GVA - OMÁN

Sziasztok Mindenki otthon!

(Mielőtt belekezdenék bármibe is: a szöveget word-ben írtam, és onnan másoltam be, így a program viszont nem ismeri fel a SZMÁJLIT! Azt "J" betűként ábrázolja. Szóval ahol J betűt láttok feleslegesen, az SZMÁJLI! akkor mosolygok, jó kedvem van, vagy jó emléket idézek fel éppen. Vagy vicceset próbálok mondani, és ezzel nyomatékosítom.)

Eltelt megint egy kis idő, mióta nem jelentkeztem. De ne higgyétek, hogy megfeledkeztem rólatok. J Ez nem van így!:)))

Szóval, Svájcról (Genfről) és Ománról (Khasabról) tudok egy kis élménybeszámolóval szolgálni, a két oda-vissza járatomról nem sok újat tudok mondani. Jártam ismét egyszer Dammam-ban, Szaud-Arábiában, illetve egyszer Lahore-ban, Pakisztánban. Fú, azon a járaton mondjuk volt egy olyan élményem, amit senkinek nem kívánok. Odafelé úton volt egy anyuka, 5 gyerekkel (egy csecsemő, a többi 4 meg 4 és 7 között) utazott egyedül. Az még hagyján, hogy annyira büdösek voltak, hogy alig bírtunk megmaradni a közelükben, de hogy az 4 gyerek az egész úton fel-le szaladgált, követett minket mindenhová, tapogatták a ruhánkat, stb az már kicsit sok volt. Igazi kis ördögfiókák voltak. A területet, ahol ültek, pikk-pakk szemétdombbá varázsolták... Na mindegy, végre süllyedés, leszállás, utasok lesétálnak a gépről, anyuka még mindig pakol, szedegeti a cuccokat, észre sem vette, hogy az egyik gyereke ül a székben, megmerevedve keze-lába, és remeg. Úúúúristen, nah, egyből mi, akik legközelebb voltunk, odamentünk, hogy mi lehet vele, szóltunk anyunak is, aki kb azon kívül, hogy kérdezgette tőle, hogy mi a baj, semmit nem csinált. Ok, akkor a mellettem levő lány adott neki vizet, én meg mentem, szóltam a cabin managernek, meg a földi személyzetnek, hogy hozzanak orvost. Jöttek is azon nyomban, de végül ahogy ivott vizet a kissrác, meg kicist megmasszírozták a kezét, lábát, megnyugodott és jobban lett. Azt mondták, hogy kimerültség volt. Amit amúgy nem is csodálok... az egész járat alatt nyújtott kiemelkedő rohangálós-felforgatós tevékenységükhöz kellett energia...

Szóval ez azért nem volt semmi, de még szerencse, hogy leszállás után történt ez, így legalább volt segítségünk. Mindenesetre baromi nagy felelőtlenségnek tartom, hogy 5-ből 4 kezelhetetlen gyerekkel 1 anyuka utazzon egyedül. Még csak nem is hallgattak rá, de tényleg. Nem viselkedett úgy, mint egy felelősségteljes anyuka. És amikor ilyen történik, akkor sem tudja, hogy mit csináljon. Szerintem ez szégyen. Mindegy, hál istennek nem lett semmi baja a kissrácnak, és már talán el is felejtették az egészet. Hát én nem. És nem értem, hogy hogyan lehetnek ilyen felelőtlenek az emberek.

Nah, most kicsit vidámabb rész következik:

GENFJ

Először is a járatról: Baromi jó volt! Szinte alig voltak! Kb. 90 utas hátul, vagy valami ilyesmi... Semmi... A csapat baromi jó volt, a cabin manager is, meg a kapitányok is. Képzeljétek, még pihenhettünk is. Ahogy befejeztük a szervizt, és mindenki elaludt, mehetett az első csapat is pihenni. Beültek hátra a legutolsó sorokba, és volt aki aludt, volt aki filmet nézett, lényeg, hogy nem tolongtunk feleslegesen hátul a konyhában mindannyianJ. Aztán csere, jöhetett a következő csapat. Én már sokadjára elkezdtem nézni a Slumdog Millionare-t, de elaludtam rajta. Megint. Na mindegy, de legalább pihenten érkeztem Genfbe. Reggel helyi idő szerint 7 és 8 közt érkeztünk, úgyhogy pont jól jött ki. Gyors zuhany, és indultunk is a felfedezőtúrára 5-en a csapatból. Mi:

Nórika, Thami (D-Afrika), Vera (Thai-föld), Hazwan (Malajzia), Christine (Malajzia)

Voltunk a Genfi-tónál, ahol besétáltunk az alá a hatalmas szökőkút alá. Baromi magasra felspriccelt ám...:) És csináltunk vicces fotókat, mint ez itt például. (Megjegyzem, a srácoknak sokkal könnyebb volt...:) )

Aztán terveztük, hogy elmegyünk az Óra-múzeumba, az azért Svájcban biztosan nagyon tuti. De egy jó kis kiadós séta után odaértünk, és ki volt írva egy bazi nagy táblára, hogy FERMI, CLOSED, zárva, nyista, nincs!:( Úgyhogy kicsit csalódottak is lettünk, leültünk pihenni, mert elfáradtunk.

De aztán új erőre kapva még a régi városrészen is végigbattyogtunk. Láttunk sok templomot, mindenféle valláshoz tartozókat, meg múzeumokat, egyetemeket. A Művészeti Múzeumba be is mentünk, érdekes volt, de azért annyira nem. J Azért mégiscsak múzeum volt... De legalább láttunk sok festményt, meg karcot, meg szobrocskákat, meg volt ilyen régi „antik”-rész is, ott is végigmentünk. Volt képzeljétek ilyen egyiptomi macska, meg múmia-bábu, meg ilyenek, és nem értettük, hogy ez hogy jön ide. És mivel minden franciául volt kiírva, ahogy meg mi annyira nem értünk, kénytelenek voltunk megkérdezni. Azt mondták, hogy csak idehozták, most az egyiptomi cuccokat állították ki, annak a kultúrának a múltját mutatták be. Nahát... Genfben... Na mindegyJ.

Érdekes volt egyébként, hogy itt kivétel nélkül mindenki franciául beszélt, nekem valamiért a német volt a fejemben, hogy Svájcban németül beszélnek. Ezt is megkérdeztük egy helyi erőtől, aki kivételes módon beszélt angolul, hogy akkor ez hogy van. És mondta, hogy Svájcnak van egy francia része, (ki gondolná, de Franciaország felőli), egy olasz része (meglepő: az olaszok felől), meg egy német része (naaa, ki mer tippelni???). És mondott egyébként még valamit, hogy van egy terület, ami az olasz és a német rész közt van, ahol még egy negyedik féle nyelvet beszélnek, de azt elfelejtettem, hogy milyen, mert még nem hallottam róla soha előtte. Romanch, vagy valami ilyesmi. Úgyhogy jól meg vannak kutyulva ezek a svájciak.

Sétáltunk még egyet a város elég hosszú, és szép sétálóutcájában, csorgattuk kicsit a nyálunkat a csokiüzletek előtt... hm.... na meg az óraüzletek előtt is... nagyon sok féle szép óra volt. Dehát igazából mindenhol már. Annyira sok újdonságot nem nyújtott.

Mire a sétálóutcán már végigértünk, gondolhatjátok mennyire voltunk fáradtak... NAGGGYON, úgyhogy alig vártuk, hogy visszaérjünk a buszmegállóba, amit ismertünk, és tudtuk, hogy megy busz vissza a hotelünk felé. A hotelben szerintem a gyors zuhany után azonnal elaludtam. J

Másnap nem terveztünk sok mindent, csak hajókirándulásra mentünk el a genfi-tón, barom szép volt, meg jó élményJ, meg megnéztük a virágokból összeállított órát,

meg azt a szép szökőkutat, ami ugyanabban a parkban van egyébként. Utána még egy kis gyors séta, és pihentünk rá az esti járatra.

Ahol egyébként megint értékelést kaptam. Mindenhová nagyon jó pontokat kaptam, és még egy két dologhoz írt a cabin manager nagyon pozitív visszajelzéseket is. Úgyhogy nagyon boldog voltam veleJ.

Hát, Genfről nagyjából ennyi, talán még annyit elmondanék, aki tervez oda menni, hogy lehet menni csokigyárba (ahová én nagyon szerettem volna menni), de az nem Genfben van, és egy egész napos túra az, hogy kivisznek a Csokigyárba, ott végigköveted a csokikészítést, meg is kóstolhatod, meg minden, aztán elvisznek egy sajtgyárba, ott szintén ugyanez a játszma, este pedig borkóstolás. Jól hangzik ugyan, de egy icipicit drágának találtam. 200 svájci frank ezért az egy napért... Úgy döntöttem, hogy kihagyom.

Nah, aztán tegnap meg voltam Ománban, Khasab városkában. Hát, egy szóban leírva: lélegzetelállítóan gyönyörű (hoppá, ez kettő lett... na mindegyJ ) Elég messze van azért Abu Dhabitól, de megérte. Kora reggeli indulással, és a sebességhatárok mindenkori betartásával, egyszeri kávéra megállással kb. 12-re értünk oda. A hely fő attrakciója az oda vezető út ...

...mellett a hajó-kirándulás, amikor is elvisznek egy nagy bárkával 20-30 embert a fjordokra, ott lehet uszikálni, felszíni búvárkodni, meg akinek van jogosítványa, annak rendesen búvárkodni is, adnak felszerelést, meg minden. Az árban benne lett volna valamilyen grill ebéd, vagy vacsi is, meg annak a lehetősége, hogy a delfinek, mint a mesékben, ott ússzanak a hajó mellett, és ugráljanak. Nah, ilyenre szerettünk volna menni, de azt nem tudtuk, hogy a legkésőbbi ilyen hajó 10-kor elment. Hm... mit tegyünk-mit tegyünk, nézett ránk nagy szemekkel a turista-iroda vezetője. Várjatok, megkérdezek egy másik irodát, hátha náluk indul még csoport. Felhívta, mondta, hogy nem, dehát hányan vannak? 2-en? Hát, van itt egy speed-boat, esetleg azzal ki lehetne vinni őket a fjordokra, a Telegráf-szigetig, meg vissza bizonyos összegért. (Telegráf szigetről csak annyit, hogy anno az arábiát ellátó telefonkábel /ami 1250 mérföld hosszan húzódott/ egyik rögzítési pontja ez a sziget volt. Nem akarták kivinni a szárazföldre valami miatt, így erre a kis szigetre építettek egy állomást. Érdekes, nem?) Kis alkudozás, megegyezés: Irány a fjordok!:) Fúúúúú, hát az igazi kristálytiszta víz, a gyönyörű kék ég, és a kopár sziklák együttese lenyűgöző volt, de tényleg. Sokszor voltunk olyan részeken, ahol frankón tátva maradt a szánk, annyira szép volt. Jaaah, és képzeljétek, volt a „sofőrünknek” búvárszemüvege, kölcsönadta, úgyhogy tudtam kicsit felszíni búvárkodni a Telegráf sziget mellett. Láttam sok különféle színes halakat, meg korallokat. Csak kár, hogy a tüdőm annyira nem alkalmas 2-3 m-nél mélyebbre süllyedésre egy levegővel...:( Meg még az is kár, hogy a kamerám nem vízálló, és nem tudtam megörökíteni őket nektek... De azért egy kép... az ott én vagyok a vízben, a háttérben meg az a bizonyos szigetJ

Aztán, ahogy visszamásztam a hajóra, megtaláltuk a nagyobb bárkákat, akik még a csoportokkal mentek ki, és képzeljétek, az egyik mellett pont úszott egy delfin. Néha-néha ki is ugrottJ látjátok? Ott van a kép jobb oldalán a hajó mellett. Jó, mi???:)

Aztán még képzeljétek, hogy milyen emberek vannak, kérdeztem a sofőrünktől, hogy van-e vizisí felszerelése, csak úgy bepróbáltam. Mondta hogy van, de nincs itt. De ha akarom, akkor kimegyünk érte, és visszajöhetünk vizisízni. Neee, komolyan? Nem is hittem el. Mondtam, hogy soha nem csináltam még, mondta, hogy jaah, akkor nem lesz olyan egyszerű, de majd megpróbáljuk, hátha. És kimentünk, behoztuk a cuccot, és kipróbáltamJ - több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrelJ. De nagyon vicces volt legalább. Jaaa, meg vezettem is a hajót. Jupííí! Igazi kapitány voltam 5 percig!!!:)

Aztán képzeljétek, ahogy próbáltam kimászni, valahogy a napszemüvegem kifordult a hajóból, és már merült éppen el. Próbáltam utánanyúlni, de mivel mentőmellény volt rajtam, nem tudtam, az fenn tartott, úgyhogy fel is adtam gyorsan, már legyintettem is, hogy mindegy, nem érdekes. A sofőrsrác abban a pillanatban már ugrott is ruhástul, kocsikulcsostol a vízbe, és a következő pillanatban már fent volt a felszínen, a napszemüvegemmel... Hát ilyet... Pedig nem is értette amit beszéltünk, mert magyarul volt... csak valahogy pikk-pakk átlátta mi történt. Tök meglepődtem. Először is nem csak a Telegráf-szigetig mentünk, hanem végig a fjordok végéig. Másodszor a delfinekkel először valahogy nagyon nem akadtunk össze, de aztán csak megtaláltuk valahogy a módját, hogy lássunk. Aztán úszásról sem volt szó az egyezségben, mégis ácsorogtunk ott amíg én uszikáltam, plusz még vizisízéssel is próbáloztunk, és még a napszemüvegemet is megmentette... Hát teljesen pozitív élmény volt. És az idegenvezetésről nem is beszéltem, hogy mindenféle érdekességeket is tudott mondani. Pl. Láttunk az egyik hatalmas kőszikla aljában egy kis falucskát, kb. 20 fő lakhatott ott, nem több, és mondta, hogy a kormány bevettette oda meg szolgáltatja az áramot, ingyen, hogy ott maradhassanak. Ők ott még frankón halászatból élnek. Kimennek reggel a kis halászhajóikkal, és délután behozzák a fogást, szétválogatják, esznek belőle, stb. Látjátok, ez az a kis falu, kép alján balra, azok a pici házikók.

Szóval, ha Ománba szeretnétek menni, Khasabnak meg Muscatnak van reptere, Muscatot még nem láttam, de Khasabot nagyon szívesen ajánlom, egy –két napot nagyon szépen el lehet ott tölteni, gyönyörű környezetben, nyugiban. És tudom ajánlani ezt az utazási irodát, nagyon barátságosak és jófejek.

Hm... nagyjából ennyi Ománról.

Jah, és a júniusi programom még nincs publikálva, de bármelyik pillanatban már kiadhatják. Amint megtudom, íromJ.

Addig is mindenkinek minden szépet és jót kívánok, napsütést, nyár-illatot, limonádét, bodza-szörpöt!

CUPP