Hellooooo Everybody!
Nem hiszitek el, de még mindig baromi sok és jó és új élmény ér!:)
Először is, ami az előző beszámolómból kimaradt:
Képzeljétek el, megkaptam az első értékelésemet! Azon a járaton a cabin manager végig megfigyelt, de nem is szólt előre, hogy értékelni fog… Tök meglepődtem, KL-ből visszafelé jövet egyszer csak odajön hozzám a papírkával, amit kitöltött rólam, hogy olvassam át, és majd írjam már alá. Nah, gondolhatjátok, mikor láttam, hogy ez az értékelő papír, kicsit megijedtem, mert már fejben régen otthon jártam Abu Dhabiban, gondolkodtam, hogy vajon tesómék elindultak-e Londonból időben, vajon késnek-e majd, vajon megtalálják-e rendben a vízumukat, át tudnak-e jönni rendesen a kapun, stb.! De átolvastam amiket írt rólam, és képzeljétek, csupa jó!:) Hát, igen…J Ennnnnyiiii…
Mindenre csupa jó értékelést kaptam, és kiemelte, hogy a kommunikáció kiváló, és hogy mindig segítettem mindenkinek, még ha nem is az én területemről szólt a „hostesshívó csengő…” Meg ilyenek.
Jaaa, és pont ez a cabin manager volt az, aki baromira szigorú volt, meg tényleg minden előírást komolyan vett, szóval eléggé boldog vagyok ezzel az értékeléssel, és úgy döntöttem, hogy muszáj elbüszkélkednem vele…J
Jaaaa, és még egy valami ugyanerről a járatról. Indulás Abu Dhabiból, security check mindenhol, az egész kabinban, mindenki készen van, de pont a cabin managernek a területén volt a wc-ben, a szemetes kuka mellett belülről egy kis csomagocska. Tudjátok, van az a hányós-zacskó minden szék-zsebben, nah, egy olyanba valami bele volt csomagolva és ott volt hagyva. Hát ilyenkor a folyamat az úgy néz ki, hogy ha valaki ilyen valami gyanús valamit talál, akkor mi nem nyúlhatunk hozzá, szólni kell a kapitánynak, meg a ground staff-nak (földi személyzet, de ez olyan hülyén hangzik lefordítva…). Ok, akkor ők jönnek, megnézik, hívják a bomba-szakértőket, meg a rendőrséget meg minden. Nah, mire megérkeztek, az kb. egy óra volt, aztán mikor jöttek, le kellett menni a repülőről, ott kellett várni, amíg kiszedik, meg kiderítik, hogy mi az. Az üvegablakon keresztül néztük, hogy leviszik a kis csomagocskát egy kocsiba, ott a bombaszakértők kinyitogatják, stb. Én egyébként koszos pelenkára gyanakodtamJ, hogy biztos az van benne, és a takarítók otthagyták véletlen. Mások hányásra gyanakodtak, aztán kiderült, hogy mogyoróhéjak voltak becsomagolva zsepibe, és úgy beletéve a szemeteszacskóba. J
Na mindegy, végülis soha nem lehet tudni, úgyhogy komolyan kell venni, csakhát annyira vicces volt, hogy mindenkit leszállítottak a gépről, nagy elővigyázatossággal kinyitották a csomagocskát, és mogyoróhéjakat találtak benne.:) De tuti, hogy mondom, a takarítók amikor szórták ki a szemetet a kukából, véletlen otthagyták. És mekkora nagy felhajtás lett belőle… Emiatt késtünk egy órát, de végülis senki nem haragudott érte. Még az a szerencse, hogy nem visszafelé történt mindez, akkor lehet még tesómék hamarabb értek volna Abu Dhabiba, mint én…
Visszatérve a mostani hét eseményeire. Minszk után Párizsba mentem, nem volt semmi különös, azt leszámítva, hogy ezek a franciák már megint tüntettek valamiért, úgyhogy nem volt tömegközlekedés… (Ismerős valahonnan a szitu, Ivi???:))Szóval bemenni a belvárosba enni egy kis „kroásszánt”, vagy inni egy „pöti káfét”, ahogy Peti mondaná, felejtős… Mindenesetre a hotelben legalább volt crew lounge, szóval be tudtam ülni netezni, elvoltam! J
Aztán elsején airport standby-on voltam, és mivel már kétszer voltam, és egyszer sem hívtak, úgy döntöttem, hogy viszem a kis laptopomat, beülök a kávézóba, iszok egy fincsi kávét, és beszélgetek anyuékkal a neten. Aham, így is lett volna, ha nem hívnak az első negyed óra után, hogy kaptam egy Dammam flight-ot. Huh, ok, gyorsan pakoltam össze a cókmókomat, mondták, hogy menjek be az irodába a többi infóért. Kb. 3 percen belül ott voltam, mondták, hogy menjek gyorsan a briefing szobába, a crew még ott van. Gyorsan rohantam is, de már csak néhány ember volt ott, akik a következő briefingre jöttek (Peking), mondták, hogy a Dammam-crew már lelépett… Nah, akkor rohantam utánuk, és még pont az ellenőrző pont előtt elcsíptem őket. A cabin manager vicces volt, ááá, Te vagy az, megérkeztél. Ok, szuper, menjünk. J ennyi. Semmi infó a járatról, azt sem tudtam milyen repülővel megyünk. Ott út közben kérdezgettem egy csajt, hogy melyik repülő lesz az, mennyi a repülési idő, hány utasunk van, stb. Jah, és még a pozíciómat sem tudtam, hogy hová kell mennem. Tiszta káosz volt az egész. Végül megkaptam az L1A pozíciót, ami azt jelenti, hogy ott kellett ülnöm a cabin manager mellett végig, és a business classon felszolgálni. Holott nem is vagyok arra kiképezve… Na mindegy, végülis jól sült el, mert volt vagy 6 utas a business classon, és a csajok, akik ott voltak, elmondták gyorsan, hogy mit és hogyan kell felszolgálni ott. Szóval megvolt az első igazi business classom isJ. Sokkal másabb mint az economy class, ez basszus, olyan majdnem, mintha étteremben ülnének az emberek. Mindenkinek külön egyesével kell kimenni a kajájával, külön rendelésre visszük ki az üdítőket, mindent. Tetszett egyébkéntJ.
Másnap viszont mentem Damascusba. Voltam már ott egyszer, ott ismertem meg Alant. Az akkor layover volt, de ha jól tudom, pont tegnap előttől kezdve már nincs ott layover, pihenőidő, hanem csak egy gyors oda-vissza út. L Na de mindegy, végülis nem volt vészes.
Képzeljétek, volt két kapitányunk, meg egy elsőtisztünk, de nagyon viccesek voltak. Vicceltek, hogy a 320-as annyira pici, hogy a kapitány jobbra, a first officer meg balra döntött fejjel ül végig. És hogy most két kapitány volt, ő meg a hátuk mögött a jump-seat-en összegörnyedve figyelheti az eseményeket. J Meg mondták, hogy ha esetleg szükségünk van segítségre, akkor csak adjunk nekik köténykét, és jönnek ők is felszolgálni, mert annyian vannak elöl…J Hehe, el tudjátok képzelni a kapitányt, amint a kis köténykénket felveszi, piros sálat a nyakába köti, és elkezdi felszolgálni a szíriaiakat?!?!?! Hát, már csak a gondolat is megnevettetett. Remélem 13-ai Damascus-om is ilyen jó hangulatú lesz. Ahogy visszaérkezem, egyből megyek is már haza! 13-án 13.30 kor indulok Frankfurtba Etihaddal, aztán onnan este valahogy megyek Lufthansával Budapestre! Fúúú, már annyira közel van, alig várom! J
De tudom, Ti is, írtátok sokan, h vártok: ki mályvateával, ki bacardi cólával…J
Köszi előre is mindannyiótoknak!!!!!
A pontos programom nem tudom még hogy fog alakulni, mert azért sokan dolgoztok, és a hétvégék sajna elég rövidek. Nem is beszélve arról, hogy csak két hétvégém lesz otthon, mert 27-én már jönnöm kell vissza. De hál istennek van ez a remek találmány: a telefon!:) Úgyhogy mindenkivel könnyedén meg tudok majd beszélni találkát, hol és mikor?!
Jaaa, Maldiv szigetek, képzeljétek, akikkel mentem volna, nem kapták meg ugyanazt a négy nap szabadot, amit én is…L Úgyhogy nem megyek sajna! De van legalább 4 napom szabad egyben, elő tudok készülgetni normálisan a hazaútra. Kicsit félek egyébként, hogy amit az elmúlt 7 hónapban gondoltam, hogy na, majd ezt hazaviszem, valamit úgyis itt fogok hagyni, mert annyira sok felé vannak már. De majd azért megpróbálom jól összegyűjtögetniJ.
Meg vannak azért alternatív időeltöltési lehetőségek, pl. a minap találkoztam két új magyar lánnyal. Most érkeztek, a héten kezdték a tanfolyamot. Az internetszobában találkoztunk. Vicces volt, éppen beszélgettem Alannel msn-en, leült mellém egy lány, és egyszer csak azt hallom, hogy magyarul kezd el beszélgetni az msn-en. Ránéztem, MICSOOODAAA???? Te is magyar vagy??? Wooow! Nah, elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy ketten jöttek együtt, Anikó és Melinda, itt laknak ők is ugyanebben a komplexumban, ahol én, szomszédok lettünkJ Egyre növekszik a magyar bagázs, ennek azért örülök! Mondták, hogy pénteken főzőcskézni akarnak valami magyar kaját, lehet csapunk egy jó kis magyar napot megint. Nem is beszélve arról, hogy Kriszta is visszaérkezett! J Tudjátok, ő az a lány, akivel a magyar nagykövetségen találkoztam. Ő most hazament vizsgázgatni, és most tud visszajönni. Jó, hogy itt van megint, holnap találkozunk is! J
Most meg épp most jöttem Islamabadból, semmi különös nem történt, egy elég hosszú oda-vissza út volt. Ezek a pakisztániak megint bebizonyították, hogy nem egyszerű népek... Mint a rossz gyerekek, de tényleg. Mondasz nekik valamit, és mintha meg sem hallanák, vagy meghallják, de csak azért sem csinálják, vagy pont az ellenkezőjét csinálják. Huh, fárasztó volt kicsit mikor 5jére kellett ugyanannak az embernek elmondani, hogy kapcsolja ki a mobilját. Már azzal fenyegetőztünk, hogy az hívjuk a rendőrséget Abu Dhabiban, ők fogják elvinni, és eltiltják a repüléstől az ellenkező viselkedése miatt. (Ez amúgy hatott…J Kikapcsolta nagy nehezen) Jaaa, és hogy azok a gombok mire valók a távirányítón, az mindegy, ők ott megnyomtak mindent. Úgyhogy az út az úgy nézett ki, hogy minden 3 másodpercben szólt a hostess-hívó, a kabin meg úgy nézett ki mint egy karácsonyfa. De már a végén nem zavartattuk magunkat, mert minden egyes alkalommal, mikor kimentünk, bamba nézés volt a válasz, hogy mit akarunk tőlük… Az elején én még amúgy próbáltam mondani a srácoknak, hogy Te, figyelj, ha szükséged van valamire, gondolkodás nélkül nyomd meg a gombot, és szívesen jövök, és segítek, de ha nem, akkor inkább hagyd azt a távirányítót a fenébe, de sajna annyira nem hatott… L Hátul már a konyhában azzal vicceltünk a többiekkel, ha még egyszer valaki megnyomja a csengőt, eltörjük az ujját…J De nem tettük.
Szóval mostmár itthon vagyok, van négy nap szabadom, pihenek végre kicsit, meg készülődök!!!! Aztán már csak 3 járat, és azok sem olyan hosszúak, csak egész normálisak, és már megyek is haza!!!! J)) Juhííí
Már nem vagyok benne biztos, hogy írok a hazautam előtt, úgyhogy biztos ami biztos, már írom, hogy puszi a személyes találkozásig is!!!:)
N.
PS: Jaaa, amíg el nem felejtem: Kérdeztétek páran, hogy a 20-as számom-e az, amin el tudtok-e érni. NEEEM, az a Polar Mobilos volt, a 70-esen keressetek, ok?
Nem hiszitek el, de még mindig baromi sok és jó és új élmény ér!:)
Először is, ami az előző beszámolómból kimaradt:
Képzeljétek el, megkaptam az első értékelésemet! Azon a járaton a cabin manager végig megfigyelt, de nem is szólt előre, hogy értékelni fog… Tök meglepődtem, KL-ből visszafelé jövet egyszer csak odajön hozzám a papírkával, amit kitöltött rólam, hogy olvassam át, és majd írjam már alá. Nah, gondolhatjátok, mikor láttam, hogy ez az értékelő papír, kicsit megijedtem, mert már fejben régen otthon jártam Abu Dhabiban, gondolkodtam, hogy vajon tesómék elindultak-e Londonból időben, vajon késnek-e majd, vajon megtalálják-e rendben a vízumukat, át tudnak-e jönni rendesen a kapun, stb.! De átolvastam amiket írt rólam, és képzeljétek, csupa jó!:) Hát, igen…J Ennnnnyiiii…
Mindenre csupa jó értékelést kaptam, és kiemelte, hogy a kommunikáció kiváló, és hogy mindig segítettem mindenkinek, még ha nem is az én területemről szólt a „hostesshívó csengő…” Meg ilyenek.
Jaaa, és pont ez a cabin manager volt az, aki baromira szigorú volt, meg tényleg minden előírást komolyan vett, szóval eléggé boldog vagyok ezzel az értékeléssel, és úgy döntöttem, hogy muszáj elbüszkélkednem vele…J
Jaaaa, és még egy valami ugyanerről a járatról. Indulás Abu Dhabiból, security check mindenhol, az egész kabinban, mindenki készen van, de pont a cabin managernek a területén volt a wc-ben, a szemetes kuka mellett belülről egy kis csomagocska. Tudjátok, van az a hányós-zacskó minden szék-zsebben, nah, egy olyanba valami bele volt csomagolva és ott volt hagyva. Hát ilyenkor a folyamat az úgy néz ki, hogy ha valaki ilyen valami gyanús valamit talál, akkor mi nem nyúlhatunk hozzá, szólni kell a kapitánynak, meg a ground staff-nak (földi személyzet, de ez olyan hülyén hangzik lefordítva…). Ok, akkor ők jönnek, megnézik, hívják a bomba-szakértőket, meg a rendőrséget meg minden. Nah, mire megérkeztek, az kb. egy óra volt, aztán mikor jöttek, le kellett menni a repülőről, ott kellett várni, amíg kiszedik, meg kiderítik, hogy mi az. Az üvegablakon keresztül néztük, hogy leviszik a kis csomagocskát egy kocsiba, ott a bombaszakértők kinyitogatják, stb. Én egyébként koszos pelenkára gyanakodtamJ, hogy biztos az van benne, és a takarítók otthagyták véletlen. Mások hányásra gyanakodtak, aztán kiderült, hogy mogyoróhéjak voltak becsomagolva zsepibe, és úgy beletéve a szemeteszacskóba. J
Na mindegy, végülis soha nem lehet tudni, úgyhogy komolyan kell venni, csakhát annyira vicces volt, hogy mindenkit leszállítottak a gépről, nagy elővigyázatossággal kinyitották a csomagocskát, és mogyoróhéjakat találtak benne.:) De tuti, hogy mondom, a takarítók amikor szórták ki a szemetet a kukából, véletlen otthagyták. És mekkora nagy felhajtás lett belőle… Emiatt késtünk egy órát, de végülis senki nem haragudott érte. Még az a szerencse, hogy nem visszafelé történt mindez, akkor lehet még tesómék hamarabb értek volna Abu Dhabiba, mint én…
Visszatérve a mostani hét eseményeire. Minszk után Párizsba mentem, nem volt semmi különös, azt leszámítva, hogy ezek a franciák már megint tüntettek valamiért, úgyhogy nem volt tömegközlekedés… (Ismerős valahonnan a szitu, Ivi???:))Szóval bemenni a belvárosba enni egy kis „kroásszánt”, vagy inni egy „pöti káfét”, ahogy Peti mondaná, felejtős… Mindenesetre a hotelben legalább volt crew lounge, szóval be tudtam ülni netezni, elvoltam! J
Aztán elsején airport standby-on voltam, és mivel már kétszer voltam, és egyszer sem hívtak, úgy döntöttem, hogy viszem a kis laptopomat, beülök a kávézóba, iszok egy fincsi kávét, és beszélgetek anyuékkal a neten. Aham, így is lett volna, ha nem hívnak az első negyed óra után, hogy kaptam egy Dammam flight-ot. Huh, ok, gyorsan pakoltam össze a cókmókomat, mondták, hogy menjek be az irodába a többi infóért. Kb. 3 percen belül ott voltam, mondták, hogy menjek gyorsan a briefing szobába, a crew még ott van. Gyorsan rohantam is, de már csak néhány ember volt ott, akik a következő briefingre jöttek (Peking), mondták, hogy a Dammam-crew már lelépett… Nah, akkor rohantam utánuk, és még pont az ellenőrző pont előtt elcsíptem őket. A cabin manager vicces volt, ááá, Te vagy az, megérkeztél. Ok, szuper, menjünk. J ennyi. Semmi infó a járatról, azt sem tudtam milyen repülővel megyünk. Ott út közben kérdezgettem egy csajt, hogy melyik repülő lesz az, mennyi a repülési idő, hány utasunk van, stb. Jah, és még a pozíciómat sem tudtam, hogy hová kell mennem. Tiszta káosz volt az egész. Végül megkaptam az L1A pozíciót, ami azt jelenti, hogy ott kellett ülnöm a cabin manager mellett végig, és a business classon felszolgálni. Holott nem is vagyok arra kiképezve… Na mindegy, végülis jól sült el, mert volt vagy 6 utas a business classon, és a csajok, akik ott voltak, elmondták gyorsan, hogy mit és hogyan kell felszolgálni ott. Szóval megvolt az első igazi business classom isJ. Sokkal másabb mint az economy class, ez basszus, olyan majdnem, mintha étteremben ülnének az emberek. Mindenkinek külön egyesével kell kimenni a kajájával, külön rendelésre visszük ki az üdítőket, mindent. Tetszett egyébkéntJ.
Másnap viszont mentem Damascusba. Voltam már ott egyszer, ott ismertem meg Alant. Az akkor layover volt, de ha jól tudom, pont tegnap előttől kezdve már nincs ott layover, pihenőidő, hanem csak egy gyors oda-vissza út. L Na de mindegy, végülis nem volt vészes.
Képzeljétek, volt két kapitányunk, meg egy elsőtisztünk, de nagyon viccesek voltak. Vicceltek, hogy a 320-as annyira pici, hogy a kapitány jobbra, a first officer meg balra döntött fejjel ül végig. És hogy most két kapitány volt, ő meg a hátuk mögött a jump-seat-en összegörnyedve figyelheti az eseményeket. J Meg mondták, hogy ha esetleg szükségünk van segítségre, akkor csak adjunk nekik köténykét, és jönnek ők is felszolgálni, mert annyian vannak elöl…J Hehe, el tudjátok képzelni a kapitányt, amint a kis köténykénket felveszi, piros sálat a nyakába köti, és elkezdi felszolgálni a szíriaiakat?!?!?! Hát, már csak a gondolat is megnevettetett. Remélem 13-ai Damascus-om is ilyen jó hangulatú lesz. Ahogy visszaérkezem, egyből megyek is már haza! 13-án 13.30 kor indulok Frankfurtba Etihaddal, aztán onnan este valahogy megyek Lufthansával Budapestre! Fúúú, már annyira közel van, alig várom! J
De tudom, Ti is, írtátok sokan, h vártok: ki mályvateával, ki bacardi cólával…J
Köszi előre is mindannyiótoknak!!!!!
A pontos programom nem tudom még hogy fog alakulni, mert azért sokan dolgoztok, és a hétvégék sajna elég rövidek. Nem is beszélve arról, hogy csak két hétvégém lesz otthon, mert 27-én már jönnöm kell vissza. De hál istennek van ez a remek találmány: a telefon!:) Úgyhogy mindenkivel könnyedén meg tudok majd beszélni találkát, hol és mikor?!
Jaaa, Maldiv szigetek, képzeljétek, akikkel mentem volna, nem kapták meg ugyanazt a négy nap szabadot, amit én is…L Úgyhogy nem megyek sajna! De van legalább 4 napom szabad egyben, elő tudok készülgetni normálisan a hazaútra. Kicsit félek egyébként, hogy amit az elmúlt 7 hónapban gondoltam, hogy na, majd ezt hazaviszem, valamit úgyis itt fogok hagyni, mert annyira sok felé vannak már. De majd azért megpróbálom jól összegyűjtögetniJ.
Meg vannak azért alternatív időeltöltési lehetőségek, pl. a minap találkoztam két új magyar lánnyal. Most érkeztek, a héten kezdték a tanfolyamot. Az internetszobában találkoztunk. Vicces volt, éppen beszélgettem Alannel msn-en, leült mellém egy lány, és egyszer csak azt hallom, hogy magyarul kezd el beszélgetni az msn-en. Ránéztem, MICSOOODAAA???? Te is magyar vagy??? Wooow! Nah, elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy ketten jöttek együtt, Anikó és Melinda, itt laknak ők is ugyanebben a komplexumban, ahol én, szomszédok lettünkJ Egyre növekszik a magyar bagázs, ennek azért örülök! Mondták, hogy pénteken főzőcskézni akarnak valami magyar kaját, lehet csapunk egy jó kis magyar napot megint. Nem is beszélve arról, hogy Kriszta is visszaérkezett! J Tudjátok, ő az a lány, akivel a magyar nagykövetségen találkoztam. Ő most hazament vizsgázgatni, és most tud visszajönni. Jó, hogy itt van megint, holnap találkozunk is! J
Most meg épp most jöttem Islamabadból, semmi különös nem történt, egy elég hosszú oda-vissza út volt. Ezek a pakisztániak megint bebizonyították, hogy nem egyszerű népek... Mint a rossz gyerekek, de tényleg. Mondasz nekik valamit, és mintha meg sem hallanák, vagy meghallják, de csak azért sem csinálják, vagy pont az ellenkezőjét csinálják. Huh, fárasztó volt kicsit mikor 5jére kellett ugyanannak az embernek elmondani, hogy kapcsolja ki a mobilját. Már azzal fenyegetőztünk, hogy az hívjuk a rendőrséget Abu Dhabiban, ők fogják elvinni, és eltiltják a repüléstől az ellenkező viselkedése miatt. (Ez amúgy hatott…J Kikapcsolta nagy nehezen) Jaaa, és hogy azok a gombok mire valók a távirányítón, az mindegy, ők ott megnyomtak mindent. Úgyhogy az út az úgy nézett ki, hogy minden 3 másodpercben szólt a hostess-hívó, a kabin meg úgy nézett ki mint egy karácsonyfa. De már a végén nem zavartattuk magunkat, mert minden egyes alkalommal, mikor kimentünk, bamba nézés volt a válasz, hogy mit akarunk tőlük… Az elején én még amúgy próbáltam mondani a srácoknak, hogy Te, figyelj, ha szükséged van valamire, gondolkodás nélkül nyomd meg a gombot, és szívesen jövök, és segítek, de ha nem, akkor inkább hagyd azt a távirányítót a fenébe, de sajna annyira nem hatott… L Hátul már a konyhában azzal vicceltünk a többiekkel, ha még egyszer valaki megnyomja a csengőt, eltörjük az ujját…J De nem tettük.
Szóval mostmár itthon vagyok, van négy nap szabadom, pihenek végre kicsit, meg készülődök!!!! Aztán már csak 3 járat, és azok sem olyan hosszúak, csak egész normálisak, és már megyek is haza!!!! J)) Juhííí
Már nem vagyok benne biztos, hogy írok a hazautam előtt, úgyhogy biztos ami biztos, már írom, hogy puszi a személyes találkozásig is!!!:)
N.
PS: Jaaa, amíg el nem felejtem: Kérdeztétek páran, hogy a 20-as számom-e az, amin el tudtok-e érni. NEEEM, az a Polar Mobilos volt, a 70-esen keressetek, ok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése