Hölgyeim és Uraim,
Élőben jelentkezem Abu Dhabiból, ahol a napokban igen különös eseményeknek lehettünk tanúi. De mielőtt belefognék a történetek ismertetésébe, kérek mindenkit, készüljön kávéval, teával, kólával, pop corn-nal, mert ez kicsit hosszabb lélegzetvételű lesz, mint az eddigiek.
Szóval, megint nem is tudom hol kezdjem… Talán legyen megint időrendben, tudjátok, az egyszerűség kedvéért.
A londoni karácsony után Moszkva következett. Nem tudom ki volt már ott, ki nem, engem kicsit emlékeztetett Budapestre. Különösen a belvárosi dugó 4-6 közt… 2,5 órába telt elérni a reptérről a hotelig. Huh, borzalmas… De meg a metró is hasonlít, majdnem ugyanolyanok a metrókocsik…J Az út amúgy nem volt rossz, kevés utasunk volt, kb. huszonvalamennyi, ki lehetett bírni. J De amikor odaértünk, és kiléptünk a terminálról… HUHHHHH, hát azt senkinek nem kívánom, amit akkor éreztem. Az igazi csontig hatoló hideg… brrrrrr….. És hát nekünk annyira nem meleg az egyenruhánk, ugye… Van elvileg egy kabát, amit ad az Etihad, de az egyáltalán nem tart melegen, és igen nehéz. Úgyhogy inkább nem cipeltem (ahogy senki más sem), de tényleg baromi rossz volt, kiléptünk a kapun, és amíg elértünk (elcsúszkáltunk, mondjuk inkább így) a buszhoz, addig lefagytak a lábujjaim meg a kezem, meg az orrom is. -7, -8 fok volt kb akkor. De mindegy, lényeg, hogy megérkeztünk, becsekkoltunk a hotelbe, mondanom sem kell, egyből forró fürdő következett, és utána senki nem lett volna képes rávenni, hogy menjek ki aznap este még egyszer abba a hidegbe. De megegyeztünk a többiekkel, hogy másnap mindenképp kimegyünk a városba, mindenkinek ez volt az első útja Moszkvába. Szóval másnap reggel találkoztunk, indulás. Szerencsére az elsőtisztünk, meg 2 lány beszélt oroszul, ez kicsit megkönnyítette a helyzetünket, máskülönben nem is tudom hogy boldogultunk volna. Utunk természetesen a Vörös térre vitt, ami nem is olyan nagy, mint ahogy elképzeltem, viszont legalább szép, és legalább -100 foknak éreztem a hőmérsékletet (pedig azt mondták, hogy nem volt -8 fok alatt… HAZUDTAK!!!!!! EZ TUTIIIII!!!!)! De lényeg, hogy van egy bizonyos hangulata a térnek, amit érdemes mindenképp megtapasztalni. Képzeljétek, volt ott egy ál-Sztálin, meg ilyen beöltözött emberek, lehetett velük fotózkodni, de csak pénzért. 200 Rubel egy fotó… Jó kis kereseti lehetőség, nemigaz?:) Mindenesetre körbejártuk a helyet, de aztán már annyira fáztunk, hogy be kellett mennünk egy fedett helyre. Pont odaértünk a Szent Vasilij Bazilikához, úgyhogy bementünk, körbenéztünk. Igazából semmi különös, egy régi épület, templom, tele mindenféle hozzávalóval. Szentes képek, meg minden. De megintcsak azt mondom, hogy ha valaki ott jár, mindenképp menjen be, ha már ott van, ne hagyja ki, mert érdekes. Ahogy ott végeztünk, és kimentünk újra a hidegbe, rájöttünk, hogy ez nem jó, úgyhogy bementünk a legközelebbi bevásárlóközponba, ami szintén ott volt a téren. Ott jó meleg volt, beültünk ebédelni egy helyre, ami ilyen menza szerű volt, de tele volt helyiekkel, szóval gondoltuk ez nem lehet rossz. Ettem borsch-ot, ami cékla-káposzta levesJ. Finom volt, meg nagyon jól esett. A többiek ittak vodkát is, ha már Oroszországban vagyunk?!?!:) És mielőtt még valaki megvádolna, hogy „Jah, a többiek… HEHE… „, én tényleg nem ittam. Ebéd után még el akartunk menni valami színházhoz, ami állítólag nagyon szép épület, de nem lehet bemenni, és csak egy megállóra van a Vörös tértől, de már úgy eltöltöttük az időt, hogy besötétedett, és kezdett még hidegebb lenni. Úgyhogy csak vásároltunk Matruskát, meg ilyen helyi cuccokat a Vörös téri árusoktól, aztán mentünk inkább vissza a hotelbe. Úgyhogy nagyjából ennyi volt a moszkvai kirándulásom az első alkalommal. De megyek megint két hét múlva… lehet megnézem azt a színházat. J
Aztán másnap, 31-én reggel 11.30-kor volt indultunk a hotelből (helyi idő szerint), és úgy volt, hogy Abu Dhabi idő szerint este 9-kor landolunk. Úgy volt, hogy ezután megyek Shakira koncertre. De amint kiértünk a reptérre, és közölték, hogy a repülő egy órás késéssel indult Abu Dhabiból, és nekünk is legalább egy órás késéssel kell számolnunk, akkor már tudtam, hogy búcsút inthetek a koncertnek.:( Na mindegy, gondoltam itt Mussaffában, ahol mostmár lakom biztos lesz valami party, majd csatlakozom valahová. De annyira nem jött ez sem össze, merthogy végülis 1,5 órás késéssel indultunk, és mire elértük Abu Dhabit, akkora köd lett itt, hogy nem tudtunk leszállni. A láthatósági limit 200 m, amíg még a pilóták leszállhatnak, hát itt kb. 50 m volt. Szóval átirányítottak minket Al Ainba, ami Dubaitól kicsit messzebb van, ott landoltunk végül 23.45 kor. Úgyhogy az éjfelet a repülőgépen töltöttem, Al Ainban, éppen szállítottuk le az utasokat az Al Ain-i terminálra. Jah, nem is mondtam, visszafelé úton tele voltunk. Gondolhatjátok, a kedves orosz utasaink már onboard berúgtak, aztán ahogy leszálltunk, és kimentek a terminálra, a Duty Free nyitva volt (nem is értem, hogy hogy, vagy miért???), úgyhogy még vásároltak pezsgőt, meg mindenféle alkoholt, és ők ott buliztak. Viseltek Mikulás sapkát, meg sikítoztak, meg táncoltak meg minden… Mi meg a repülőn vártuk az infókat, hogy mikor mehetünk vissza Abu Dhabiba... hajnali 3 előtt kicsivel kaptuk az infót, hogy a köd kicsit feloszlott, a láthatóság már 200 m, mehetünk. Ok, visszaszállítottuk az utasokat, felszálltunk, de mire odaértünk Abu Dhabi fölé, a köd újra leszállt, láthatóság 175 m. Basszus, a 18 perces repülőút nekünk 1,5 órát tartott, mert ott kellett körözni a város felett, amíg a köd megint kicsit jobb lesz. Aztán egyszer csak kaptak engedélyt lentről a pilóták, hogy leszállhatunk, és ők leszálltak. De szerintem kicsit amúgy csaltak, mert mikor kiléptünk a repülőgépből, nem láttuk a mellettünk lévő másik repülőt, akkora volt a köd. De tényleg, nem hazudok, ekkora ködöt én még soha nem láttam. Nagyon durva volt. Úgyhogy teljes tiszteletem a svéd Eric-é és az amerikai Murrad-é, akik épségben lehozták a gépet ilyen időben. Lényeg, hogy landoltunk reggel 4.30 és 5 közt valahogy, leszállítottuk az utasokat, kiléptünk a terminálról, sehol egy busz, aki elvitt volna minket. Képzeljétek, a transportation elfeledkezett rólunk. Mert ugye nem előre tisztázott időben landoltunk, meg hát ugye Al Ainból jöttünk, és nem számítottak ránk. Úgyhogy mondták, hogy ok, akkor menjünk taxival. Felmentünk a taxi-standhoz, de ott egészen hosszú sor volt, a taxik vitték az utasokat a hotelekbe. Hiába van az Etihadnak szerződése a taxicéggel, még 1 órát kellett várni míg megérkezett az autónk. Úgyhogy végülis nagy nehezen január 1-jén 6.45 körül hazaértem a lakásba. Gondolhatjátok, kimerülten bezuhantam az ágyba, és pillanatok alatt elaludtam. Ennyit a „Boldog Új Évről…” Jól kezdődött nekem… Jah, várjatok, a legjobbat még nem is mondtam. Nekem még aznap este, vagyis jan1-jén este volt egy járatom Muscatba. És képzeljétek, nem törölték, nekem kellett mennem. Reménykedtem, hogy ezután a nap után leszednek a járatról, hagynak pihenni, de nem. Úgyhogy még 1-jén mentem megint repülni. Így az ünneplés mondjuk úgy, hogy „elmaradt”… De mindegy, majd bepótolom jövőre… Remélem…
Ennyit a moszkvai utamról, illetve az újévi mulatságról. De még történt más is, egy egészen szomorú esemény. Az egészről úgy szereztem tudomást, hogy a rádión, de az összesen ugyanaz a zene ment, egy egészen szomorú, majdnem sírós zene. Nem is értettem hogy mi van, biztos tönkrement a rádió, nem lehet minden adón ugyanaz… De de. Lehet. Mégpedig azért, mert az Egyesült Arab Emirátusok egyik Emirátusának Sejkje meghalt 1-jén, vagy 2-án. Nem tudom pontosan, és ezért most mindenki gyászol. Képzeljétek, abban az Emirátusban egy hétig tart (nem mennek dolgozni, minden iroda, hivatal zárva van), itt, Abu Dhabiban csak 3 nap. Így történhetett meg az, hogy ma jelentkezem. Ma akartam ugyanis intézni a tesómék vízumát, de ma van a gyász harmadik napja, úgyhogy semmi nincs nyitva. Nem terveztem mára semmi mást, úgyhogy most van időm írni Nektek, meg beszámolni végre hogyan is zajlott minden az elmúlt napokban. De hál istennek még holnap is szabadnapom van, és holnap már nyitnak a hivatalok, úgyhogy meg fogom tudni oldani az intézkedést is.
Hát igen, nagyjából ennyi történt. Azért bízom benne, hogy a babona nem él, és a 2009-es évem jobb lesz összességében, mint ahogy indult…
Remélem azért Nektek kicsit jobban sikerült, az alkalomhoz méltóan ünnepeltetek, koccintottatok, meg ettetek virslit este, meg elsején lencsét!:)
Jaaa, képzeljétek, még kb. egy hét, és letelik a próbaidőm. Durva nem, hogy már fél éve itt vagyok. Úgy telik az idő, hihetetlen hogy rohan…
Mielőtt megyek, csak még egy dolgot szeretnék megosztani Veletek. Valamelyik nap beszélgettünk az egyik barátommal Magyarországról, Budapestről, Szentesről, családról, barátokról, és mutattam neki képeket. És csak akarom, hogy tudjátok, baromi büszke vagyok Rátok, és hogy hiányoztok!!!!
Legyetek jók, és mindenféle jókat kívánok a 2009-es évre!
Élőben jelentkezem Abu Dhabiból, ahol a napokban igen különös eseményeknek lehettünk tanúi. De mielőtt belefognék a történetek ismertetésébe, kérek mindenkit, készüljön kávéval, teával, kólával, pop corn-nal, mert ez kicsit hosszabb lélegzetvételű lesz, mint az eddigiek.
Szóval, megint nem is tudom hol kezdjem… Talán legyen megint időrendben, tudjátok, az egyszerűség kedvéért.
A londoni karácsony után Moszkva következett. Nem tudom ki volt már ott, ki nem, engem kicsit emlékeztetett Budapestre. Különösen a belvárosi dugó 4-6 közt… 2,5 órába telt elérni a reptérről a hotelig. Huh, borzalmas… De meg a metró is hasonlít, majdnem ugyanolyanok a metrókocsik…J Az út amúgy nem volt rossz, kevés utasunk volt, kb. huszonvalamennyi, ki lehetett bírni. J De amikor odaértünk, és kiléptünk a terminálról… HUHHHHH, hát azt senkinek nem kívánom, amit akkor éreztem. Az igazi csontig hatoló hideg… brrrrrr….. És hát nekünk annyira nem meleg az egyenruhánk, ugye… Van elvileg egy kabát, amit ad az Etihad, de az egyáltalán nem tart melegen, és igen nehéz. Úgyhogy inkább nem cipeltem (ahogy senki más sem), de tényleg baromi rossz volt, kiléptünk a kapun, és amíg elértünk (elcsúszkáltunk, mondjuk inkább így) a buszhoz, addig lefagytak a lábujjaim meg a kezem, meg az orrom is. -7, -8 fok volt kb akkor. De mindegy, lényeg, hogy megérkeztünk, becsekkoltunk a hotelbe, mondanom sem kell, egyből forró fürdő következett, és utána senki nem lett volna képes rávenni, hogy menjek ki aznap este még egyszer abba a hidegbe. De megegyeztünk a többiekkel, hogy másnap mindenképp kimegyünk a városba, mindenkinek ez volt az első útja Moszkvába. Szóval másnap reggel találkoztunk, indulás. Szerencsére az elsőtisztünk, meg 2 lány beszélt oroszul, ez kicsit megkönnyítette a helyzetünket, máskülönben nem is tudom hogy boldogultunk volna. Utunk természetesen a Vörös térre vitt, ami nem is olyan nagy, mint ahogy elképzeltem, viszont legalább szép, és legalább -100 foknak éreztem a hőmérsékletet (pedig azt mondták, hogy nem volt -8 fok alatt… HAZUDTAK!!!!!! EZ TUTIIIII!!!!)! De lényeg, hogy van egy bizonyos hangulata a térnek, amit érdemes mindenképp megtapasztalni. Képzeljétek, volt ott egy ál-Sztálin, meg ilyen beöltözött emberek, lehetett velük fotózkodni, de csak pénzért. 200 Rubel egy fotó… Jó kis kereseti lehetőség, nemigaz?:) Mindenesetre körbejártuk a helyet, de aztán már annyira fáztunk, hogy be kellett mennünk egy fedett helyre. Pont odaértünk a Szent Vasilij Bazilikához, úgyhogy bementünk, körbenéztünk. Igazából semmi különös, egy régi épület, templom, tele mindenféle hozzávalóval. Szentes képek, meg minden. De megintcsak azt mondom, hogy ha valaki ott jár, mindenképp menjen be, ha már ott van, ne hagyja ki, mert érdekes. Ahogy ott végeztünk, és kimentünk újra a hidegbe, rájöttünk, hogy ez nem jó, úgyhogy bementünk a legközelebbi bevásárlóközponba, ami szintén ott volt a téren. Ott jó meleg volt, beültünk ebédelni egy helyre, ami ilyen menza szerű volt, de tele volt helyiekkel, szóval gondoltuk ez nem lehet rossz. Ettem borsch-ot, ami cékla-káposzta levesJ. Finom volt, meg nagyon jól esett. A többiek ittak vodkát is, ha már Oroszországban vagyunk?!?!:) És mielőtt még valaki megvádolna, hogy „Jah, a többiek… HEHE… „, én tényleg nem ittam. Ebéd után még el akartunk menni valami színházhoz, ami állítólag nagyon szép épület, de nem lehet bemenni, és csak egy megállóra van a Vörös tértől, de már úgy eltöltöttük az időt, hogy besötétedett, és kezdett még hidegebb lenni. Úgyhogy csak vásároltunk Matruskát, meg ilyen helyi cuccokat a Vörös téri árusoktól, aztán mentünk inkább vissza a hotelbe. Úgyhogy nagyjából ennyi volt a moszkvai kirándulásom az első alkalommal. De megyek megint két hét múlva… lehet megnézem azt a színházat. J
Aztán másnap, 31-én reggel 11.30-kor volt indultunk a hotelből (helyi idő szerint), és úgy volt, hogy Abu Dhabi idő szerint este 9-kor landolunk. Úgy volt, hogy ezután megyek Shakira koncertre. De amint kiértünk a reptérre, és közölték, hogy a repülő egy órás késéssel indult Abu Dhabiból, és nekünk is legalább egy órás késéssel kell számolnunk, akkor már tudtam, hogy búcsút inthetek a koncertnek.:( Na mindegy, gondoltam itt Mussaffában, ahol mostmár lakom biztos lesz valami party, majd csatlakozom valahová. De annyira nem jött ez sem össze, merthogy végülis 1,5 órás késéssel indultunk, és mire elértük Abu Dhabit, akkora köd lett itt, hogy nem tudtunk leszállni. A láthatósági limit 200 m, amíg még a pilóták leszállhatnak, hát itt kb. 50 m volt. Szóval átirányítottak minket Al Ainba, ami Dubaitól kicsit messzebb van, ott landoltunk végül 23.45 kor. Úgyhogy az éjfelet a repülőgépen töltöttem, Al Ainban, éppen szállítottuk le az utasokat az Al Ain-i terminálra. Jah, nem is mondtam, visszafelé úton tele voltunk. Gondolhatjátok, a kedves orosz utasaink már onboard berúgtak, aztán ahogy leszálltunk, és kimentek a terminálra, a Duty Free nyitva volt (nem is értem, hogy hogy, vagy miért???), úgyhogy még vásároltak pezsgőt, meg mindenféle alkoholt, és ők ott buliztak. Viseltek Mikulás sapkát, meg sikítoztak, meg táncoltak meg minden… Mi meg a repülőn vártuk az infókat, hogy mikor mehetünk vissza Abu Dhabiba... hajnali 3 előtt kicsivel kaptuk az infót, hogy a köd kicsit feloszlott, a láthatóság már 200 m, mehetünk. Ok, visszaszállítottuk az utasokat, felszálltunk, de mire odaértünk Abu Dhabi fölé, a köd újra leszállt, láthatóság 175 m. Basszus, a 18 perces repülőút nekünk 1,5 órát tartott, mert ott kellett körözni a város felett, amíg a köd megint kicsit jobb lesz. Aztán egyszer csak kaptak engedélyt lentről a pilóták, hogy leszállhatunk, és ők leszálltak. De szerintem kicsit amúgy csaltak, mert mikor kiléptünk a repülőgépből, nem láttuk a mellettünk lévő másik repülőt, akkora volt a köd. De tényleg, nem hazudok, ekkora ködöt én még soha nem láttam. Nagyon durva volt. Úgyhogy teljes tiszteletem a svéd Eric-é és az amerikai Murrad-é, akik épségben lehozták a gépet ilyen időben. Lényeg, hogy landoltunk reggel 4.30 és 5 közt valahogy, leszállítottuk az utasokat, kiléptünk a terminálról, sehol egy busz, aki elvitt volna minket. Képzeljétek, a transportation elfeledkezett rólunk. Mert ugye nem előre tisztázott időben landoltunk, meg hát ugye Al Ainból jöttünk, és nem számítottak ránk. Úgyhogy mondták, hogy ok, akkor menjünk taxival. Felmentünk a taxi-standhoz, de ott egészen hosszú sor volt, a taxik vitték az utasokat a hotelekbe. Hiába van az Etihadnak szerződése a taxicéggel, még 1 órát kellett várni míg megérkezett az autónk. Úgyhogy végülis nagy nehezen január 1-jén 6.45 körül hazaértem a lakásba. Gondolhatjátok, kimerülten bezuhantam az ágyba, és pillanatok alatt elaludtam. Ennyit a „Boldog Új Évről…” Jól kezdődött nekem… Jah, várjatok, a legjobbat még nem is mondtam. Nekem még aznap este, vagyis jan1-jén este volt egy járatom Muscatba. És képzeljétek, nem törölték, nekem kellett mennem. Reménykedtem, hogy ezután a nap után leszednek a járatról, hagynak pihenni, de nem. Úgyhogy még 1-jén mentem megint repülni. Így az ünneplés mondjuk úgy, hogy „elmaradt”… De mindegy, majd bepótolom jövőre… Remélem…
Ennyit a moszkvai utamról, illetve az újévi mulatságról. De még történt más is, egy egészen szomorú esemény. Az egészről úgy szereztem tudomást, hogy a rádión, de az összesen ugyanaz a zene ment, egy egészen szomorú, majdnem sírós zene. Nem is értettem hogy mi van, biztos tönkrement a rádió, nem lehet minden adón ugyanaz… De de. Lehet. Mégpedig azért, mert az Egyesült Arab Emirátusok egyik Emirátusának Sejkje meghalt 1-jén, vagy 2-án. Nem tudom pontosan, és ezért most mindenki gyászol. Képzeljétek, abban az Emirátusban egy hétig tart (nem mennek dolgozni, minden iroda, hivatal zárva van), itt, Abu Dhabiban csak 3 nap. Így történhetett meg az, hogy ma jelentkezem. Ma akartam ugyanis intézni a tesómék vízumát, de ma van a gyász harmadik napja, úgyhogy semmi nincs nyitva. Nem terveztem mára semmi mást, úgyhogy most van időm írni Nektek, meg beszámolni végre hogyan is zajlott minden az elmúlt napokban. De hál istennek még holnap is szabadnapom van, és holnap már nyitnak a hivatalok, úgyhogy meg fogom tudni oldani az intézkedést is.
Hát igen, nagyjából ennyi történt. Azért bízom benne, hogy a babona nem él, és a 2009-es évem jobb lesz összességében, mint ahogy indult…
Remélem azért Nektek kicsit jobban sikerült, az alkalomhoz méltóan ünnepeltetek, koccintottatok, meg ettetek virslit este, meg elsején lencsét!:)
Jaaa, képzeljétek, még kb. egy hét, és letelik a próbaidőm. Durva nem, hogy már fél éve itt vagyok. Úgy telik az idő, hihetetlen hogy rohan…
Mielőtt megyek, csak még egy dolgot szeretnék megosztani Veletek. Valamelyik nap beszélgettünk az egyik barátommal Magyarországról, Budapestről, Szentesről, családról, barátokról, és mutattam neki képeket. És csak akarom, hogy tudjátok, baromi büszke vagyok Rátok, és hogy hiányoztok!!!!
Legyetek jók, és mindenféle jókat kívánok a 2009-es évre!
Illetve van még egy fontos közlendőm: Bea, isten éltessen még egyszer!:) Nagyon sok boldog szülinapot!!!!
PUSZIK
n
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése