Dhaka - Kész cirkusz!

Hallo-hallooooo!

Megint eltelt egy kis idő, megint vannak új élmények, amikről nem mulaszthatom el a beszámolót!:)

Ha jól emlékszem legutóbb ott hagytam abba, hogy hazajöttem Dublinból. Nah, hát azóta voltam egyszer gyorsan Muszkatban már megint, majd a múlt hónap végén Dhakában. Ez még mindig Bangladesh fővárosa, és még mindig ugyanúgy néztek rám a többiek, mint az első járatomon, mikor mondtam, hogy ki akarok menni megnézni a várost. Azt hitték meghibbantam... Megint jöttek a dumával, hogy jaaah, hogy majd jól kirabolnak, meg megtámadnak, meg minden. De nem tudtak átverni, hallottam egy csomó másik embertől, hogy annyira nem is veszélyes, ők is simán kimentek.:) Szóval hátrahagyva csapot-papot, egy ausztrál csajjal úgy döntöttünk, hogy nekivágunk az ismeretlennek.

Valójában azért jól felkészültünk, megkérdeztük a hotel recepción, hogy mit kell megnézni, hová érdemes elmenni, és hogyan, és biztonságos-e, stb. Szerencsénkre az Etihadnak nagyon szuper kis kedvezménye volt a hotel limuzin szolgáltatására, úgyhogy azt választottuk. Hát, képzeljétek el, hogy ez olyannyira jól sült el, hogy a kis sofőr fiatalember nemcsak, hogy elvitt minket a kiszemelt nevezetességekhez, de még a múzeumba, meg a helyi híres épületekbe is bejött velünk. Intézte a jegyünket, fordított, kész túravezető volt.:) Annak ellenére, hogy nem beszélt igazából sok angolt, valahogy egész jól megértettük mégis egymást:).

Fúúúú, fiúk-lányok, hát ez a Bangladesh.... ez egy borzasztóan szegény ország. Elég elszomorító körülmények voltak ott. Láttam már ilyet filmekben, de azért élőben látni, és érezni azt, hogy ezek az emberek hogy élnek, milyen körülmények között, baromi rossz volt (Slumdog Millioner 2). Útban a Nemzeti Múzeumuk felé ahogy megálltunk a piros lámpánál, gyerekek, mezítláb, koszos ruhákban jöttek oda a kocsikhoz, és nyomták oda a pop-cornt az ablakhoz, hogy vegyünk tőlük, vagy éppen könyveket, vagy újságot, bármit. Csak vegyünk, adjunk pénzt. És nem volt egyszerű dolgunk velük amúgy, mert nagyon sokan voltak, és állítólag, ha adsz az egyiknek, akkor egy csomóan odagyűlnek köréd, mint a legyek a húsra, és akarnak ők is. Fúúú, borzalmas érzés volt.

Persze azt még nem is említettem, hogy az ausztrál lányka szintén szőke-kék szemű volt, és hát azon a környéke ez valahogy nem hétköznapi. Turisták gyakorlatilag nincsenek. Hébe-hóba 2-3 ember. De többnyire ők is Ázsiából. Szóval gondolhatjátok, mikor kiszálltunk az autóból és mentünk a Múzeumba, vagy bárhová. Úristen, mintha a Marsról jöttünk volna... Mindenki úgy bámult. Nem szóltak amúgy semmit, nem bántottak, nem jöttek oda ostromolni, koldulni, semmi. Csak az az érzés, hogy ránktapadt hirtelen 200 szempár... wáááá... Otthon már régen néztem volna, hogy most akkor mibe ültem bele, hol kakilt le a madár, vagy melyik testrészem dagadt fel duplájára, hogy mindenki így bámul????

Jah, és a forgalom. Hát, az hogy zsúfolt, az enyhe kifejezés. Gyakorlatilag TELE van, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy ezekkel a biciklis kiskocsikkal (nem tuk-tuk, de valami olyasmi, csak nem tudom a nevét) sokkal célravezetőbb közlekedni, sokkal hamarabb elérsz A-ból B-be... Bár, nem tudom. Még a kocsiban sem éreztem nagyon biztonságban magam,néha úgy jöttek, hogy azt hittem, nah, ezt nem ússzuk meg legalább koccanás nélkül. De aztán csak valahogy mégis... Nem tudom ezekben a biciklis izéken hogy éreztem volna magam.?!

Aztán ahogy még ott álltunk egy csomó ideig a dugóban, volt időm megfigyelni az utca életét: hát ott minden volt. Kisgyerekek, még meztelenül is ültek ott az utcán, mellettük anyu-apu, főzőcskéztek valamit ilyen kis tábori gázsütőn, az utcán, a földön. És nem voltak egyedül, mellettük szintén. Még képzeljétek el, fodrász-szalont is láttunk az utcán. Az utca falára fel volt szerelve egy tükör, előtte egy ócska asztal, rajta borotvahab, meg olló, meg penge a borotváláshoz, és egy 3 lábú kis széken ül a kuncsaft amíg a "fodrász" dolgozik... Hát, nagyon kemény.

Pont gondolkodtam, hogy a Nyugati aluljáró ehhez képest luxus... Ők legalább fedett helyen vannak. Bár, itt meg legalább meleg volt.

Amúgy a helyi termék, amit ott gyárthatnak talán, az az agyag cserepek. Mindenhol az utcán ugyanis ezt árulták. Kicsiket, nagyokat, virágcserepeket, főzős-edényeket... mindenféle ilyesmiket.

A nagy kaland után végre aztán visszaértünk a hotelbe, hullafáradtan zuhantam az ágyba, néhány óra alvás, és már jöttünk is vissza.

Ha jól emlékszem, az előző bejelentkezésemkor mintha azt említettem volna, hogy minden országban tudnék boldog lenni. Ezt most egy időre visszavonom. Amíg rá nem érzek Bangladesh hangulatára, ez a kijelentésem érvénytelen! És akinek van bangladeshi barátja, ismerőse, családtagja, akárkije ott: ezt semmiképp ne vegye sértésnek, egyáltalán nem annak szánom, egyszerűen csak tuti depressziós lennék attól, hogy látom milyen szegénységben kénytelenek ott élni, és hogy nem tudnék hogy segíteni, nem látnám a kiutat a helyzetükből.

Na mindegy, utána még gyorsan csináltam egy Indiát, Chennai-t, semmi különös nem volt, simán ment minden.

Aztán pedig képzeljétek el: megnéztük páran a Cirque Du Soleil-t. Itt voltak Dubai-ban, úgyhogy gondoltuk nem hagyjuk ki. Már láttam ugyan őket egyszer Magyarországon a Deliriummal, de ez itt egy másik show volt, Alegría néven. Háááát, baromi jó volt, még jobb is szerintem, mint a Delirium, pedig az is nagy durranás volt.:) Ez az Alegría az óriási látvány, hihetetlen mutatványok mellett még vicces is volt. :) Nagyon élveztem, és ajánlom mindenkinek, ha mennek megint Magyarországra. Érdemes!!!!

Jaaah, és még egy sztori: még a cirkusz előtt Kriszta mondta, hogy talált egy magyar fodrászlányt Dubai-ban, állítólag ügyes, és különben is, itt nehéz jó fodrászt találni, még a jó hotelekben sem az igazi a szolgáltatás... Mondta, hogy foglalt nála időpontot, pont a cirkusz előttre, így minden szuper, ha már Dubaiba megyünk, egy füst alatt letudjuk a fodrászt is meg a show-t is. Ok, reggel elindultunk, beérünk Dubaiba, nagyon könnyen megtaláltuk az üzletet, még parkolót is sikerült találnunk (alig hittük el...:)), lépünk be a szalonba, Kriszta mondja, hogy kihez jöttünk, hogy hívják a fordászt.... És hát nem egy olyan fodrász kislány volt, akit Gyuri révén a Hajasból még ismerek is????:)))))) Nem hittem el, hogy mennyire kicsi a világ... Képzeljétek el, hogy ő már 3 éve kiköltözött, itt dolgozik egy nagyon szép, színvonalas szalonban, és még mindig nagyon ügyes. :) Volt nagy meglepődés, örömködés, gondolhatjátok...:)

Aztán azóta meg igazából pihentetnek. Voltam szabadnapos, voltam pihenőnapos, voltam standby-on, de nem hívtak, és még holnap is standby-on leszek, úgyhogy a napjaimat kb. a strandon töltöm mostanában. Na jó, azért takarítottam is egy nap, meg mostam, meg minden. Szóval annyira nem felhőtlen azért a boldogsáááág....:/// (Hm.... kíváncsi vagyok ezt ki hitte el...?!?!:))))) )

Fúúú, míg el nem felejtem: Volt egy születésnaposunk pár napja: ZSOLTIIII!!!! Isten éltessen!!!:))) Remélem kellően sikerült megünnepelni, jól sikerült a buli! ;)

Meg majd mostmár érkezik a Húsvét is, úgyhogy Mindannyiótoknak kívánok Kellemes Húsvétot, sok főtt tojást meg sonkát, meg persze csokinyuszit is!!!!:)

Hm.. azt hiszem mára ennyi. Majd ha történik megint valami izgalmas, úgyis újra jelentkezem...:)

Addig is puszi Nektek,

N