam most délután kettőig, és már írom is az élményeimet!
Holnap-holnapután szabadnapom van, szerintem elkezdek karácsonyfát meg dekorációt beszerezni. Még mindig akarok karácsonyfát!:) És hát 24-én nem leszek itt, de 23-án igen. Úgyhogy majd remélem Alisonnal sikerül szépen feldíszíteni!
Apropó, nem tudom, hogy jelentkezem-e még karácsony előtt, vagy nem, de ha nem, akkor már előre is Nagyon Boldog, Kellemes Karácsonyt Mindannyiótoknak!
Sok puszi!
N.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése