Hello Világ,
Vigyázz, mert jövök!:)
A két tanulójáratom megvolt, mostmár hamarosan meg kell hogy kapjam a végleges engedélyemet, és onnantól kezdve végre hivatalosan is cabin crew leszek. És viszont képzeljétek, ez még úgy néz ki nem készül el 7-ig, úgyhogy levettek a Sydney járatról:( a két barátnőmmel együtt. Most „available” a státuszunk arra a 3 napra, úgyhogy ha mégiscsak elkészül, még elküldhetnek akárhová. De én akartam Sydney-be menni a szülinapomon…
Na mindegy, ez most a legkevésbé aggaszt. Volt egy kicsit komolyabb dolog is a héten, ami miatt aggódtam. London után úgy döntöttem kiváltom végre a liquor licence-emet. Azon viszonylag hamar túltettem magam, hogy rendőrségről rendőrségre utaztam a délelőtt folyamán, és végül a 3. rendőrörsön (ami tök messze van) sikerült csak foglalkozniuk az ügyemmel. Ott összeszedtük az összes papírt ami kellett, lefénymásoltuk amit le kellett, kifizettem amit ki kellett, erre közli a nő, hogy igen ám, de hogy muslimként vagyok rögzítve a rendszerben. Úgyhogy ő ideadja nekem a licence-et, de 2 napon belül meg kell változtattatnom a vallásomat, mert különben bajba kerülhetek. Addig ne is használjam a licence-emet, ne vásároljak alkoholt. Ok, ez nem gond, eddig sem vettem, meg különben is ramadan van, nincsenek nyitva a liquor shopok, de basszus, azért ez tök komoly dolog, hogy szúrhatták el?!? Ha nem is igénylem meg ezt a papírt, akkor ki sem derül. És ha kimegyek egy este vacsorázni, esetleg iszom egy pohár bort a vacsora mellé (hotelek éttermében lehet licence nélkül is), és megtalálnak, akkor nincs kérdés, egyenesen irány a börtön. Utána bizonyíthatom, hogy de – de hát – deeee ééén nem is vagyok muslim… Itt sajna fordítva van, mint otthon. Először börtön, és utána neked kell bizonyítani, hogy nem vagy bűnös. Nem pedig mint Európában: nekik kell bizonyítani, hogy Te bűnös vagy. Úgyhogy tegnap, ahogy hazaértem Indiából, felhívtam a itteni magyar konzulátust, hogy akkor most mi a teendő? Hál istennek egy nagyon kedves és segítőkész konzulunk van, megnyugtatott, hogy használjam nyugodtan a licence-et, ha akarom, csak legyen mindig nálam az útlevelem is, mert mint magyar állampolgár, automatikusan kereszténynek minősülök. Ha pedig valaki mégis el akar rángatni a rendőrségre, vagy a börtönbe, akkor ne hagyjam magam, és hívjam fel Őt azonnal!
Szóval egy kicsit idegesített azért a dolog, de még mázlim van. 1) hogy kértem ezt a papírt, és legalább kiderült, 2) hogy a konzulunk tényleg segítőkész fazon (JUPÍÍÍ ezt azért jó tudni, nem?)
Na de térjünk vissza a vidámabb dolgokhozJ
London: Odafelé nappali járat volt, kicsit izgultam, hogy jófej legyen a cabin manager, a captain, meg mindenki. És jófejek voltak.:) Odafelé a felszállást is meg a leszállást is a pilótafülkében tölthettem a másik kezdő csajjal, Donnával. Tök rég vágytam erre, és most végre sikerült! Érdekes élmény volt egyébként. Tudtam, hogy ez egy baromi nagy gép, csak az economy-n 250-en utaztak kb. plusz 25-en asszem a business-en és néhányan még a first classon. Gondolhatjátok mekkora… Nah, és ez az egész abból a kicsi fülkéből van irányítva… Rengeteg műszer, kijelző, gomb, kar, azt sem tudtam melyiket figyeljem. Aztán végül döntöttem, és az ablakon bámultam kifelé, az izgisebb volt
Jaaa, és a First Officer éppen vizsgázott, gondolom ő is Captain lesz mostmár. De ügyes volt hál istennek J nem féltem.
Maga az utazás meg jó hosszú volt, és nappal az utasok hihetetlen aktívak voltak. Egész végig rohangáltunk mindannyian fel-alá a repülőgépben, mert valakinek mindig kellett valami. Már rendszeresítettem egy kis jegyzetfüzetet, mert amíg kivittem két narancslevet az economy közepére, addig érkezett másik 10 megrendelés mindenfelől. Kemény, de végülis meg lehet szokni. Visszafelé sokkal nyugodtabb volt. Éjszaka utaztunk, úgyhogy jól megvacsoráztattuk az embereket, ők meg jól elaludtak utána. Viszont hajnalban, ahogy kezdődött a ramadan, egy csomóan akartak imádkozni, meg kérdezték, hogy merre van Mekka. Még az a mázli, hogy a captain bemondta előre, így tudtuk. Meg az egyik fiú kérdezte tőlem, hogy mikortól kell böjtölnie? Szerintetek… És ilyenkor nem mondhatom neki, hogy: „Ember, Te vagy muslim vagy én?” (Bár, Ő lehet tudta, hogy a rendszerben muslimként vagyok benne…?!?! – Biztos Ő a hunyó az előző sztoriban…) Na mindegy, lényeg, hogy megkérdeztem egy fátyolos csajt kettővel mellette, ő legalább tudta a választ.
Londonban meg amúgy nagyon jó volt. Végre friss levegő, de azért sütött a nap, az emberek normális ruhában jártak, sokféle stílussal, és amikor fújt a szél, az hideg volt. Már el is felejtettem, hogy ilyen van.:) Jó volt nagyon. Csak bementünk kicsit a belvárosba járkálni: Leicester Square, Piccadilly Circus, Oxford Circus, Green Park, Westminster Abbey, Victoria. Itt egy kép csak úgy:
Vigyázz, mert jövök!:)
A két tanulójáratom megvolt, mostmár hamarosan meg kell hogy kapjam a végleges engedélyemet, és onnantól kezdve végre hivatalosan is cabin crew leszek. És viszont képzeljétek, ez még úgy néz ki nem készül el 7-ig, úgyhogy levettek a Sydney járatról:( a két barátnőmmel együtt. Most „available” a státuszunk arra a 3 napra, úgyhogy ha mégiscsak elkészül, még elküldhetnek akárhová. De én akartam Sydney-be menni a szülinapomon…
Na mindegy, ez most a legkevésbé aggaszt. Volt egy kicsit komolyabb dolog is a héten, ami miatt aggódtam. London után úgy döntöttem kiváltom végre a liquor licence-emet. Azon viszonylag hamar túltettem magam, hogy rendőrségről rendőrségre utaztam a délelőtt folyamán, és végül a 3. rendőrörsön (ami tök messze van) sikerült csak foglalkozniuk az ügyemmel. Ott összeszedtük az összes papírt ami kellett, lefénymásoltuk amit le kellett, kifizettem amit ki kellett, erre közli a nő, hogy igen ám, de hogy muslimként vagyok rögzítve a rendszerben. Úgyhogy ő ideadja nekem a licence-et, de 2 napon belül meg kell változtattatnom a vallásomat, mert különben bajba kerülhetek. Addig ne is használjam a licence-emet, ne vásároljak alkoholt. Ok, ez nem gond, eddig sem vettem, meg különben is ramadan van, nincsenek nyitva a liquor shopok, de basszus, azért ez tök komoly dolog, hogy szúrhatták el?!? Ha nem is igénylem meg ezt a papírt, akkor ki sem derül. És ha kimegyek egy este vacsorázni, esetleg iszom egy pohár bort a vacsora mellé (hotelek éttermében lehet licence nélkül is), és megtalálnak, akkor nincs kérdés, egyenesen irány a börtön. Utána bizonyíthatom, hogy de – de hát – deeee ééén nem is vagyok muslim… Itt sajna fordítva van, mint otthon. Először börtön, és utána neked kell bizonyítani, hogy nem vagy bűnös. Nem pedig mint Európában: nekik kell bizonyítani, hogy Te bűnös vagy. Úgyhogy tegnap, ahogy hazaértem Indiából, felhívtam a itteni magyar konzulátust, hogy akkor most mi a teendő? Hál istennek egy nagyon kedves és segítőkész konzulunk van, megnyugtatott, hogy használjam nyugodtan a licence-et, ha akarom, csak legyen mindig nálam az útlevelem is, mert mint magyar állampolgár, automatikusan kereszténynek minősülök. Ha pedig valaki mégis el akar rángatni a rendőrségre, vagy a börtönbe, akkor ne hagyjam magam, és hívjam fel Őt azonnal!
Szóval egy kicsit idegesített azért a dolog, de még mázlim van. 1) hogy kértem ezt a papírt, és legalább kiderült, 2) hogy a konzulunk tényleg segítőkész fazon (JUPÍÍÍ ezt azért jó tudni, nem?)
Na de térjünk vissza a vidámabb dolgokhozJ
London: Odafelé nappali járat volt, kicsit izgultam, hogy jófej legyen a cabin manager, a captain, meg mindenki. És jófejek voltak.:) Odafelé a felszállást is meg a leszállást is a pilótafülkében tölthettem a másik kezdő csajjal, Donnával. Tök rég vágytam erre, és most végre sikerült! Érdekes élmény volt egyébként. Tudtam, hogy ez egy baromi nagy gép, csak az economy-n 250-en utaztak kb. plusz 25-en asszem a business-en és néhányan még a first classon. Gondolhatjátok mekkora… Nah, és ez az egész abból a kicsi fülkéből van irányítva… Rengeteg műszer, kijelző, gomb, kar, azt sem tudtam melyiket figyeljem. Aztán végül döntöttem, és az ablakon bámultam kifelé, az izgisebb volt
Jaaa, és a First Officer éppen vizsgázott, gondolom ő is Captain lesz mostmár. De ügyes volt hál istennek J nem féltem.
Maga az utazás meg jó hosszú volt, és nappal az utasok hihetetlen aktívak voltak. Egész végig rohangáltunk mindannyian fel-alá a repülőgépben, mert valakinek mindig kellett valami. Már rendszeresítettem egy kis jegyzetfüzetet, mert amíg kivittem két narancslevet az economy közepére, addig érkezett másik 10 megrendelés mindenfelől. Kemény, de végülis meg lehet szokni. Visszafelé sokkal nyugodtabb volt. Éjszaka utaztunk, úgyhogy jól megvacsoráztattuk az embereket, ők meg jól elaludtak utána. Viszont hajnalban, ahogy kezdődött a ramadan, egy csomóan akartak imádkozni, meg kérdezték, hogy merre van Mekka. Még az a mázli, hogy a captain bemondta előre, így tudtuk. Meg az egyik fiú kérdezte tőlem, hogy mikortól kell böjtölnie? Szerintetek… És ilyenkor nem mondhatom neki, hogy: „Ember, Te vagy muslim vagy én?” (Bár, Ő lehet tudta, hogy a rendszerben muslimként vagyok benne…?!?! – Biztos Ő a hunyó az előző sztoriban…) Na mindegy, lényeg, hogy megkérdeztem egy fátyolos csajt kettővel mellette, ő legalább tudta a választ.
Londonban meg amúgy nagyon jó volt. Végre friss levegő, de azért sütött a nap, az emberek normális ruhában jártak, sokféle stílussal, és amikor fújt a szél, az hideg volt. Már el is felejtettem, hogy ilyen van.:) Jó volt nagyon. Csak bementünk kicsit a belvárosba járkálni: Leicester Square, Piccadilly Circus, Oxford Circus, Green Park, Westminster Abbey, Victoria. Itt egy kép csak úgy:
Balról jobbra: Femke (Belgium), Michelle (Canada), Donna (Ausztrália), én (Mo.) Mindannyian együtt kezdtük, csak Femke és Donna másik csoportban voltak.
Meg egy másik is, ezen nem vagyunk rajta, de szerintem tök jól sikerült
India: Ez a járat egy turn-a-round volt, ami azt jelenti, hogy kimegyünk, de azonnal jövünk is vissza. Nem töltünk a városban semennyi időt, most még a reptérre sem mentünk ki, összesen 35 percet töltöttünk ott, azt is a repülőn, közben a takarítók jöttek, meg tankoltak, meg ilyesmi. Ez a járat is nagy élmény volt. Itt a crew nem volt olyan jó mint az előző járaton (nagyon szemellenzősek), de azért kedvesek voltak. Viszont a captain, meg a first officer, hát ők valami hihetetlen lazák…J Voltam bent megint a cockpitban, most egész sokat, (ez egy kicsi gép volt amúgy, 145 fő kapacitás), még kicsit többet is, mint terveztem. Először bementem, mert a cabin manager mondta, hogy pihenjek kicsit. Ok, bementem, aztán kb. 5-10 perc után kicsit rosszra fordult az idő, és kerülgettük a turbulens övezeteket, kicsit rázott a gép, ott kellett maradjak övet becsatolva (ó, gondolhatjátok mennyire bántam… SEMENNYIRE). Aztán megérkeztünk a célállomásra, de annyira nagy és vastag felhő volt ott is, meg villámok, meg eső, hogy nem tudtunk leszállni, ott köröztünk a város felett kb. 40 percet, mire kivilágosodott, meg kicsit odébb ment a felhő. Már azt számolgatták, hogy mennyi idő-üzemanyag esetleg másik városban leszállni, mert tényleg baromi vastag volt a felhő, és lassan akart csak feloszlani, odébb állni. Viszont ez alatt az idő alatt készült néhány kép, amit sajna nem tudok ide feltölteni nektek, mert a telefonomon van, és nincs adatkábelem.:(
De láttunk duplaszivárványt, ebben az évben ez a második, amit láttamJ Csak ezt kicsit közelebbről, mint az előzőt.:) Aztán végre leszálltunk, és már indultunk is vissza, az sima ügy volt.
Az indiaiaknak van egy jellegzetes fejmozgatása, aki volt már Indiában, vagy találkozott valaha indiaiakkal, az tudja miről beszélek. Nagggyon viccesek! De tényleg. Fej előre néz végig, áll jobbra-balra (de nem csak az állkapocs, az egész fej). Olyan, mintha a fülüket a vállukhoz akarnák érinteni, de csak elindítják a fejüket.
És a többségük nem beszél angolul, csak nagyon kicsit. A kérdésre, hogy mit akarnak enni, általában ez a fejrázás a válasz. És akkor döntsd el te, hogy mit adsz nekik…J
És nem követelőznek, a járaton sokan böjtöltek, úgyhogy nem panaszkodom! Ez laza volt.
Jaaa, képzeljétek még mi történt: Van egy nagyon jó ismerősöm Spanyolországban, már kb. 4 éve hogy kiköltözött, és most beszéltem vele, nemsokára apuka leszJ)) Dupla apuka, ugyanis ikreket várnak a barátnőjével! Ezúton is sok sikert nekik, és kitartást!
Illetve van még egy jó hírem, fontos bejelentenivalóm! (Neeem, nem várok babát! J )
Az egyik nagyon kedves másod-unokatesóm, az egyetlen lány, Szilvi, holnap ki fogja mondani azt a bizonyos „IGEN”-t.
Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott, de innen is NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT, SZÉP KÖZÖS ÉLETET ÉS VIDÁM ESKÜVŐT, LAKODALMAT KÍVÁNOK NEKTEK, SZILVI ÉS GÁBOR! :)
Öcsi, majd táncoltasd meg a menyasszonyt és a mamákat a nevemben is egy kicsit, légyszi, ok?:)
Úúúú, hát már nem hiszem el, hogy megint ilyen sokat írtam… Lehet már unjátok is. Eldöntöttem pedig múlt héten, hogy csak röviden és tömören írok ezentúl, hogy ne kelljen mindig félúton abbahagynotok az olvasást, kicsit kipihenni a hülyeségeimet, de most is egész hosszúra sikerült… bocsi…
Szóval, sok puszi Szentesre, Kecskemétre, Budapestre, Szolnokra és Szegedre!:)
Nóri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése