Hallo-Hallooo, UAE hívja Magyarországot! Jelentkezz!!!
Szerintem Ti sem hiszitek el, hogy már megint frissül a blogom… Basszus, nem győzöm írni a beszámolókat.:)
Szóval, mi is történt velem a múlt héten???
Igazság szerint végig dolgoztam. Ha jól emlékszem, pont a Bombay előtti nap írtam Nektek, igaz? Aztán még volt másik két Indiám is sorban, gyönyörű volt…J
Az indiaiak megint hozták a formájukat, az excuse me, a please és a thank You kifejezések számukra ismeretlenek, a csettintés és a „halloooo”-zás a figyelemfelkeltési módszerük. De nem baj, mert már tudom milyenek, tudom hogyan reagáljak rájuk, úgyhogy nem volt sírás, nem volt kiakadás, minden ok volt. Mostmár nem félek ezektől a járatoktól sem! J Az első rossz élmény miatt kicsit tartottam tőle, de mostmár a zsebemben vannakJ.
Hehe, képzeljétek, sokan nem tudják hogyan kell leöblíteni a wc-t. Az egyik úton fogtam az egyik kedves utast, akit hallottam hogy nem öblítette le, és megtanítottam. Megmondtam neki, hogy ott van az a kis, de annál feltűnőbb gomb („PRESS to flush” felirattal), nah, azt kell megnyomni. És láss csodát, eltűnik a cucc. Utána már nagyon ment neki. J Aztán mivel még kezet sem mosott, azt is megmutattam neki hogyan tud szappant kinyerni a flakonból, illetve vizet a csapból. Elterjedhetett a kabinban a hír, mert utána azért a többségnek nem okozott gondot a dolog. Így mindenki heppi volt. J Ezt amúgy az egyik cabin crew mondta, hogy kamatozó befektetés egyet-egyet elkapni és megtanítani hogyan kell használni a mosdót! Igaza volt! (Azt azért a becsület kedvéért hozzáteszem, hogy ez nem a Bombay járaton volt. Azért az mégiscsak egy főváros, nagyjából ott azért szocializálódtak az emberek…J Ez vagy Chennai volt, vagy Kochi, már nem emlékszem. Kezdenek kicsit összefolyni az utak)
De nem így London! Hát én imádom. Élni még mindig nem tudnék ott, ahhoz túl hideg van ott, de így egy-egy napokra bármikor szívesen! J
Reggel mikor megérkeztünk, kb. 7-8 közt, baromi hideg volt, azt mondták 5 fok. Látszott a lehelet, gondolkoztam, hogy vennem kellene kesztyűt is, mert kékek voltak az ujjaim, annyira fáztam, míg vártunk a buszra. Aztán gyorsan becsekkoltunk a szobába, reggeli, jó erős kávé, és nyakunkba vettük a várost, ezúttal 3-an. Sharina (Singapúr), Laetitia (Franciao) és én.
Először elmentünk a Nothing Hill-re, mert mindenképpen találkozni akartunk Hugh Granttel, de mint megtudtuk, azt a bizonyos filmet nem ott forgatták, hanem kb. 4 km-rel arrébb…J Szóval a londoni Nothing Hill metrómegálló átverés. J Mindenesetre szép volt, igazi kisvárosi hangulata volt ott a környéknek. Semmi 6-sávos út, semmi forgalmi dugó… Tetszett.
Aztán kitaláltuk, hogy menjünk el a Primark-ba, mert hogy ott milyen jól lehet shoppingolni, mert baromi olcsó. És tényleg. És még találtam szép cuccokat is! CsÉvi, neked igazi paradicsom lenne!:) Egyedül egy baj volt a hellyel. Baromi sokan voltak, és a próbafülke előtti sor (nem hazudok) kb. 60-70 m biztos volt. Úgyhogy gondoltuk azt nem várjuk meg… Inkább mentünk tovább. Aztán még mielőtt visszamentünk volna a hotelbe, megnéztük azt a bizonyos Hanslow-t, amiről az összes crew beszél. Mindenki általában csak oda megy, mert közel van, és tök jó boltok, éttermek vannak mindenfelé. És egyébként tényleg jó voltJ.
Képzeljétek, odajött hozzánk valami aktivista, kérdezte, hogy honnan jöttünk? Válasz: Szingapúr, Magyarország, Franciaország… J A csajnak kikerekedett a szeme: „Akkor meg mi a fenét csináltok Ti itt együtt???” J Vicces volt.
Aztán visszafelé úton képzeljétek, egész jófejek voltak az utasok. Ok, nem unatkoztam, mert volt turbulenciánk kétszer is, egyszer abba kellett hagyni az ebéd kiosztást, mert szólt a kapitány, hogy üljünk le, meg hát azért ők sem hagyták, hogy tétlenül üljek…J (Meg két-három esetben gyakorolhattam a problémamegoldó készségemet is) De azért cukik voltak. Az egyik idősebb utas pl. mikor szedtem össze a tálcáját, láttam, hogy hajtogatott a szalvétájából egy virágot, és beletette a mini borosüvegébe. Mondta, hogy ezt nekem hajtogatta. Hát nem éééédeees??? Imádtam!
Most meg itthon vagyok, van 3 szabadnapom, igyekszem élni kicsit!:) Konkrét tervem nincs még, de ismertekJ.
Legyetek jók, mindenkinek szép, mozgalmas és élménydús 42. hetet!
Manchester után írok újra!
Pussz J
PS: Jaaaa, azt majdnem elfelejtettem mesélni, hogy képzeljétek, tegnap a hazafelé úton ahogy pakoltam a konyha részen, sikerült úgy bevernem a fejem, hogy keletkezett rajta egy púp…L Még mindig megvan, úgyhogy mostantól hívjatok nyugodtan „púpos”-nakJ
Szerintem Ti sem hiszitek el, hogy már megint frissül a blogom… Basszus, nem győzöm írni a beszámolókat.:)
Szóval, mi is történt velem a múlt héten???
Igazság szerint végig dolgoztam. Ha jól emlékszem, pont a Bombay előtti nap írtam Nektek, igaz? Aztán még volt másik két Indiám is sorban, gyönyörű volt…J
Az indiaiak megint hozták a formájukat, az excuse me, a please és a thank You kifejezések számukra ismeretlenek, a csettintés és a „halloooo”-zás a figyelemfelkeltési módszerük. De nem baj, mert már tudom milyenek, tudom hogyan reagáljak rájuk, úgyhogy nem volt sírás, nem volt kiakadás, minden ok volt. Mostmár nem félek ezektől a járatoktól sem! J Az első rossz élmény miatt kicsit tartottam tőle, de mostmár a zsebemben vannakJ.
Hehe, képzeljétek, sokan nem tudják hogyan kell leöblíteni a wc-t. Az egyik úton fogtam az egyik kedves utast, akit hallottam hogy nem öblítette le, és megtanítottam. Megmondtam neki, hogy ott van az a kis, de annál feltűnőbb gomb („PRESS to flush” felirattal), nah, azt kell megnyomni. És láss csodát, eltűnik a cucc. Utána már nagyon ment neki. J Aztán mivel még kezet sem mosott, azt is megmutattam neki hogyan tud szappant kinyerni a flakonból, illetve vizet a csapból. Elterjedhetett a kabinban a hír, mert utána azért a többségnek nem okozott gondot a dolog. Így mindenki heppi volt. J Ezt amúgy az egyik cabin crew mondta, hogy kamatozó befektetés egyet-egyet elkapni és megtanítani hogyan kell használni a mosdót! Igaza volt! (Azt azért a becsület kedvéért hozzáteszem, hogy ez nem a Bombay járaton volt. Azért az mégiscsak egy főváros, nagyjából ott azért szocializálódtak az emberek…J Ez vagy Chennai volt, vagy Kochi, már nem emlékszem. Kezdenek kicsit összefolyni az utak)
De nem így London! Hát én imádom. Élni még mindig nem tudnék ott, ahhoz túl hideg van ott, de így egy-egy napokra bármikor szívesen! J
Reggel mikor megérkeztünk, kb. 7-8 közt, baromi hideg volt, azt mondták 5 fok. Látszott a lehelet, gondolkoztam, hogy vennem kellene kesztyűt is, mert kékek voltak az ujjaim, annyira fáztam, míg vártunk a buszra. Aztán gyorsan becsekkoltunk a szobába, reggeli, jó erős kávé, és nyakunkba vettük a várost, ezúttal 3-an. Sharina (Singapúr), Laetitia (Franciao) és én.
Először elmentünk a Nothing Hill-re, mert mindenképpen találkozni akartunk Hugh Granttel, de mint megtudtuk, azt a bizonyos filmet nem ott forgatták, hanem kb. 4 km-rel arrébb…J Szóval a londoni Nothing Hill metrómegálló átverés. J Mindenesetre szép volt, igazi kisvárosi hangulata volt ott a környéknek. Semmi 6-sávos út, semmi forgalmi dugó… Tetszett.
Aztán kitaláltuk, hogy menjünk el a Primark-ba, mert hogy ott milyen jól lehet shoppingolni, mert baromi olcsó. És tényleg. És még találtam szép cuccokat is! CsÉvi, neked igazi paradicsom lenne!:) Egyedül egy baj volt a hellyel. Baromi sokan voltak, és a próbafülke előtti sor (nem hazudok) kb. 60-70 m biztos volt. Úgyhogy gondoltuk azt nem várjuk meg… Inkább mentünk tovább. Aztán még mielőtt visszamentünk volna a hotelbe, megnéztük azt a bizonyos Hanslow-t, amiről az összes crew beszél. Mindenki általában csak oda megy, mert közel van, és tök jó boltok, éttermek vannak mindenfelé. És egyébként tényleg jó voltJ.
Képzeljétek, odajött hozzánk valami aktivista, kérdezte, hogy honnan jöttünk? Válasz: Szingapúr, Magyarország, Franciaország… J A csajnak kikerekedett a szeme: „Akkor meg mi a fenét csináltok Ti itt együtt???” J Vicces volt.
Aztán visszafelé úton képzeljétek, egész jófejek voltak az utasok. Ok, nem unatkoztam, mert volt turbulenciánk kétszer is, egyszer abba kellett hagyni az ebéd kiosztást, mert szólt a kapitány, hogy üljünk le, meg hát azért ők sem hagyták, hogy tétlenül üljek…J (Meg két-három esetben gyakorolhattam a problémamegoldó készségemet is) De azért cukik voltak. Az egyik idősebb utas pl. mikor szedtem össze a tálcáját, láttam, hogy hajtogatott a szalvétájából egy virágot, és beletette a mini borosüvegébe. Mondta, hogy ezt nekem hajtogatta. Hát nem éééédeees??? Imádtam!
Most meg itthon vagyok, van 3 szabadnapom, igyekszem élni kicsit!:) Konkrét tervem nincs még, de ismertekJ.
Legyetek jók, mindenkinek szép, mozgalmas és élménydús 42. hetet!
Manchester után írok újra!
Pussz J
PS: Jaaaa, azt majdnem elfelejtettem mesélni, hogy képzeljétek, tegnap a hazafelé úton ahogy pakoltam a konyha részen, sikerült úgy bevernem a fejem, hogy keletkezett rajta egy púp…L Még mindig megvan, úgyhogy mostantól hívjatok nyugodtan „púpos”-nakJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése