Sziasztok Dragaim,
Szoval akkor ime az igert “Kiwi” beszamoloJ
Eloszor is: az egesz Uj-Zeland egy nagy falu. Erre a megallapitasra eloszor az elso nap jutottunk. Majd a masodik nap, es minden nap az ott tartozkodasunk alatt.
Januar 26-an erkeztunk ottani ido szerint este 6 korul Christchurchbe, a deli-sziget legnagyobbnak mondott varoskajaba. 340ezer lakosaval tenyleg kiterjedt, de kozel sincs varos-hangulata. Inkabb kisvaros. Vagy faluJ. Amikor odaertunk sikerult egy busszal szerencsesen megkozelitenunk a hatizsakos szallast, amit Abu Dhabibol az indulas elott a repterrol (jol, gondosan elore tervezve, atgondoltanJ) idoben lefoglaltunk. De az odaut alatt talan ket kezunkon meg tudtuk szamolni hany autoval is talalkoztunk, es hogy hany ember jarkalt az utcakon, ahhoz sem kell extra fejszamolo tudomany….
Mindenesetre meg akkor nekiindultunk a varoskanak, szetneztunk a Chatedral-teren, ami a foter (semmi nem volt ott, csak egy templom…), meg probaltunk egy nyitva levo ettermet talalni, hogy vegre valami ertelmes harapnivalohoz jussunk. Hat ezzel is akadtak nehezsegeink, alig volt valami nyitva du 6 utan. Na mindegy, gondoltuk akkor ugyis faradtak vagyunk, menjunk vissza a szallasra aludni, es masnap reggel mindent megtervezunk. Igy is lett. 27en bementunk a varos legnagyobb programszervezo, es turista-informacios irodajaba, es az ottani alkalmazottakkal kozosen, hatalmas erofeszitesek aran kitalaltuk, hogy mit is kellene csinalnunk ez alatt a 10 nap alatt, ami rendelkezesunkre allt.(Nem sok, lassuk be. De javunkra legyen mondva, hogy a maximumot hoztuk ki belole szerintemJ ). Szoval, eldontottuk, hogy autot berelunk, mert ha busszal utazunk, azzal telik el az ott tartozkodasunk fele, hogy cammogunk a buszhoz, rajta ulunk, vagy bandukolunk a busztol a szallas fele. Nem jo. Ezt az meg tudja csinalni, akinek van ideje. 5-6 honapra jonnek ugyanis az emberek altalaban Uj-Zelandra… Kicsit ciki is volt mondani, hogy hat igen, nekunk csak 10 napunk van… dehat mit van mit tenni???
Szoval: auto. Ez mind rendben is van, csakhogy en otthon hagytam a jogsimat, gondolvan, hogy ok ugyis a rossz oldalon vezetnek, mi ugysem berlunk autot. Ugyhogy szegeny Zsofikamon volt asor, hogy eldontse: bevallalja-e hogy vegig vezet, vagy sem? De egy igazi hos volt, es bevallaltaJ. Orok hala erte! Egy igazi kis cuki, rozsaszinu, 3ajtos toyota yarist kaptunkJ, azzal szeltuk Uj-Zeland utjait. Egyebkent jo utjaik vannak. Max 2 savos, egy oda, egy vissza. Neha beraknak elozo savot, hogy ha nagy kamionok mennek hegyeken volgyeken, a kisebb de erosebb autok le tudjak azert neha elozni. Ez hasznosnak bizonyult:)
Az auto megvan, akkor mar csak azt kell eldonteni hova megyunk. Elso megallo meg aznap delutan Kaikoura volt, ahol azt olvastuk, hogy szep kis seta-lehetosegek vannak a hegyekben, illetve foka-csaladokat lehet nezni a tengerparton. Meg esetleg balna-nezes. Fokakat lattunk sokat. Kozelrol. De ki volt irva, h 10m-t minimum hagyni kell.Szoval kb. Ilyen kozelsegrol sikerult fotozni oket. Balnakat viszont nem mentunk el nezni, mert iszonyu arat kertek volna erte, nem lattuk ertelmet hogy 140 dollart fizessunk egy fel oras hajoutert, ahonnan is messzirol lathattuk volna a balna hatat, ha nagy szerencsenk van, az uszonyat. Ennek ellenere Kaikoura nagyon kis picike varoska, szep kornyezettel, kb. Egy foutcacskaval, hegyekkel, a hegyeken mezokkel, a mezokon tehenekkel meg baranyokkal a hegyek mellett tengerparttal, a tengerparton fokakkal. Ezt mind felfedeztuk, ugyhogy el is indultunk a 3. allomasunkra: Nelsonba. Nelson szinten egy nagyon pici varosocska, ahol maganak a varosnak nincsenek is kulonosebben kiemelt nevezetessegei, inkabb a mellette levo Nelson Lakes National Park volt az, ami odavonzotta a latogatokat. Mi is elmentunk oda, setaltunk is egy jo nagyot, (kezdok, mint mi ezt mondjuk mar akar turanak is nevezhetnekJ ), csinaltunk sok fotot, es amuldoztunk, hogy milyen szep a kornyek. Majd megneztuk azert Nelsont mint kisvarost is. Igazi Szentes hangulatom is tamadt tole. Volt a varos kozepen egy kis patakocska, mint nalunk a Kurca. Korulotte gondosan rendben tartott fuves resz, meg sok fa (ugy ahogy a Kurca mellett a Ligetnel). Mellett volt egy gyonyoru park, kulon rozsakerttel, (ezt a Szechenyi-Ligettel azonositottam be, habar teruletileg, novenygazdagsagilag es karbantartottsagilag sem lehet egy lapon emlegetni oket). Majd megtalaltuk a varosi Muveszeti Kozpontot, ami epuletileg gyonyoru volt, de mar sajnos zarva volt, mikor mentunk volna. Erre nem talaltam szentesi megfelelot, mert ilyen kastelyszeru epulet volt, szurke kovekbol felepitve. Jol nezett ki nagyon. J De mindenesetre az egesz hely valahogy otthonra emlekeztetett. J
Aztan innen indultunk Marahau-ba, ami az Abel Tasman National Park bejarata elotti utolso falucska. Itt gyakorlatilag semmi nincs, az egesz varos lakossaga kb. 30 fo, akkor mar sokat mondtam, es mindenki a nemzeti parkba erkezo turistakkal foglalkozik. Valaki a vizitaxi-t szervezi, valaki vezeti, valaki a kajak turakat vezet, valaki fotozza a megerkezoket, valaki a varos 2 ettermebol az egyikben pincer, valaki informacios pultos, es ennyi. J Helyes kis telepules volt ez is azert. Innen mi ugy dontottunk az a legjobb, ha vizitaxival megyunk a legtavolabbi pontra, ahova csak lehet (43km-re Marahautol), es onnan setalunk vissza. 2 napot adtunk magunknak, eleg eroltetett menet is volt… Merthogy nem ugy van am, hogy csak ugy ott setalunk-setalunk a tengerpart melletti hegyeken az erdoben, es kesz. Le-fel, ujra le, ujra fel, aztan mikor leerunk a beachre, figyelni kell az apalyt, dagalyt, mert voltak olyan szakaszok, ahol csak apalykor lehetett atkelni. Nah, azok nagyon kemenyek voltak.
A legeszakibb pont, ahova fel tudtunk menni, Totaranui volt, ahonnan kb. Masfel ora alatt le is ertunk az elso ilyen szakaszhoz (Awaroa-hoz). De mi ott voltunk mar fel 1-kor, mig az apaly csak delutan 4 korul engedett minket atkelni. Szoval akkor visszatrappoltunk egy 30 perces utat, ahol elotte lattunk egy szep tengerpartot, ott kicsit napozgattunk, megebedeltunk, pihengettunk (jaaa, amugy a nemzeti parkban semmi nincs, ugyhogy mindent cipelnunk kellett magunkkal, ket napi kajat, ruhat, vizet, takarot, mindent. Szoval minden egyes evessel kicsit konnyebb lett a taska Hal istennnekJ ). 4 orara visszamentunk az apalyos szakaszhoz, ahonnan addigra valoban eltunt a viz, es siman at tudtunk menni. Vagyis annyira nem siman, mert nagyon mocsaras ilyenkor azert a fold, es a ciponkkel nem akartunk belesuppedni. Nem is beszelve arrol, hogy voltak azert olyan reszek, ahol meg jo combkozepig jartunk a vizben. En. Zsofikam meg szegenykem… hat, o alacsonyabb… O volt, h furdoruhaban jott egy ideig… Szoval lenyeg, h mezitlab mentunk. Szerintetek mennyi kagylo van egy tenger aljan? Meg mennyi rakocska? Hat mi most lattuk… NAGGGYOOOON DURVAAAA…. Rengeteg. Es mezitlab nem volt annyira jo setalni rajtuk. De mindegy, tuleltukJ. Onnantol kezdve viszont meg hatra volt az aznapi turank 3\4-ed resze, mert elozoleg ennek a 43km-es szakasznak kb. A felenel foglaltunk egy ilyen erdei kishazban szallast. Nem tudom hanyan jartatok mar ilyenben, de az egesz haziko all 2 szobabol, az egyikben nehany asztal, ahol lehet reggelizni, vacsorazni, a masikban meg egymas alatt ket sorban vegig faltol falig deszkak, azon matracok. Azok voltak az agyak. Ha oriasorszagban lettunk volna, 2 egymas alatt levo polcnak vizualizaltam volna be. Mi meg azokon aludtunk… Jah, es hat eleg keson ertunk oda, 8 utan kicsivel, addigra mar csak az emeleti polcon volt hely… kenytelenek voltunk letrazni a sotetben. Merthogy villany sem volt. Jah, persze zuhanyzo sem. Vagyis volt valami kerti csap szeruseg, amit az emberek zuhanynak hasznaltak, de Zsofi elmondasa alapjan a viz homerseklete kb. A hutobol kivett vizevel volt egyenerteku. Brrrrrr…..Na mindegy, hosszu volt nagyon, de megcsinaltuk. Nagyon faradtak voltunk mar a vegere, egybol elaludtunk. Masnap koran keltunk, egyutt a nappal, es hajnalok hajnalan ujra utnak indultunk, mert meg egy jo feluton le kellett menni, es onnan kajakturank volt foglalva. Arra mondjuk nem szamitottunk, hogy valahogy ugy indultunk el, hogy epp elcsiptuk a reggeli apalyt, es at tudtunk kelni meg epppppen azon a szakaszon. Igy jo masfel oraval roviditettuk le az utunkat. Ez a masfel ora pont tokeletes volt arra, hogy az utana kovetkezo tengerparti reszen kifekudjunk pihenni kicsit es megszaritsuk a nadragjainkat, merthogy derekig vizesek lettunk… J
A kajaktura megint egy jo kis kihivas volt. Ahol eredetileg felvettek volna minket a kajakokkal, annyira hullamzott, h nem tudtunk onnan indulni. Jottek ertunk egy vizitaxival, felvettek, es egy masik obolbol inditottak utnak bennunket a kajakokkal. Ennek azert oszinten szolva orultunk. Elegge faradtak voltunk mar a kulon-kihivasokhoz. Megis kaptunk belole… Ugyanis mi a partszakaszrol vissza Marahau-ig fizettunk be a kajakturara, ehelyett eleveztunk az egyik kis szigetecskere, ott is neztunk fokakat (jajjjj, volt egy nagyon helyes, picike, akkor volt 1 honaposJ ), aztan at egy masik szigetecskere piheno gyanant (nah, hat mi mar itt keszen voltunk… nem vagyunk ugyanis karban annyira erosek…), es meg onnan indultunk el vissza Marahauba. Es ez meg nem volt eleg, hogy mar egyebkent is a teljes kimerultseg volt rajtunk (masfel napi meneteles, alig eves, plusz mar 3 oras kajakozas), meg a partnal kozoltek velunk, h mivel nagyon hullamzik, majd kulon instrukciokkal latnak el minket, hogy hogy menjunk ki, nehogy felboruljunk… micsodaaaa???? Jaaaa, hogy fel is borulhatunk??? A turavezeto latva, hogy nem voltunk olyan gyakorlottak, minket vitt ki eloszor, es mindig mondta, hogy mikor evezzunk nagyon elore, mikor evezzunk nagyon hatrafele (ezt akkor kellett, amikor a hullam annyira magas, hogy bezarodna egy kis csoben.) Ez meg egy jo kaland volt, de megusztuk beborulas nelkul, nagyon szepen landoltunk a partonJ Es mar ott is voltunk Marahauban. J Ujra.
Aztan levezeteskeppen meg elmentunk Hamner Springsbe, ahol egy termalfurdon kivul szinte semmi mas nem volt. Bukfurdohoz hasonlitanam leginkabb. Tenyleg, aki ott volt, az csak a furdo miatt ment oda. Meg persze a helyiek. Es ennyi. Gondolhatjatok milyen jol esett kiaztatni faradt csontjainkat a jo kis melegvizes medencekben. Pihenes utan pedig mar jonnunk is kellett vissza Christchurchbe, visszavinni az autot, majd indulni a repterre.
Onnan minden gond nelkul eljutottunk Sydneybe, de itt viszont sajnos 20 orat kellett varnunk az Etihad gepre. Ugyhogy ugy dontottunk, hogy kimegyunk a varosba, ott alszunk egyet, es jovunk vissza. Ezzel meg is voltunk, egy borzaszto szallason sikerult aludnunk, sracok, ha Sydney-be mentek, hatizsakos helyre, barhova menjetek, de a Sugar Shackba ne. Mindegy, tuleltuk, most itt vagyunk Sydneyben a repteren, varjuk az Etihados check-int-t, es nemsoka irany vissza Abu Dhabiba. Fuuu, azert jo lesz az is mar a sok utazas utan.
Ahogy megerkezem majd, egybol kozze is teszem ezt a bejegyzest. Onnan fogjatok tudni, h epsegben megerkeztemJ.
Szoval akkor addig is sok puszi Nektek!!!!!
Nah, meg is erkeztem, epsegben egeszsegben, ugyhogy kozze is teszem az elmenyeimetJ
Jah, es amig el nem felejtem, a februari programom:
Feb 6: USBY
Feb 7: SBY
Feb 8: SBY
Feb 9-12: Manchester
Feb 13-14: OFF
Feb 15-16: London
Feb 17-20: Johannesburg-Capetown-Johannesburg
Feb 21: AVLB
Feb 22-23: OFF
Feb 24-26: Sydney
Feb 27-28: OFF
Nem rossz, igaz?:)
Legyetek jok, imadlak Benneteket!!!
CUPPPPP
Szoval akkor ime az igert “Kiwi” beszamoloJ
Eloszor is: az egesz Uj-Zeland egy nagy falu. Erre a megallapitasra eloszor az elso nap jutottunk. Majd a masodik nap, es minden nap az ott tartozkodasunk alatt.
Januar 26-an erkeztunk ottani ido szerint este 6 korul Christchurchbe, a deli-sziget legnagyobbnak mondott varoskajaba. 340ezer lakosaval tenyleg kiterjedt, de kozel sincs varos-hangulata. Inkabb kisvaros. Vagy faluJ. Amikor odaertunk sikerult egy busszal szerencsesen megkozelitenunk a hatizsakos szallast, amit Abu Dhabibol az indulas elott a repterrol (jol, gondosan elore tervezve, atgondoltanJ) idoben lefoglaltunk. De az odaut alatt talan ket kezunkon meg tudtuk szamolni hany autoval is talalkoztunk, es hogy hany ember jarkalt az utcakon, ahhoz sem kell extra fejszamolo tudomany….
Mindenesetre meg akkor nekiindultunk a varoskanak, szetneztunk a Chatedral-teren, ami a foter (semmi nem volt ott, csak egy templom…), meg probaltunk egy nyitva levo ettermet talalni, hogy vegre valami ertelmes harapnivalohoz jussunk. Hat ezzel is akadtak nehezsegeink, alig volt valami nyitva du 6 utan. Na mindegy, gondoltuk akkor ugyis faradtak vagyunk, menjunk vissza a szallasra aludni, es masnap reggel mindent megtervezunk. Igy is lett. 27en bementunk a varos legnagyobb programszervezo, es turista-informacios irodajaba, es az ottani alkalmazottakkal kozosen, hatalmas erofeszitesek aran kitalaltuk, hogy mit is kellene csinalnunk ez alatt a 10 nap alatt, ami rendelkezesunkre allt.(Nem sok, lassuk be. De javunkra legyen mondva, hogy a maximumot hoztuk ki belole szerintemJ ). Szoval, eldontottuk, hogy autot berelunk, mert ha busszal utazunk, azzal telik el az ott tartozkodasunk fele, hogy cammogunk a buszhoz, rajta ulunk, vagy bandukolunk a busztol a szallas fele. Nem jo. Ezt az meg tudja csinalni, akinek van ideje. 5-6 honapra jonnek ugyanis az emberek altalaban Uj-Zelandra… Kicsit ciki is volt mondani, hogy hat igen, nekunk csak 10 napunk van… dehat mit van mit tenni???
Szoval: auto. Ez mind rendben is van, csakhogy en otthon hagytam a jogsimat, gondolvan, hogy ok ugyis a rossz oldalon vezetnek, mi ugysem berlunk autot. Ugyhogy szegeny Zsofikamon volt asor, hogy eldontse: bevallalja-e hogy vegig vezet, vagy sem? De egy igazi hos volt, es bevallaltaJ. Orok hala erte! Egy igazi kis cuki, rozsaszinu, 3ajtos toyota yarist kaptunkJ, azzal szeltuk Uj-Zeland utjait. Egyebkent jo utjaik vannak. Max 2 savos, egy oda, egy vissza. Neha beraknak elozo savot, hogy ha nagy kamionok mennek hegyeken volgyeken, a kisebb de erosebb autok le tudjak azert neha elozni. Ez hasznosnak bizonyult:)
Az auto megvan, akkor mar csak azt kell eldonteni hova megyunk. Elso megallo meg aznap delutan Kaikoura volt, ahol azt olvastuk, hogy szep kis seta-lehetosegek vannak a hegyekben, illetve foka-csaladokat lehet nezni a tengerparton. Meg esetleg balna-nezes. Fokakat lattunk sokat. Kozelrol. De ki volt irva, h 10m-t minimum hagyni kell.Szoval kb. Ilyen kozelsegrol sikerult fotozni oket. Balnakat viszont nem mentunk el nezni, mert iszonyu arat kertek volna erte, nem lattuk ertelmet hogy 140 dollart fizessunk egy fel oras hajoutert, ahonnan is messzirol lathattuk volna a balna hatat, ha nagy szerencsenk van, az uszonyat. Ennek ellenere Kaikoura nagyon kis picike varoska, szep kornyezettel, kb. Egy foutcacskaval, hegyekkel, a hegyeken mezokkel, a mezokon tehenekkel meg baranyokkal a hegyek mellett tengerparttal, a tengerparton fokakkal. Ezt mind felfedeztuk, ugyhogy el is indultunk a 3. allomasunkra: Nelsonba. Nelson szinten egy nagyon pici varosocska, ahol maganak a varosnak nincsenek is kulonosebben kiemelt nevezetessegei, inkabb a mellette levo Nelson Lakes National Park volt az, ami odavonzotta a latogatokat. Mi is elmentunk oda, setaltunk is egy jo nagyot, (kezdok, mint mi ezt mondjuk mar akar turanak is nevezhetnekJ ), csinaltunk sok fotot, es amuldoztunk, hogy milyen szep a kornyek. Majd megneztuk azert Nelsont mint kisvarost is. Igazi Szentes hangulatom is tamadt tole. Volt a varos kozepen egy kis patakocska, mint nalunk a Kurca. Korulotte gondosan rendben tartott fuves resz, meg sok fa (ugy ahogy a Kurca mellett a Ligetnel). Mellett volt egy gyonyoru park, kulon rozsakerttel, (ezt a Szechenyi-Ligettel azonositottam be, habar teruletileg, novenygazdagsagilag es karbantartottsagilag sem lehet egy lapon emlegetni oket). Majd megtalaltuk a varosi Muveszeti Kozpontot, ami epuletileg gyonyoru volt, de mar sajnos zarva volt, mikor mentunk volna. Erre nem talaltam szentesi megfelelot, mert ilyen kastelyszeru epulet volt, szurke kovekbol felepitve. Jol nezett ki nagyon. J De mindenesetre az egesz hely valahogy otthonra emlekeztetett. J
Aztan innen indultunk Marahau-ba, ami az Abel Tasman National Park bejarata elotti utolso falucska. Itt gyakorlatilag semmi nincs, az egesz varos lakossaga kb. 30 fo, akkor mar sokat mondtam, es mindenki a nemzeti parkba erkezo turistakkal foglalkozik. Valaki a vizitaxi-t szervezi, valaki vezeti, valaki a kajak turakat vezet, valaki fotozza a megerkezoket, valaki a varos 2 ettermebol az egyikben pincer, valaki informacios pultos, es ennyi. J Helyes kis telepules volt ez is azert. Innen mi ugy dontottunk az a legjobb, ha vizitaxival megyunk a legtavolabbi pontra, ahova csak lehet (43km-re Marahautol), es onnan setalunk vissza. 2 napot adtunk magunknak, eleg eroltetett menet is volt… Merthogy nem ugy van am, hogy csak ugy ott setalunk-setalunk a tengerpart melletti hegyeken az erdoben, es kesz. Le-fel, ujra le, ujra fel, aztan mikor leerunk a beachre, figyelni kell az apalyt, dagalyt, mert voltak olyan szakaszok, ahol csak apalykor lehetett atkelni. Nah, azok nagyon kemenyek voltak.
A legeszakibb pont, ahova fel tudtunk menni, Totaranui volt, ahonnan kb. Masfel ora alatt le is ertunk az elso ilyen szakaszhoz (Awaroa-hoz). De mi ott voltunk mar fel 1-kor, mig az apaly csak delutan 4 korul engedett minket atkelni. Szoval akkor visszatrappoltunk egy 30 perces utat, ahol elotte lattunk egy szep tengerpartot, ott kicsit napozgattunk, megebedeltunk, pihengettunk (jaaa, amugy a nemzeti parkban semmi nincs, ugyhogy mindent cipelnunk kellett magunkkal, ket napi kajat, ruhat, vizet, takarot, mindent. Szoval minden egyes evessel kicsit konnyebb lett a taska Hal istennnekJ ). 4 orara visszamentunk az apalyos szakaszhoz, ahonnan addigra valoban eltunt a viz, es siman at tudtunk menni. Vagyis annyira nem siman, mert nagyon mocsaras ilyenkor azert a fold, es a ciponkkel nem akartunk belesuppedni. Nem is beszelve arrol, hogy voltak azert olyan reszek, ahol meg jo combkozepig jartunk a vizben. En. Zsofikam meg szegenykem… hat, o alacsonyabb… O volt, h furdoruhaban jott egy ideig… Szoval lenyeg, h mezitlab mentunk. Szerintetek mennyi kagylo van egy tenger aljan? Meg mennyi rakocska? Hat mi most lattuk… NAGGGYOOOON DURVAAAA…. Rengeteg. Es mezitlab nem volt annyira jo setalni rajtuk. De mindegy, tuleltukJ. Onnantol kezdve viszont meg hatra volt az aznapi turank 3\4-ed resze, mert elozoleg ennek a 43km-es szakasznak kb. A felenel foglaltunk egy ilyen erdei kishazban szallast. Nem tudom hanyan jartatok mar ilyenben, de az egesz haziko all 2 szobabol, az egyikben nehany asztal, ahol lehet reggelizni, vacsorazni, a masikban meg egymas alatt ket sorban vegig faltol falig deszkak, azon matracok. Azok voltak az agyak. Ha oriasorszagban lettunk volna, 2 egymas alatt levo polcnak vizualizaltam volna be. Mi meg azokon aludtunk… Jah, es hat eleg keson ertunk oda, 8 utan kicsivel, addigra mar csak az emeleti polcon volt hely… kenytelenek voltunk letrazni a sotetben. Merthogy villany sem volt. Jah, persze zuhanyzo sem. Vagyis volt valami kerti csap szeruseg, amit az emberek zuhanynak hasznaltak, de Zsofi elmondasa alapjan a viz homerseklete kb. A hutobol kivett vizevel volt egyenerteku. Brrrrrr…..Na mindegy, hosszu volt nagyon, de megcsinaltuk. Nagyon faradtak voltunk mar a vegere, egybol elaludtunk. Masnap koran keltunk, egyutt a nappal, es hajnalok hajnalan ujra utnak indultunk, mert meg egy jo feluton le kellett menni, es onnan kajakturank volt foglalva. Arra mondjuk nem szamitottunk, hogy valahogy ugy indultunk el, hogy epp elcsiptuk a reggeli apalyt, es at tudtunk kelni meg epppppen azon a szakaszon. Igy jo masfel oraval roviditettuk le az utunkat. Ez a masfel ora pont tokeletes volt arra, hogy az utana kovetkezo tengerparti reszen kifekudjunk pihenni kicsit es megszaritsuk a nadragjainkat, merthogy derekig vizesek lettunk… J
A kajaktura megint egy jo kis kihivas volt. Ahol eredetileg felvettek volna minket a kajakokkal, annyira hullamzott, h nem tudtunk onnan indulni. Jottek ertunk egy vizitaxival, felvettek, es egy masik obolbol inditottak utnak bennunket a kajakokkal. Ennek azert oszinten szolva orultunk. Elegge faradtak voltunk mar a kulon-kihivasokhoz. Megis kaptunk belole… Ugyanis mi a partszakaszrol vissza Marahau-ig fizettunk be a kajakturara, ehelyett eleveztunk az egyik kis szigetecskere, ott is neztunk fokakat (jajjjj, volt egy nagyon helyes, picike, akkor volt 1 honaposJ ), aztan at egy masik szigetecskere piheno gyanant (nah, hat mi mar itt keszen voltunk… nem vagyunk ugyanis karban annyira erosek…), es meg onnan indultunk el vissza Marahauba. Es ez meg nem volt eleg, hogy mar egyebkent is a teljes kimerultseg volt rajtunk (masfel napi meneteles, alig eves, plusz mar 3 oras kajakozas), meg a partnal kozoltek velunk, h mivel nagyon hullamzik, majd kulon instrukciokkal latnak el minket, hogy hogy menjunk ki, nehogy felboruljunk… micsodaaaa???? Jaaaa, hogy fel is borulhatunk??? A turavezeto latva, hogy nem voltunk olyan gyakorlottak, minket vitt ki eloszor, es mindig mondta, hogy mikor evezzunk nagyon elore, mikor evezzunk nagyon hatrafele (ezt akkor kellett, amikor a hullam annyira magas, hogy bezarodna egy kis csoben.) Ez meg egy jo kaland volt, de megusztuk beborulas nelkul, nagyon szepen landoltunk a partonJ Es mar ott is voltunk Marahauban. J Ujra.
Aztan levezeteskeppen meg elmentunk Hamner Springsbe, ahol egy termalfurdon kivul szinte semmi mas nem volt. Bukfurdohoz hasonlitanam leginkabb. Tenyleg, aki ott volt, az csak a furdo miatt ment oda. Meg persze a helyiek. Es ennyi. Gondolhatjatok milyen jol esett kiaztatni faradt csontjainkat a jo kis melegvizes medencekben. Pihenes utan pedig mar jonnunk is kellett vissza Christchurchbe, visszavinni az autot, majd indulni a repterre.
Onnan minden gond nelkul eljutottunk Sydneybe, de itt viszont sajnos 20 orat kellett varnunk az Etihad gepre. Ugyhogy ugy dontottunk, hogy kimegyunk a varosba, ott alszunk egyet, es jovunk vissza. Ezzel meg is voltunk, egy borzaszto szallason sikerult aludnunk, sracok, ha Sydney-be mentek, hatizsakos helyre, barhova menjetek, de a Sugar Shackba ne. Mindegy, tuleltuk, most itt vagyunk Sydneyben a repteren, varjuk az Etihados check-int-t, es nemsoka irany vissza Abu Dhabiba. Fuuu, azert jo lesz az is mar a sok utazas utan.
Ahogy megerkezem majd, egybol kozze is teszem ezt a bejegyzest. Onnan fogjatok tudni, h epsegben megerkeztemJ.
Szoval akkor addig is sok puszi Nektek!!!!!
Nah, meg is erkeztem, epsegben egeszsegben, ugyhogy kozze is teszem az elmenyeimetJ
Jah, es amig el nem felejtem, a februari programom:
Feb 6: USBY
Feb 7: SBY
Feb 8: SBY
Feb 9-12: Manchester
Feb 13-14: OFF
Feb 15-16: London
Feb 17-20: Johannesburg-Capetown-Johannesburg
Feb 21: AVLB
Feb 22-23: OFF
Feb 24-26: Sydney
Feb 27-28: OFF
Nem rossz, igaz?:)
Legyetek jok, imadlak Benneteket!!!
CUPPPPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése